2019. november 3., vasárnap

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei #2.5)

Persze tudtam, hogy egy közbenső rész lesz, de amikor megláttam a könyv méreteit, bizony felszaladt a szemöldököm. Megnéztem az oldalszámot, aztán az árát, és majdnem úgy döntöttem, nem is igen van rá szükségem. Nem értem, miért nem kerülhetett a következő könyv elejére vagy végére. Rutinból berzenkedtem kicsit, aztán mégis megvettem, mert hát érdekelt.

A perzsa sah, Muzaffer ed-din Qajar, egész kíséretével együtt megérkezett európai körútján Magyarországra. Két kézzel szórja  a pénzt, sós uborkát eszik. Élete élménye lehetne, ha két ismeretlen nem tört volna be egy éjszakán a szigorúan őrzött lakosztályába, és az egyikük jégre nem kerül. A rendőrség teljesen tanácstalan, így azt teszik, amit hasonló helyzetben mindig, Ambrózy báróhoz fordulnak. Richárd Mili távol tartása mellett siet a helyszínre, hogy kibogozza a kusza szálakat, és csak alig lepődik meg azon, hogy a kotnyeles kisasszonyt nem lehet a sarokba állítani. 

Rövidsége miatt nehéz róla hosszasan beszélni - jó, lehetne azért, de nem biztos, hogy szükséges -, merthogy az egész kötet 86 oldal, a lakásból sem került ki. Ültő helyemben elolvastam, és olyan érzés volt, hogy még el sem kezdtem, de máris vége lett. És az, hogy itt vinnyogok miatta, élő bizonyítéka annak, hogy jó volt.

A nyomozás ezúttal egy pindurit hangsúlyosabb volt, ami egy történelmi kriminél, még akkor is, ha romantikus, nem egy utolsó szempont. Ráadásul néhány momentumot ezúttal is feljegyzett a korabeli sajtó, és Böszörményi Gyula ezeket is szépen beépítette a novellájába.

A báró fejében lenni még mindig erős igény, és jobban örülnék egy fele-fele aránynak, de már ez sem rossz. Ami viszont külön tetszett, hogy nem voltak lábjegyzetek. A mű rövidsége és időszűke miatt nem kerültek a lapok aljára zavaró megjegyzések, azok, ahogyan kell, a könyv végén találhattok.

A stílusa továbbra is magával ragadó, a történet érdekes, az első perctől pörög. Mili személyisége nem sokat változott, de újabb i-re került pont azzal, hogy hangsúlyosan kiderült, mennyire ösztönösen képesek hőseink összedolgozni, ahogyan az is, milyen jól kiegészítik egymást.

Szívesen olvasnék több ilyen részt is, sokkal többet! Ezzel, úgy hiszem, nem vagyok egyedül, szóval ha a széria végére érünk - végére fogunk? -, tökéletes folytatás lenne több kisebb-nagyobb novella egy kötetben.

9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...