Az iskolában történt balesetet lassan mindenki elfelejtette, csak azok a családok nem, akik érintettek voltak, no és persze a kiválasztottak. Az élet lassan visszatért a normális kerékvágásba, legalábbis látszólag, Nicolausról továbbra sincs semmi hír, és egy új játékos, a Tanács vezetője is csatlakozik a városban már amúgy is jelenlévő különítményhez. Érdeklődése Minoo iránt nyugtalanítja a lányokat, csakhogy nem csak ezért kell aggódniuk. Túl sok dolog történik nagyon kevés idő alatt, és többé már senkiben, még Védelmezőkben sem bízhatnak.
Vanessa végre szint vall, így együtt vannak Linéaval, és bár mesés a köztük lévő harmónia, soha ennyit nem kellett még hazudnia a barátaiknak, és soha nem volt ennyire nehéz az egyensúlyozás a magánélete és a kötelessége között. A barátnői lassan eltávolodtak tőle, és mire észreveszi, hogy kapcsolatai meggyengültek, már visszafordíthatatlannak tűnnek.
Linéa nem tud elveszni a felhőtlen boldogságban. Folyton attól retteg, hogy a barátnője elhagyja, és ezzel annyira megkeseríti kapcsolatukat, szinte saját maga is csodálkozik azon, hogy még együtt vannak. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a tavaly történetek az egész város előtt nyilvánosságra kerülnek, minek hatására három fiút letartóztatnak, és előröl, de mélyebbre merülve kezdődik az egész nyomozás.
Anna-Karin élete sosem volt igazán könnyű a mamájával, de a nap, amikor elvesztette mindent megváltoztatott. Már csak néhány hónap van hátra a nagykorúságáig, addig Minoo és papája fogadják be, de túl sok felnőttes dologgal kell szembenéznie, miközben borzasztóan aggódik a nagypapájáért is. Ha nem lenne a róka, akinek a fejében néha elbújhat, nem bírná ki a rá nehezedő nyomást.
Minoo elfáradt. Elfáradt a titkolózásban, a bizonytalanságban és a válaszok hiányában. Amikor lehetősége adódik a lelkének könnyítésére, két kézzel kap utána, bár arra nem készül fel, hogy enne következtében elvesztheti Gustávot, és hogy végső soron aggasztóan meggyengülhet kapcsolata a körrel. Hogyan menthetnék meg a világot, amikor önmagukat sem képesek?
Ida eltévedt, és szinte folyamatosan menekül, miközben furcsa dolgokat lát. Olyasmiket is, amik már rég megtörténtek, viszont kivétel nélkül valamilyen kapcsolatban állnak a kiválasztottakkal, a boszorkányokkal vagy a tanáccsal. Nehéz rendet teremteni a sok dolog közül, és ahogyan mindannyian, ő is versenyt fut az idővel.
Nehéz feldolgozni az iskolában történteket, és nehéz elfogadni az újabb veszteséget, de az élet csak megy tovább, ahogyan az erdő is pusztul. Úgy tűnik, sok van a kiválasztottak tányérján. Nehezen tartanak lépést, és nehezen fogadják el a változásokat is. Kétség üti fel a fejét köztük, a közelgő per és a világ sorsa egyformán próbára teszi őket. Vajon tényleg túl kevesen vannak ahhoz, hogy bezárják az átjárót? Akad bárki, akiben bízhatnak?
Igazi skandináv, aprólékos, lassúdad, mégis ezerrel pörgő történet. Szinte észrevétlen jutottam a végére. Hozta a kötelező elvártat, és igazából még sokkal többet is. A vége olyan izgalmas új lehetőségeket ígér, amik miatt érdemes lett volna folytatni a sorozatot, és bizony olvasni is. Lehetett volna egy soha véget sem érő történet, de az írópáros inkább a fantáziánkra bízza, mit szeretnénk az utolsó pont leütése után.
Szerettem a hangulatát, a gondolatokat, a kimondott és kimondatlan dolgokat, a feloldozást és az életigenlést. A natúr, már-már száraz mesélői stílust, ami ennek ellenére telis telve volt érzelmekkel. Imádtam elmerülni ebben a világban, a sok, határtalannak tetsző, mégis kevés lehetőségben. Az első betűtől az utolsóig lebilincselt.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése