Az első kötet után biztosra vettem, hogy el fogom olvasni a többi részt is, csak még nem mostanra terveztem. Azonban a kölcsönkönyvek természetéhez hozzá tartozik, hogy előbb-utóbb vissza kell adni. Nekem pedig még a tavalyi évben eljött ez az időpont, szóval belehúztam.Mivel nagyjából egy hetem volt rá, nem olvastam más könyvvel, és meglepően gyorsan haladtam vele. Vagyis nem volt ebben semmi meglepő. A nyelvezete továbbra sem volt bonyolult, szóval a három nap reálisnak tűnik egy angol könyvnél, ami több mint háromszáz oldal, és amivel természetéből adódóan lassabban haladok.
Ez most erősen spoileres lesz.
Ana elhagyta Christiant és pokolian szenved. Alig ismerik egymást, keveset voltak együtt, de olyan mintha elvesztett volna magából valami nagyon fontosat. Napközben szerencsére nem sok ideje akad gondolkodni, hiszen új munkája van, de az éjszakák pokoliak.
Amikor José kiállítására hivatkozva a férfi megkeresi, persze előtt küld egy nagy csokor virágot is, maga sem tudja mit tegyen. Hogy képes-e szembenézni azzal a személlyel, akit jobba szeret bárkinél, de aki határozottan nem tesz jót az egészségének. Csakhogy hiányzik neki, ezért úgy dönt, elfogadja Christian ajánlatát, arra vonatozóan, hogy menjenek együtt, és ez az a pont, ahol végleg elveszett.
Na, az ismertetővel, ami nagyjából olyan tíz oldalt fedett le, véget is ért a New Moon, és megtörténik az újra egymásra találás, meg a soha nem hagylak el. Ez a kötet leggyengébb része. Én értem, hogy nem akarták túl hosszúra nyújtani ezt a momentumot, na de ez szinte semmi! Sem az érzelmek, sem az elhangzottak nem elégítettek ki a kíváncsiságomat, de maga a kötet sokkal jobb mint az első, így azért ez fájó pont.
Anának továbbra is étkezési gondjai vannak, ezért egyáltalán nem csoda, ha az immáron Fiftynek becézett mogul folyton rászól, hogy ugyan egyen már. Egyébként is elég sok problémájuk akad.
Grey múltjából felbukkan egy játszótárs, aki teljesen összeomlik és ennek során megkeresi az új partnert is, tehát a férfi aggódik Anáért. Az új főnöke is kiviszi a lécet. A kicsi ártatlan lánynak kényelmetlen érzése támad a közelében, de persze ezt nem vallja be annak a férfinek, akivel már együtt is él, mert a drága Fifty megvásárolta a céget, ahol dolgozik. Totál pszicho a pali.
Amikor azonban a főnök túl messzire megy, Christian hatalmával és Taylor hatékonyságával kirakják a szűrét. Aminek következtében, akármilyen meglepő, Ana kapja meg a munkáját. Persze ennek is oka van, amivel Christian, aki jártas az üzleti életben tisztában van, a lány viszont nem.
Egyetlen momentumot nem értettem csak, hogy miért lesz közellenség Mrs. Robinsonból. Jó, sejtettem én, hogy lesz még ebből valami, de Ana reakcióját mindig is túlzásnak tartottam. Igen, nem szép dolog szadó-mazó játékba kényszeríteni valakit, különösen egy gyereket, ne de egy 15 éves kamaszfiú már nem feltétlen gyerek. A tizenévesek már élnek szexuális életet, néhányan bizony rendszeresebben mint a szüleik, ezért ez a fajta álszentség, prüdéria nem egyeztethető össze a könyv egészével. Elena Lincoln nem a sátán maga, és nem ő Christian minden bajának, betegségének az oka. Mondom ezt úgy, hogy már olvastam a harmadik részt is.
Különben is sok furcsaság történik velük, körülöttük, aminek hatására a férfi felfogja végre, hogy vannak emberek, akik szeretik, Ana pedig meghozza élete legkomolyabb döntését.
Addig azonban sok minden megesik, és ezek az események, bár részben kissé valószerűtlenek, mégis valami életet csempésznek a történetben, mert bár továbbra is egyszerűcske és sok benne a szex, már kapunk valami képet a háttérről is. Itt történnek a dolgok. Ami azt illeti, kicsit sok dolog történik, miközben a karakterek nagyon lassan és alig-alig fejlődnek valamit.
Anára körülbelül harmincszor szól rá a kedves, hogy nem a céges mailjéről csacsogjon már, de persze a lány ez képtelen betartani. Ez olyan fokú ostobaság, amit nem vártam a hölgytől, mert eddig csak naiv volt, de hülye azért nem. Persze ez a momentum építi fel a konfliktusok egy részét, azért mégis gyermeteg. Elvárja, hogy Christian bízzon benne, de ő maga semmivel nem szolgál rá erre az elvárásra. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az elbaltázott férfi hősünk sokkal szimpatikusabb és érthetőbb lett, mert az ő döntései, reakciói mögött legalább élő logika húzódik meg.
Viszont ahogyan már említettem, a második rész jobb, mint az első. Persze nem szépirodalom. Ez tagadhatatlanul ponyva, és ezen kategóriának is az alsó szintjeiből származik, de a műfaj rajongói biztosan élvezik. Sőt, még én is találtam benne szórakozni valót.
A szexben továbbra sem találok semmi különlegeset, olvastam meredekebbet is, az sem érdekelt, mégis van ebben a könyvben valami, ami miatt érdekel a vége. Nem szégyellem, mert dőreség lenne tagadni, de az már kicsit gáz, hogy aki érdekel, az maga Christian. Igaz, sok dolog kiderül róla, a múltjáról, a titkairól, így a pszichológiai háttér nyert némi értelmet, mégpedig meglepően hihetőt, de még koránt sem teljes a kép.
A magam részéről továbbra is sikítva menekülnék egy ilyen pasitól, de legalább Ana sokkal önállóbb mint Bella volt. Jó, nyakasabb és ostobább is, viszont mint kiderült, tud valami olyat, amit rajta kívül ezen a bolygón senki sem. Képes megszelídíteni az elvadult, irányításmániás vadállatot, aki talán hamarosan már a tenyeréből fog enni.
A konfliktusokból több van, mit kéne, és a megoldásuk nem megy tökéletesen. Ana legalább rájön, hogy ha nem beszél, senki sem tudja mit akar. Többet, ésszerűbben kommunikálnak, a könyv egyszerű nyelvén, több érzelemmel, leginkább fájdalommal megspékelve.
Kevesebb nevetnivalóm akadt, de több dolog gondolkodtatott el. Nem jelent nehézséget elismerni a fejlődést, akkor is, ha csak magához mérten jelenik meg és akkor is, ha sokan nem értenek velem egyet.
Különben most, hogy így írok róla, nem is értem mi tetszett, hiszen sokkal több dolog zavart, mint az első részben. De a pontszámot a decemberi véleményem határozza meg, ami jóval pozitívabb volt a friss élmény hatására. Mindenesetre továbbra sem érzek késztetést arra, hogy megvegyem, és azzal sem árulok el titkot, hiszen fentebb már írtam, már befejeztem a trilógiát. Most azonban csak a második részt pontozom.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése