Dredd

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-indiai sci-fi akciófilm, 95 perc, 2012

rendező: Pete Travis
író: Carlos Ezquerra, John Wagner
forgatókönyvíró: Alex Garland
operatőr: Anthony Dod Mantle
producer: Alex Garland, Allon Reich, Andrew Macdonald
vágó: Mark Eckersley

szereplő(k):
Karl Urban (Dredd bíró)
Olivia Thirlby (Cassandra Anderson)
Lena Headey (Madeline 'Ma-Ma' Madrigal)
Deobia Oparei (T.J.)
Langley Kirkwood (Judge Lex)
Domhnall Gleeson (Clan Techie)
Jason Cope(Zwirner)

Azt nem mondhatnám, hogy nem tudtam aludni a várakozástól, de azért kíváncsi voltam a filmre. A '95-ös Dredd bírót vagy háromszor láttam, és bár nem egy korszakalkotó film, én mégis szerettem.  Tehát nem volt semmi kétely,  egyértelműnek vettem, hogy megnéztem ezt is.

Dredd utópisztikus világában 800 millió ember él egy több városnyi, fallal körülzárt területen. Az erőszak megmérgezi a levegőt, ami ellen erőszakkal küzdenek a bűnesetek hat-százalékára jutó bírók. A mocsok mindent elborít. Az újoncok nagy része nem éli túl az első napot, Dredd mégis kivisz Cassandrát a terepre. Ez a vizsga dönti el, hogy az erős telepatikus képességekkel rendelkező lány bírónak állhat-e. Ő választja a hármasgyilkosság színhelyét is, ahol szembetalálják magukat a hírhedt Ma-Ma klánnal.

A Peach Treesből igazi háborús övezet válik egy rutinszerű letartoztatás után. Az épületet lezárják és minden bandatag a két bíró bőrére pályázik.

Sylvester Stallone volt nekem a tökéletes Dredd, így Karl Urban, már eleve hátránnyal indult. Hiszen, ami Slynak jól állt, az ajakbiggyesztés, nála kissé erősnek tűnt. Vagy inkább erőltetettnek. Ez az érzetem végig megmarad, de hát ez nem egy hálás szerep, mert Urbanból gyakorlatilag semmi más nem látszott az egész film során. A sisak eltakarta az arca többi részét, így nagy színészi játékot ez a szerep nem igényelt. Bizonyára azért választották épp őt, mert alkatilag hasonló az akkori Slyhoz. Tudat alatt akartak párhuzamot vonni, és ez néha meglepő módon sikerült is.

Olivia Thirlby nem visel sisakot, így az ő szép arcocskáján minden látszik, de először is sokkal karakteresebb barna hajjal, másodszor engem nem igen győzött meg a kvalitásairól. De nem lehetek igazságtalan egyik szereplővel sem. Ez a film nem is arról szól, hogy mély emberi érzelmeket, gondolatokat közvetítsem, így nem csoda, ha igazából egyikük sem kápráztatott el.

Ez alól csupán Lena Headey karaktere bizonyult kivételnek. Na őt imádtam, még akkor is, ha ezért nem járna Oscar. Persze gonosz karaktert mindig jobb játszani, de akkor is ő volt számomra az egyedüli kiemelkedő teljesítményt nyújtó színész.  Olyan átéléssel hozta a drogos és kegyetlen Ma-Mát, hogy már önmagában ezért megérte.

A filmben hangsúlyos szerepet kap egy úgynevezett lassító nevű drog, és ezt ábrázolandó jó néhány gyök kettővel csordogáló jelenetet láthattunk. Érdekes volt és úgy általában le is kötöttek. Mert láttunk már ilyet, de eljátszadoztam a gondolattal, épp az aktuális képek láttán, hogy ez talán nem lehet így annyira kellemes...

Bizonyára nem lepek meg sokakat azzal, hogy nekem ez bizony tetszett. Jó volt a hangulata, a zene pedig nagyon ütősre sikerült. Kiválóan passzolt ehhez az utópisztikus, káosszal fertőzött világhoz. A bonyolult cselekmény senki figyelmét nem tereli el a látványról, mert az gyakorlatilag nincs is, de nem is ígért mást, mint bitang sok lövöldözést, komor hangulatot, lefelé görbülő ajkat. És bizony mindháromból rengeteg jutott. Én szeretem az ilyen filmeket is. Nem kell gondolkodni, de semmit. Tényleg. Csak ültem és néztem ki a fejemből, a vásznon meg minden robbant, roncsolódott, repült és zuhant.

Klasszikusan értelmetlen akció halmaz, minimális erkölcsi mondanivalóval, amiből mégsem derül ki az égadta világon semmi sem.  Tudom, hogy sokan lehúzták, és tény, csak hét pont körül kapott, de nekem ez egy kicsit többet ért.

8/10


u.i. : Elfelejtettem mondani, nem olvastam a képregénysorozatot, így igazából nem tudom, hogy mennyire hű filmet hoztak össze, de aki olvasta, elmesélné? :)