Queenie Hennessy lelkiismeretét rég nyomja valami, amit sosem mert elmesélni Haroldnak. Míg együtt dolgoztak, végig szerette a férfit, de nem ez a titok, ami mardossa a lelkét, nem ez, amivel megbékélne még halála előtt. A lassú rák cammogva, napról napra ragadja el az életből, és a sok morfium ködén át szinte már semmi vágya sincs, csakhogy elmondhassa, kiadhassa magából az egész eltemetett múltat. S mivel beszélni már képtelen, hát leírja mindazt, amit tudatni szeretne.
Rachel Joyce azt mondta, sok kérdést kapott Queenie-vel kapcsolatban, amikre így vagy úgy válaszolt ugyan, mégsem kíván a hölgynek saját hangot adni. Persze mégis megtette, különben nem lennénk itt, és ennek kapcsán azon gondolkodtam, az emberek mennyire érdekesen állnak ugyanazon dolgokhoz bizonyos idő elteltével.
Harold utazását érdeklődve és két nap alatt jártam végig, mert magával ragadott a történet egyszerű szépsége. Ahogy egyik dologból értelemszerűen következett a másik, logikusan, ahogy kell, bár néha kisebb kitérővel, ami miatt nagyon emberi lett az egész, csakhogy, komolyan sajnálom, de Hennessy egyáltalán nem érdekelt. A saját szempontomból csak egy olyan karakter volt, aki, midőn leszámol az életben hátramaradt feladataival, rájön, még el kell köszönnie valakitől, ezért ír egy levelet. Nem levelek sokaságait, egyetlenegyet. Ez a szerepe, se több, se kevesebb.
Nem gondoltam, hogy meg akarja velünk osztani az életét és múltját, nem is értettem, hogyan lehetne neki. Tudom, mindenkinek van, és szégyellem is magam, de csak eszköz volt, s mint ilyen, némileg meglepett, hogy egy teljes könyvet töltött meg gondolataival, amikkel, keskenysége ellenére majdnem két hétig küzdöttem. Tisztában voltam azzal, hogy tartogat nekünk valami meglepit, nyuszit a kalapból, ami miatt ilyen közléskényszere támadt, és az is egyértelmű volt, mi lehet az.
És nem, az ez egész nem is arról szól, hogy szerelmes Haroldba. Már hogy ne lenne az, hiszen ez a napnál is világosabb, sokkal inkább az életéről, ami addig vezetett, hogy beleszeretett egy nős kollégájába és elárulja őt. Az egész ötlet légből kapott, a bűntudat teljesen érthetetlen, és sajnos a sztori sótlan. Komolyan nem értem a miérteket.
Voltak érdekes pillanatok, olyanok, amikor már egészen jó volt, amikor a gyerekkoráról beszélt, vonzalmáról a tánchoz, vagy amikor betekintést kaptunk az otthon többi lakójából. Különösen ezek az utolsó részeket találtam lebilincselőnek, de sajnos a történet nagy része irreális, üres és önmagát ismétlő.
4/10
Queenie Hennessy Szerelmes ... by msreeat on Scribd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése