Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása (Harold Fry #1)

Az a helyzet, hogy már nem is emlékszem, mikor került a birtokomba a könyv, de azt tudom, hogy kaptam. Méghozzá a kiadótól, és azt is tudom, hogy akkortájt történt, amikor még Blogturnéztam. Sőt, ha minden igaz, választhattam néhány könyvet a kiadó akkori kínálatából, kvázi fizetségként a munkámért. Évekkel ezelőtt történt mindez, és azóta csak porosodott a polcomon. Nem tudom, miért, szilárd szándékom volt elolvasni, ahogyan a 130, soha ki nem nyitott könyvemet is.

Harold Fry fél éve van nyugdíjban, és a napjai békés nyugalomba telnek. Feleségével már hosszú évek óta csak egymás mellett élnek, szépen, lassan beletespedve a kényelembe. Ezt a csendes semmittevést borítja fel Queenie Hennessy levele. A nő azért írt, hogy elbúcsúzzon, rákos, már senki sem tehet érte semmit. A hír megrázza, ugyan eltávolodtak egymástól, mégis megdöbbent. Gondosan megfogalmazott válaszával elsétál az első postaládáig, s mivel jól esik a séta, úgy dönt, elmegy a következőig, majd az azután jövőig, és aztán némi segítséggel a benzinkutas lánytól, megszületett az elhatározás, hogy inkább személyesen viszi el a válaszát. Mert amíg sétál, át az egész országon, addig Queenie életben marad. És ki tudja? Talán utána is. 
Az első pillanattól kezdve látszik, hogy a megöregedett házaspárban nem sok közös van, legfeljebb csak az együtt leélt életük. Harold csendesen elolvassa a lapokat, igyekszik Maureen útjából kikerülni, bár még mindig megvan benne az a szeretett, ami mindenek a mozgatórúgója. A felesége csak takarít és takarít, várja haza az egyetlen fiúkat, és igazából örül, amiét a férje elmegy otthonról, mert így nem kell kerülgetnie, nincs láb alatt.

Harold maga sem tudja, mit szeretne elérni igazából, hiszi, hogy ezzel megmentheti a 20 éve nem látott barátja életét, de valahol a lelke mélyén ő maga keres valamit. Valamit, ami segít megérteni az elmúlt évtizedeket, ami visszasegíti a múltjába. Az anyjához, aki elhagyta, az apjához, aki 16 évesen kirakta, és Maureenhez, akinél szebb nőt azóta sem látott. Vajon hol csúszott el minden? Mikor volt az a pont, amikor már nem volt visszaút?

Mindenféle felszerelés nélkül, abban a ruhában és azzal indult el otthonról, ami éppen rajta van, s sem ezért, sem testi felkészülése miatt nem állítanánk róla, hogy túrázásra alkalmas. Rengeteg emberrel találkozik, érdekes sorsokba, életekbe tekint be, sok tanácsot és támogatást kap idegenektől, majd amikor a hírekben leközlik a történetét, elkezdenek csatlakozni hozzá az emberek. Ez egészen újfajta kihívásokat tartogat, pedig korábban is sokat küzdött önmagával. Fizikai tüneteit lelkiek követik, és szembe kell néznie a régen eltemetett titkaival.

A felesége eközben szintén átmegy egy szemléletváltáson. Először meg van arról győződve, hogy Harold, csakúgy, mint az apja, alzheimeres, erre a gyanújára a fia is ráesőit, aki, most, hogy az apja nincs itthon, talán végre hazajön. Maga sem tudja, miért, de hazudik a szomszédnak, és egyre nagyobb zavarban van, miként kezelje a helyzetet. Aztán, amilyen a dolgok természete, lassacskán minden a helyére kerül, és ő maga is felülértékel néhány dolgot a közös életükből.

Felül emelkedni a nehézségeken, nem könnyű. Sosem volt és sosem lesz az, de Harold ki nem mondott gondolatai, Maureen magába gubózása nem mozdította előre a kapcsolatukat. Olyan sok megbánást és bűntudatot cipeltek, aminek a súlyába csak beleroppan lehet, ideje volt kitárni az ablakokat, ajtókat, és friss levegőt engedni a poros bútorok közé.

A Harold Fry valószínűtlen utazása a magától értetődő egyszerűségével nem más, mint egy végtelenül kedves, megkapó történet az utazásról, fejlődésről és szeretetről. Azt bizonygatja, hogy soha, és semmi sem késő. Még akkor sem, amikor úgy érzed, nincs más lehetőséged, mint elfogadni a jelenlegi helyzeted. Mindig dönthetsz máshogy. Az ember csodálatos lény, mindenkor képes lehet tanulni, meglátni az esélyeket.

A duológia első része, és az élmény, ami ezzel a regénnyel járt, feltette Rachel Joyce további könyveit is a listámra. Remélem, hozzák majd ez elvárt szintet, de az tény, elsőre egész jó kezdés volt.

8/10



Rachel Joyce: Harold Fry va... by msreeat on Scribd