Mindannyian máshogy mások (Variálós vasárnap #51)

Az eheti Variálós Vasárnap egy pindurit más lesz, mert egy kiállításról szeretnék nektek mesélnék, azaz inkább az elképesztő ötletről, ami mögötte van. Az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt az elérhető rendezvények száma, amik között mazsolázni, megtalálni azt, ami minket érdekel, ha nem is lehetetlen, mégsem könnyű. Viszonylag ésszerű összegért, évszaktól függően, országszerte több száz lehetőség közül választhatunk, de szerencsére mindig akad számos olyan is, amin ingyenes a részvétel.

A teljesség igénye nélkül ott vannak a város,- és falunapok, majálisok, búcsúk, szüreti bálok, főzőversenyek, ingyenes kulturális lehetőségek, mint koncertek, hangversenyek, felolvasások, könyvek éjszakája, rendőr és tűzoltó napok és még ki tudja mik nem. Viszont mindig különleges az az esemény, amivel egy kicsit többet kapunk, mert nem csak kikapcsolódunk, hanem tanulunk valami újat, esetleg betegintést enged egy számunka ismeretlen világba, vagy elgondolkodtat az életben betöltött szerepünkről és helyünkről.

A változás szele, ami a lassan nyitó, de percről percre elfogadóbb világ felől fúj, arra készteti a szervezőket, hogy olyan oldalát is megmutassák a se szeri se száma lehetőségeknek, amik egyszerre talán kisebb, mégis fontos és érdeklődő csoportokat szólítanak meg. 

Hogy a törekvést a  korrekt és mindenkit megillető bánásmódnak, vagy csak  a politikai korrektség felé történő tendálásnak köszönhetjük, mindegy is, a lényeg, hogy valami elindult. Mostanában mintha könnyebben megértenénk, magunkévá tennénk az új elvárásokat, és még ha nem is megy, erősen próbálkozunk - adjunk magunknak egy jó pontot, mert nulláról indulva azért ez nagy dolog. Keressük a lehetőséget arra is, hogy kipróbáljuk vagy megmutassuk önmagunkat úgy, hogy ezzel ne sértsünk meg másokat, illetve ha lehet, minél többeket bevonjunk.

A "Mindenki ugyanúgy más" olyan jelmondat, amivel rengetegen tudunk azonosulni, és most ez mögé igyekszik beterelni az érdeklődőket az október 17-én, a Békés megyei Mezőkovácsházán indult kiállítás. A Békés Megyei Kormányhivatalon kívül csatlakozott a térségben lévő Dr. Illyés Sándor Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium Magyarbánhegyesi Tagintézménye, és az Erősödő Családi Kötelékekért Alapítvány is. 

Forrás

A sor azonban itt még nem ért véget, megkerestek általános iskolákat, szülői munkaközösségeket, fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteit, fogyatékkal élőket támogató alapítványokat és civil szervezeteket, egyházakat, szociális intézményeket. Bármit és bárkit, aki számára fontos lehet a látás és láttatás. 

A kiállításhoz termet a járási hivatal biztosította, a szervezést és az ezzel kapcsolatos feladatokat pedig a hivatal lelkes dolgozói vették kézbe. Plakátot gyártottak és berendezték a kiállítótermet, festettek, ragasztottak. Az anyagot pedig azok az együttműködő partnerek szállítottak, akik szintén fontosnak találták az esemény mondanivalóját. És hogy mi is az pontosan? A fogyatékkal élőkkel kialakított együttműködő és megbecsülésen alapuló kapcsolat fontossága. 

A tárlaton jelenleg a szakiskola 18 éves és autista tanulója, Nemes András Bence által, kartonból, papírdobozokból készített, aprólékosan kidolgozott csatahajóival ismerkedhetünk. Nézve a képeket borzasztóan sok óra és energia lehet a makettek kidolgozásában. Bence jelenleg 70-80 darabbal rendelkezik, és mivel ezek tárolását nem tudják megoldani, szeretné felajánlani egy részét olyan művelődési házaknak, járási hivataloknak, akik vállalják, hogy kiállítják azokat. Akit érdekelne a lehetőség megkeresheti a művészt, ha máshogy nem, akkor az iskolán keresztül.

Hiszem, hogy a különbségek tesznek mindenkit egyedivé, és miközben a magunk módján mindannyian másként vagyunk mások, ettől válunk, az én olvasatomban legalább is, részben azonosak. Elvégre mind itt élünk, családunk és barátaink vannak. Óvodába, iskolába vagy dolgozni járunk, és csak szeretnénk boldogok lenni. 

Forrás

Mindezt alátámasztva a makettekkel párhuzamosan megtekinthetőek a "Nézd csak, ugyanolyan vagyok!” című rajzkiállítás képei is, amihez különböző korcsoportú gyerekek készíttettek azonos témában rajzokat. A magyarbánhegyesi sérült gyerekek rajzai mellé a mezőkovácsházi ép társaik, óvodások és kisiskolások munkái is kikerültek, azonban azt nem tüntették fel, melyik, honnan származik. Hiszen nem számít!

A fogyatékkal élők nem csupán gyerekkorban, hanem egész életükben számos szempontból hátrányos helyzetben vannak. Megkülönböztetjük őket önmagunktól, a környezetünktől. Sokszor tévesen feltételezve valamit, amiben nem lehetünk biztosak, és ezzel gyakran dehumanizáljuk őket. Távolságot tartunk, vagy azért, mert nem értjük őket, vagy éppen azért, mert attól tartunk, valami rosszat mondunk.

A kiszolgáltatottságuk megszüntetéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy igényt érezzünk egymás megismerésére, megtanuljunk kommunikálni és szégyenkezés nélkül együtt, közösségben élni. Ne adjuk fel az érdeklődésünket! Képezzük magunkat, és tanítsuk elfogadásra, megértésre a gyerekeinket is.

Más dolog ésszel tudni valamit, és más érezni, még ha az ügyetlenkedő hozzáállásunkkal nem sikerül hozzunk azt a szintet, amit elvárnánk magunktól, kezdhetjük előröl. A folyamat közben ki fog derülni, a legtöbben nem bántódnak meg. Hiszen első lépésnek ez még minidig jobb, mint nem venni tudomást a társadalmunk egy részéről. Ráadásul a törekvés az egyenrangú bánásmódra mindennél többet ér. Meg kell tanulnunk, hogy ne szégyenkezéssel, hanem elismeréssel nézünk ezekre a kis harcosokra, és fel kell ismernünk azt is, hogy sérült és fogyatékkal élő embertársaink sem egyformák.

Közülük rengetegen képesek önállóan élni, így tanulhatnak szakmát, pénzt kereshetnek, fizetik a számláikat, és hasznos, nélkülözhetetlen tagjaivá válhatnak a társadalomnak. És azok, akik másokra vannak szorulva szintén taníthatnak olyan leckét a szeretetről, elfogadásról és megértésről, ami mindannyiunk hasznára válhat. Feltéve, hogy hagyjuk! És ebben segítenek az ilyen és ehhez hasonló események, amit remélhetően hamarosan több hasonló kezdeményezés követ majd. És ha esetleg a térségben jártok, szánjatok egy kis időt a kiállításra, talán olyasmit találtok ott, amire nem is gondoltatok.