Lassan tényként kell kezelnem, hogy amit a Fumaxtól olvasok, azt szeretem is. Persze a srácok megmondták, hogy így lesz, de garancia azért mégsem volt rá. Ennek ellenére, amikor karácsony előtt nyertem egy példányt a Partialsból, ami már ugye megvan, becseréltem a Tövisek hercegére. Kíváncsi voltam rá csak időm nem volt decemberben. Ezért nyugodtan beépítettem a könyvfám közepére, amit így kényeteken voltam tervezett idő előtt lebontani. Megérte!Jorg épp csak kilencéves volt, amikor végignézte édesanyja és öccse meggyilkolását. A kis királyságok szabdalta földön ebben nincs semmi rendkívüli. A hatalomért folytatott harcnak estek áldozatul, de az apja, akitől azt várta, majd megtorolja a halálukat, kiegyezik az elkövetővel, így nem maradt más lehetősége, minthogy a saját kezébe vegye a bosszút.
Kilencéves, de tudja, hogy tizenöt évesen király, húszévesen császár lesz. Saját rablóbandájának élén megtapasztalja az élet árnyékos oldalát, azt a fajta kegyetlen világot, amit soha sem tanulhatna meg az udvarban, és amikor elérkezik az idő a hazatérésre, oly a magabiztossággal kell útra, amelyet kiérdemelt és nem a születése, hanem a tettei jogán.
Ó, te jószagú málnabokor! Ez a fiatalember nem valami szimpatikus egyéniség, és bár néhányan egyenesen az ördög munkáját látják benne, nem hiszem hogy véletlen, amiért nekem meg a kis Damien jutott róla az eszembe. Az Ómenből. Nem, nem a 2006-os, hanem az eredeti 1976-os és 78-as filmekből. Olyan kis bájos...
Tizenhárom évesen vezetni egy ilyen gyilkosokból és rablókból álló csoportot nem kis feladat, de ő bizony rendelkezik a munkához szükséges feltételekkel. Könyörtelen, becsvágyó, erőszakos és teljes pszichopata. Csupa vonzó személyiségjegy. A nemi erőszakról, meg a gyilkosságokról ne is tegyünk említést, hiszen adott esetben több a vér ennek a könyvnek egy ártatlan oldalán, mint egy baleseti ügyeleten. És igen, szúró és vágó eszközökből sem szenvednek hiányt, pedig eme témáról az orvosok is mesélhetnének...
Nem fogok hazudni. Ez nem egy középutas könyv. Vagy elkap a hangulata és élvezed, vagy soha nem fogod érezni, érteni, szeretni. Ez ennyire egyszerű. Annyira kitekert, annyira kegyetlen és túlságosan polgárpukkasztó. Leszámol néhány sztereotípiával, hogy újakat teremt-e, az majd kiderül, de vannak tabuk amik általában szentek, a fantasyik többségében legalábbis. Itt meg olyan érzésem van, mint egy bikafuttatáson. Minden belefér, mocskosan, bűnösen, a legönzőbb módon, és senki, de senki nem hazudja, hogy ez jó, helyes, vagy morális lenne. Csak törtet előre a sztori, és közben nem törődik azzal, hogy a tisztelt olvasó mit érezhet. Érez valamit? Vagy annyira lesokkolták az események, hogy kimeredt szemmel falja a sorokat, és közben levegőt is csak némán vesz? A ledöbbent olvasó is jó olvasó, mert nem hajítja el messzire, de én bizony imádtam így, ahogyan van.
Azért azt is el kell ismernem, hogy az első 30-40 oldal erősen meglepett. Nem egészen erre számítottam, de hogy mire, arról fogalmam sem volt, aztán elengedtem ezt az érzést, és lassan minden értelmet nyert.
Jorg herceg néha vissza-visszatér a múlthoz. Mesél olyan eseményekről, amik tükrében érthető, mi és hogyan vezetett a befejezésig. Nem szájbarágósan. Épp olyan rideg érzelemmentességgel, mint ahogy bosszúját viseli, de hogy kit gyűlöl jobban, nehéz ebből a szemszögből eldönteni. Egy biztos, épp olyan könyörtelen magával is, mint másokkal, és nem az a fajta ember, aki nem képes meghozni nehéz döntéseket. Félelem nélkül él, de ez legalább annyira hátrányos lehet, mint amilyen előnyös. A szociopaták ugyanis a közhiedelemmel ellentétben rengeteg érzelemmel rendelkeznek, csupán nem tudnak mihez kezdeni velük. Jorg pedig alig-alig próbálkozik. Igazán bájos (Jó, valóban kapunk a végére rejtjelkulcsot a természetéhez, és az majd sok mindent megmagyaráz, de mégis csak hibádzik valami a jó herceggel.) gyermek.
Meglepett egy pár dolog, amiket nem akarok véletlenül sem ellőni, így csak annyit mondanék a teljesség igénye nélkül: építők nyelve és bizonyos olvasmányok. Végig kellett gondolnom, hogy hol a nyavalyában járok én most, és annyira szuper volt, amikor végre el tudtam helyezni valamerre.
Múlt és jelenkori fejezetek váltják egymást, és az utóbbiak előtt gyakran olvashattunk rövid bemutatókat, szösszeneteket. Sokszor olyan háttérinfót adott egy-egy szereplőről, ami a könyvből nem, vagy csak részben derülhetett ki, és ezekkel közelebb kerültek hozzám. Talán nem kapunk mindenről teljes képet, de mint mondtam ez nem egy szájbarágós könyv, vannak dolgok, amiket magunknak kell megfejtenünk.
Könnyen olvasható, szépen pergő szöveg, a nyelvezete pedig egyenesen zseniális. Kicsit visszarepített a lovagkorba, amiért én hálás vagyok. Még akkor is, ha nem a csillogó páncélos, hősies oldalára kalauzolt el. Nem tehetek róla, de nekem az Artúr-mondakör is gyakran felsejlett, inkább csak áthallások, mint konkrétumok miatt, mindenesetre a hangulata elkapott. Az egyik oldalról alpári, a másikról meglehetősen kifinomult. Szerethető kettősség.
Komolyan imádtam. Idén érkezik a második kötete magyarul, ami épp most éli meg a harmadik nyomtatását Angliában. Karácsony előtt rengetegen panaszkodtak, hogy nem lehet kapni, majd néhány könyves jelentkezett, hogy neki még van, hát nem maradt így sokáig. Ebből én arra következtetek, hogy kiépítette a maga nem csekély létszámú olvasóbázisát, és hogy a trilógia következő kötete is nagyszerű. Ezért én határozottan várom.
Mark Lawrence csak úgy, mint Rick Riordan, nyugodt szívvel ismerősnek jelölhető a facebookon. Visszaigazol, és ha kommentelsz, válaszol is. Mondjuk engem anélkül említett meg még ismeretségünk elején, hogy valaha is hozzá szóltam volna, ami meglepet, de mint kiderült megkeverte a névviselésem. Nagyon jót nevettem a közvetlen stílusán, bár végül is nekem már nem írt vissza. De mindegy, mert még egy bestseller író sem értetlenkedett a nevem miatt. Már akkor úgy döntöttem, hogy imádom a pasast, pedig azidőtájt még nem is olvastam a könyvét. Ami nálam, aligha meglepő módon maximális pontszámot kapott.
10/10
Magyar kiadó: Fumax Kiadó
Fordította: Gy. Horváth László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése