2019. október 8., kedd

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei, #2)

Az első rész után szinte egyből olvastam volna a folytatást, de hogy ne érje szó a ház elejét, befejeztem még egy hangoskönyvet - amit párhuzamosan hallgattam -, és beiktattam egy laza 864 oldalas olvasmányt is - Mats Strandbergtől és Sara Bergmark Elfgrentól a Kulcsot, az Engelsfors széria harmadik részét. Azt hiszem, megtettem a tőlem kötelezően elvárhatót. Ennél többet aligha kérhetne rajtam számon bárki. 

Rudnay Béla rendőrfőkapitány feje nem a perzsa sah látogatása miatt, hanem egy gyilkosságsorozat okán fő, amikben látszólag nincsen semmi közös, mégis túl sok a véletlenből. Mivel a rendőrség semmire sem jut az esetek felderítésében vagy megértésében, jóllehet számos esetben az elkövetőt is elfogták, felkeresi Ambrózy Richárd bárót, aki elvállalja az ügyeket. Emma eltűnésével kapcsolatban nem sokra jutott, a ház vendégszeretetét élvező Hangay Milinek sem árt egy kis figyelemelterelés. Még akkor sem, ha  a báró részéről természetesen szóba sem jöhet egy közös nyomozás. De mivel azt már rég megtanulta, könnyebb a bölcs megadás, mint az esztelen védekezés, a kisasszony is megkapja a maga feladatát, és ezzel kezdetét veszi a hihetetlenen nyomozás, aminek a végére bármi megtörténhet. 
A kötet a valóságban is megtörtént, 10 esetet dolgozott fel, bár nem volt köztük kapcsolat, önmagukban mind sajtóhírek, egyes esetekben szenzációk lettek, és itt megint megerősödött bennem, hogy a békebeli jelző a 1900-as évek elejére sem igaz. Az ember mindenhol csak ember, és semmit sem változott sem az erőszakosságunk sem az érthetetlenségünk. A mozgatórúgóink sem, szóval kár is erre több szót vesztegetni.

Számomra kicsit nehezen indult a második rész, mivel, és ez bizony spoiler veszély - ugye egy folytatás az első részre nézve mindig az -, de senki sem gondolta komolyan, hogy Emma meghalt. Sem a báró, sem a kisasszony, de még mi, az olvasók sem. Így aztán nem sokkolt, hogy az ő történetével folytatjuk. És ez a fejezet... nos, szinte fájt. A nagy testvér csavaros eszétől eltérően ostobaságot ostobaságra halmoz, így aztán borzasztóan feszélyezett és hosszúnak tartottam a bevezetést. Jobban örültem volna, ha Böszörményi megfelezi.

Mert hogy közben a báró és Mili elméi újra egymásnak feszülnek, ösztönözve és sarkalva egymást a pontosabb munkára, de egyikük sem felejtette el, hogy Emma ügyében nem jutottak semmire. Ez és másféle ki nem mondott dolog kis éket vág közéjük, így mindkettőjüknek jól jön ez az összetett és szerteágazó eset, bár akkor még egyikük sem tudja, mennyire veszélyes lehet. Mivel a kisasszonynak megtiltani bármit is teljességgel értelmetlen, Richárdtól, afféle engesztelő ajándékként, külön feladatot kap. Csakhogy elfelejti tájékoztatni bizonyos dolgokról, így csak idő kérdése, hogy a marosvásárhelyi könyvboltos lánya mikor önállósítja magát.

A sztori ezerrel pörgött, a mesélés módja, a karakterek, a helyszínek mind-mind érdekesek voltak. A valós személyek, bűnügyek és helyszínek külön megdobták a hangulatot, és tényleg, de tényleg minden szuper lenne, ha nem lennének lábjegyzetek. Amiből ráadásul több is lett az első részhez képest. Annyira, de annyira zavaróak! Akadt olyan oldal, aminek legalább a negyedét, ha nem a harmadát elfoglalták, és még ha nem akartam elolvasni is ráfutottam, mert lehetetlen volt kikerülni.

Szerencsére a történet kárpótolt. A későbbiekben Emma részei is érdekesebbek, és ami fő, rövidebbek lettek, már nem idegesítettek, sőt, vártam, hol érnek össze a szállak. Sok dologra rájöttem már sokkal korábban, mint ildomos lett volna, mégsem számított. Csak úgy száguldottak velem a szavak, mondatok, bekezdések. Mire észbe kaptam, már megint a végére értem.

A lányregényes történelmi krimi a békebelinek tűnő korban maglepően aprólékos, mégsem felesleges, ellenben részletgazdag leírásokkal merül el, és viszi magával az olvasókat is. A kisebb-nagyobb függővégek nem zavarnak, mivel nem megjelenéssel egyszerre olvasom, nyúlhatok a következő részért. Speciel egy karakteresebb krimi szálnak jobban örülnék, csakhogy nem kaphatunk meg mindent, és az is lehet, akkor nem működne ennyire jól. Szívesen utaznék többet Ambrózy báró fejében is, de szerintem ez sem fog megtörténni.

Lemaradtam a pillanatról, amikor a trilógiából sorozat lett, és bevallom, fogalmam sincs arról, az ötödik után jön-e újabb rész, az azonban biztos, a közbenső történetekkel együtt jelenleg 7 kötetről beszélünk. Szóval azt hiszem, elleszek egy darabig...

8/10

2 megjegyzés:

  1. A fránya lábjegyzetek! :)

    Örülök, hogy szereted annyira, hogy folytatod. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan szinten kiidegelnek, hogy azt elmondani sem tudom. Ráng tőle az ideg a szemem sarkában :D

      Persze, érdekes történet, világ, nyelvezett, ábrázolás és a többi. Már 3-at is befejeztem, írtam is róla, idővel kijön az is :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...