Alkonyat - Hajnalhasadás II. rész

The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 2

színes, feliratos, amerikai fantasy, 115 perc, 2012

rendező: Bill Condon
író: Stephenie Meyer
forgatókönyvíró: Melissa Rosenberg
zeneszerző: Carter Burwell
operatőr: Guillermo Navarro
producer: Wyck Godfrey, Stephenie Meyer, Karen Rosenfelt
vágó: Virginia Katz

szereplő(k):
Robert Pattinson (Edward Cullen)
Kristen Stewart (Bella Swan)
Taylor Lautner (Jacob Black)
Lee Pace (Garrett)
Michael Sheen (Aro)
Dakota Fanning (Jane)
Ashley Greene (Alice Cullen)
Maggie Grace (Irina)
Peter Facinelli (Dr. Carlisle Cullen)
Elizabeth Reaser (Esme Cullen)
Jackson Rathbone (Jasper Hale)
Kellan Lutz (Emmett Cullen)
Nikki Reed (Rosalie Hale)
Billy Burke (Charlie Swan)
Mackenzie Foy (Renesmee)

Nos, mit szépítsem, az összeset láttam, minden könyvet olvastam, akad amit többször is, hát csak természetes, hogy megnéztem ezt is. Sőt, bevallhatom, kimondottan vártam. Az utolsó könyvben ugyanis annyira nem történik semmi és a negyedik első felének feldolgozása annyival jobb lett, mint az alap, hogy még bizakodtam is, imádni fogom.

Bella újszülött vámpírként épp olyan jól kontrollált, mint emberként volt. Edwarddal és Renesmeevel együtt már egy külön családot alkotnak a családon belül, és nem is lehetnének boldogabbak. Jackob alakváltó létére lassan szintén Cullenékhez tartozik, amiben nagy szerepe van a kislánynak.

A béke azonban nem tarthat örökké. Alice látomása egyértelmű. A Volturik elindulnak értük, mert azt az információt kapták, hogy a család egy hallhatatlan gyermeket alkotott. Közeleg a háború, amikor mindenkinek ki kell állnia azért, amiben hisz.

Jó, ebből a könyvből nem lehetett többet kihozni. A történet olyan, amilyen, azzal nincs mit kezdeni. Ha rossz az alap, összefog dőlni a ház is. Csak ennyi.

Nem én vagyok a célközönség, ahogy elég sokan nem tartoztak oda a jelenlévők közül sem, de így sem tudtuk feljebb emelni az átlagéletkort a 14 és félről. Ez pedig egyértelműen elárul valamit.

Mielőtt lehúzom, vagy felemelem eme... hát ezt, azelőtt jó tisztázni mindent, hiszen nem nekem akartak megfelelni.

Nos, a forgatókönyv nagyjából pocsék volt. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire nehéz olyan könyvből írni, amit ennyien imádnak, de azért lehetett volna kicsit bátrabban nyúlni a feladathoz. Igen, sokáig nagyjából legalábbis, könyv hű, de mivel a könyvekben nem igen történik semmi, így itt is jellemző az állóvíz. Ugráltunk a jelenetek között, sokszor kimaradtak a könyvben lévő átkötések. Tudom, így is lapos volt, ha hosszabban hagyják, némelyek el is alszanak, viszont szimplán érthetetlen lett néhány váltás.

Ezt megpróbálták némi poénnal ellensúlyozni, és ez legalább működött. A könyv nekem nem volt vicces. Talán azért mert vagy háromszor küldtem parkolópályára, szóval sosem jutottam el addig, hogy valami csattanjon.

A szereplőkre nem térnék ki túl bőven, mert tömegeket bántanék meg. Néha rácsodálkoztam, hogy milyen jó a sminkes, mert ez a lány tényleg szép, a következő snittben meg, ááá, mégsem. A hölgy mimikája már a Hófehérben is több volt ennél, és ahhoz képest ez megint csak visszalépés volt.

A csodavámpír fiúban sokkal több van ennél. Igenis állítom, hogy nem rossz színész. Az Emlékez rám-ban szerintem fantasztikus volt, itt meg kissé vértelen. Hi-hi!

Jacob balul sikerült akciófilmje után nem igen tekingetett másfelé. Beragadt ebbe a szerepbe, és igazán meglepő volt, amiért nem mutogatták állandóan félmeztelenül. Két filmhez is aláírt, kíváncsi vagyok, mennyire lesznek eredetiek.

Aroból idiótát csináltak, remek!

A szereplők kicsit belefáradtak ebbe a sorozatba. Öregedtek is, változott az életük. A körülöttük lévő hisztéria cseppet sem csitult el és ezt meglovagolva, egyre tüzelve fogatták tovább a filmeket. Míg az első részben elájultam a jó sminkestől, meg Bella változásától, itt nem volt semmi, ami megfogott volna.

És ennél a pontnál nem mehetünk el a film vége mellett sem. Kissé spoileres lesz, bár igyekszem óvatosan fogalmazni.

Ugye a csatajelenet... Pörgős volt és látványos. Kellett valamit adni a fiúknak is, de senki, senki, aki olvasta a könyvet, nem gondolhatta komolyan, hogy az úgy lesz. Mert ha az egész témát nem piszkálta meg jobban a forgatókönyv, ezt miért tette volna? Ráadásul az egyetlen olyan logikus momentum volt, ami megmagyarázta a könyv csapnivaló befejezését. Az ugyanis kissé hiányos volt ott.

Szerintem Meyer belefáradt az írásba, csatát meg különben sem tud írni, no  meg színészek is belefáradtak már a játékba. Köszönjük, jó, hogy vége!

A jelenség, hogy el kell adni a tinilánykáknak is valami olyat, amit megvesznek, most hatalmas méretűvé dagadt. Jönnek majd egymásután az ifjú felnőtt kategóriát lefedő könyvek filmfeldolgozásai és megmondom őszintén, aggódom egy kicsit. Főleg azért, mert ezek közt akad olyan is, amiből a könyv nagyon-nagyon jó volt. És csak remélni tudom, hogy nem ezt a szintet akarják megugrani, azaz sokkal magasabbra helyezik a mércét. Tavasszal majd kiderül, akkor jön elsőként a Csontváros.

De visszakanyarodva  az eredeti témához, voltak pillanatok, amiket nagyon szerettem, voltak részek, amiken visítoztam volna akár egy átlagos tini, de ahogy mondtam a film után, meg ahogy itt kezdtem, ebből  a könyvből nem lehetett többet kihozni.

A pontozás ehhez mért, hiszen megtettek mindent, néhol kicsit többet is, mint amennyit a lehetőségek kínáltak. Például az elején, amikor futnak, ahogy Bella észleli a környezetét, az a rész kimondottan tetszett. A rajongók nyilvánvalóan imádják majd. Én abban a tudatban voltam eddig, hogy magam is rajongó vagyok, de kiderült, szükségem van nem kevés jóindulatra a pontozáshoz.

Ez egy tinikönyv tinknek készült feldolgozása és pont. Ami nem a film hibája, azt nem rovom fel neki, nem fizethet meg a könyv bűneiért, de azért lehetett volna kicsit többet dolgozni a forgatókönyvön.

7/10

Hősnők viadala 2012 - nyertesek

Elérkezett ez  a pillanat is. Vagyis mindjárt, de addig nyugodtan elárulhatom, érvényesült a papírforma. Engem legalábbis nem sokkolt a két nyertes és szerintem másokat sem igen fog.

Köszönöm mindenkinek a részvételt. Az oldal olvasottsága szépen megnőtt, bár nincsenek téveszméim. Mind a nyereményekre hajtottatok, de ez persze egyáltalán nem baj. ;)

Több érdekes gondolattal gyarapodtam közben, és egyetlen dolognak azért nagyon örülök, hogy az egyik nyertesünk legalább nem vámpír.

Mondhatnám, hogy aggasztó, mennyire nem olvastok másokat, mint fantasyket, viszont ez álszentség lenne, hiszen én is sokat olvasok eme műfajból. Nyilvánvaló okokból populárisabbak a kötelező olvasmányoknál. Csakhogy itt most a normális emberek labdába sem rúghattak, ellentétben a fiúk versenyénél, ami viszont kis híján lázadásba torkollott.:D

És akkor lásuk, hogy kik a győztesek:

Cat és Clary!

Gratulálunk nekik! :)

No de, a lényegig még mindig nem jutottunk el, mert közben zajlott itt egy külön játék is ( A csoportnyereményeket 19-én sorsolják. Még lehet játszani!!!), aminek ma szintén vége lett.

A tét nem más volt, mint Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve. Bár gyanítom, hogy mindenki az első regényre vágyik, sajnálatosan a Fumax kiadó, akármennyire is rendes, nem láthat el mindenkit ajándékkal.

A sorsolás Random.org használatával történt. Ez egy olyan kis alkalmazás, amibe bepötyöghettek rengeteg nevet, majd egy gomb megnyomásával különböző sorrendbe dobálja azokat. Természetesen csak az első kettőnek jár a díj, mégpedig a nyeremény meghirdetésének sorrendjében.

Azaz:

A nem vagyok sorozatgyilkost nyerte - adamwerecat!

És aki egy Szellemlánnyal gazdagodott - Luke!



A nyerteseket e-mailben értesítem, és egyeztetjük ki és milyen módon tudja, szeretné átvenni a könyveit(postán avagy személyesen). :)

Mindenkinek köszönöm, hogy játszott. Az érdekes az, hogy bár közben volt egy kis difink a facebookkal, azért jóval többen osztották meg a hivatkozásokat, mint ahányan hozzászóltak. Ők természetesen nem játszottak, viszont volt, aki szorgalmasan like-olt és hozzászólt majdnem miden bejegyzéshez. Ha azt számolom, kinek és hányszor került bele a neve ama bizonyos virtuális kalapba, igazságos az eredmény. :)

Nos, nekem tetszett ez a játék. Ti mit szóltatok hozzá? Én úgy érzem, lesz még itt könyvnyeremény! ;)

Köszönöm a Fumax támogatását! Nélküle most egy személlyel kevesebben örülhetnétek. :)

Hősnők viadala 2012, döntő!

Nos, ez is elérkezett. Hamarosan megtudjuk, hogy kik lesznek az idei év hősnői, hogy kik utasították maguk mögé az előkelő hölgyeket, akik közé bekerülni sem volt egyszerű.

Szóval a feladat, hogy holnap éjfélig szavazzatok a még harcoló felekre. Aztán majd sorsolunk ;)

A végső párosok (ta-dááá):

YA: Rose vs. Clary

Felnőtt: Cat vs. Elena

Szavazni továbbra is csak egyszer lehet, alapban a karakterek kampányvezetőinek blogján, és aki minden fordulóban részt vesz nyereménysorsolásban vesz részt.

Mert természetesen van egyéni és csapat nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról like-olják (a megosztás pillanatnyilag nem működik) a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom.

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Harcra fel!

A játékban résztvevő blogok, és pártfogoltjaik:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda) – Beatrice/Tris, Ana
Kelly olvas – Tessa, Bridget Jones
Magnolia – Grace, Nix
Kristina blogja – Katniss, Elena
Casperson olvasmányai – Chloe, Elizabeth (Büszkeség és balítélet)
Alsyniai regék – Dani, Vanda/Vándor
MFKata gondolatai – Calla, Cat
Akiknek élmény az olvasás (Zsanó a kampányvezető) – Merit
Lylia Bloom – Brittany, Anita Blake
Forró csoki és jó könyv – Gwen, Anja
Wee blogja – Bella, Mac
Nem harap a… – Rose, Mercedes Thompson
Secret Dream Time – Clary, Faythe Sanders
Sötét Lélek Naplója – Isabelle, Georgina Kincaid
Elhaym blogja – Nora, Sookie
Napi falat – Lisbeth, Hermione és Reni

Teaser kedd #16

Tartozom egy vallomással. Még mindig ugyanazokat forgatom: Michael Dibdin: Ratking, Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I-III., Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör és Bram Stoker: Drakula. Sietve leszögezem, az összes könyvet szeretem. Nagyon lassan ugyan, de halladgatok velük, csak az az igazság, annyira fáradt vagyok esténként, hogy nem tudok 2-3 oldalnál tovább koncentrálni az olvasásra. Ezért mostanában lefekvés előtt hangoskönyveket hallgatok. Mint ahogyan a nevükből értelemszerűen következik, ezek is könyvek, csak valaki volt olyan jó, és felolvasta hangosan. Nagyszerű dolog ez, és a szabályok kimondottan nem is tiltják... Jó, felütni nem lehet, de beletekerni igen. Na!

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

A hallgatott kettőm:

"I'm Nobody and I'm proud of it!"

The other bad news: Polyphemus barreled toward me, a thousand smelly pounds of Cyclops that I would have to fight with a very small sword.

Rick Riordan: THE SEA OF MONSTERS Percy Jackson and the Olympians – Book 2

Felolvasta: Jessie Bernstein

Értékelés

Hermione sajnálatos módon vesztett Rose-zal szemben, ami nem volt ugyan váratlan, de én azért bíztam a csodában. Legalább a szavazatok egyharmadát hozta, ami még így is, azzal együtt, hogy bekerült a negyedik fordulóba, büszkeséggel tölt el.

Köszönöm mindenkinek, aki szavazott! :)

Azonban ne feledjétek, a játéknak még egyáltalán nincs vége.  Néhányan még továbbra is küzdenek a döntőbejutásért.

Párbaj #2 (nov. 12-14.)

• YA: Clary vs. Isabelle


• Felnőtt: Faythe vs. Elena

Szavazni továbbra is csak egyszer lehet, alapban a karakterek kampányvezetőinek blogján, és aki minden fordulóban részt vesz nyereménysorsolásban vesz részt.

Mert természetesen van egyéni és csapat nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról like-olják (a megosztás pillanatnyilag nem működik) a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom.

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Harcra fel!

A játékban résztvevő blogok, és pártfogoltjaik:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda) - Beatrice/Tris, Ana
Kelly olvas - Tessa, Bridget Jones
Magnolia - Grace, Nix
Kristina blogja - Katniss, Elena
Casperson olvasmányai - Chloe, Elizabeth (Büszkeség és balítélet)
Alsyniai regék - Dani, Vanda/Vándor
MFKata gondolatai - Calla, Cat
Akiknek élmény az olvasás (Zsanó a kampányvezető) - Merit
Lylia Bloom - Brittany, Anita Blake
Forró csoki és jó könyv - Gwen, Anja
Wee blogja - Bella, Mac
Nem harap a... - Rose, Mercedes Thompson
Secret Dream Time - Clary, Faythe Sanders
Sötét Lélek Naplója - Isabelle, Georgina Kincaid
Elhaym blogja - Nora, Sookie
Napi falat - Lisbeth, Hermione és Reni

Hisztéria

Hysteria

színes, feliratos, angol-francia-német-luxemburgi romantikus vígjáték, 100 perc, 2011

rendező: Tanya Wexler
forgatókönyvíró: Jonah Lisa Dyer, Stephen Dyer, Howard Gensler
zeneszerző: Christian Henson, Gast Waltzing
operatőr: Sean Bobbitt
producer: Tracey Becker, Judy Cairo, Sarah Curtis
vágó: Billy A. Campbell, Jon Gregory

szereplő(k):
Hugh Dancy (Dr. Mortimer Granville)
Jonathan Pryce (Dr. Robert Dalrymple)
Maggie Gyllenhaal (Charlotte Dalrymple)
Rupert Everett (Lord Edmund St. John-Smythe)
Felicity Jones (Emily Dalrymple)
Ashley Jensen (Fanny)
Sheridan Smith (Molly)

A szombatok a kedvenc munkanapjaim. Nos nem, ez határozottan nem igaz. Nagyon fáradt voltam tegnap, így bár ott motoszkált bennem, el kéne menni valahová, mégiscsak hazabaktattam. Én magam vagyok az, akivel egy-két hétre előre kell időpontot egyeztetni mindenhez, szóval csak nyugodtan üldögéltem és olvastam.

Egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom. A vége az lett, hogy csak elmentem itthonról, méghozzá épp moziba.

Dr. Mortimer Granville egy rendkívül jól képzett orvos, aki nagyon komolyan veszi az esküjét. Igazán nem az ő hibája, hogy 1880-ban a viktoriánus Anglia minden kötöttségével együtt elutasítja, és sora veszti el az állásait. Amikor is végre eljut Dr. Robert Dalrymple nőgyógyászhoz, akinek a specialitása az altesti masszázs. Ezzel a módszerrel gyógyítják ugyanis a hisztériával diagnosztizált nőket.

Mortimel hamar beletanul a munkába, örömére szolgál, hogy boldoggá teheti... izé, gyógyíthatja a pácienseit, és hajlandó lenne elvenni főnöke kisebbik lányát, akivel a fele királyság helyett a jó doktor praxisa  jár.

A munka azonban meglepő mértékben megerőltető, és a nagyobbik lány is hajlamos a bajkeverésre. Hősünknek szüksége van egy olyan megoldásra, ami mindenki igényeit maradéktalanul kielégíti, de ez korántsem egyszerű feladat.

A téma felettébb pikáns, nem hiába a 16-os karika. A vibrátor feltalálásának történetét tárja elénk, ami bizony orvosi segédeszköz volt kezdetekben. Valóban egy orvos találta fel ilyesformán, de már előtte is léteztek próbálkozások.

A kor, amiben született, még alig tudott valamit a világban leselkedő baktériumokról, vírusokról vagy a női nemről, így ezt a módszert nem hozták kapcsolatba a szexualitással. A méhre gyakorolt hatásával magyarázták az eredményt, és ha nem vált be, még mindig ott volt a méheltávolítás. Ami nem olyan rég még bizonyítottan őrülethez vezetett(az önkielégítést ugyanis az őrület kiváltó okának tartották) , egy orvos keze által kezelésnek számított.

Nagyjából ennyi a valóságtartalma. De ez alapvetően egy vígjáték, ami mögött megtalálható egy sokkal komolyabb téma. A nők alárendeltsége. Akkoriban egy nő számára igen behatárol volt azon munkalehetőségek száma, amiket elvégezhetett, és az önállóságot nem sokra becsülték. Szavazati jog sem járt.

Egyáltalán nem csoda, hogy Charlotte, az idősebb lány tudatlansággal vádolja meg az apját. Hangoztatja, hogy ha majd lesz szavazati jog, meg felsőoktatás, meg sok minden, akkor... A női szavazati jogig 1918-ig kellett várniuk Angliában (Ahogy Magyarországon is, a 24. életévét betöltött hölgyeknek ugyanis innentől járulhattak az urnák elé. Ezzel szemben Svájc 1971- ig ellenállt. Érdekes, ugye?)

Tehát Chalotte (Maggie Gyllenhaal) a lázadó, a küzdő szellem. Egy szegényházat vezet, ahol tanítja a gyerekeket, és sok egyéb lehetőséget biztososít a rászorulóknak. Az csak természetes, hogy állandó pénzzavarban szenved, hiszen ez nem kevés költséggel jár, az adakozás pedig nem irgalmas tett.

Eközben Mortimer (Hugh Dancy) a gazadag hölgyeket kezeli egy olyan betegséggel, ami tulajdonképpen nem is létezik.  Elégedett a sorsával, jól keres, hajlandó benősülni a biztonságba, bár léteznek zavaró momentumok.

Meg kell még említeni a feltaláló barátját, Lord Edmund St. John-Smythe-ot (Jonathan Pryce) is. Ő az a karakter, aki kötelező elem miden, némi romantikával operáló filmben. Szétszórt, rengeteg pénze van és határtalanul rajong a modern találmányokért. Üde színfoltként szállítja a poénokat, és képviseli a támogató mellékszereplőt.

A sikamlós téma ellenére, és a kendőzetlen társadalmi problémák dacára, finoman nyúlt a témához a rendező. Tanya Wexler, gondolom, mivel önmaga is hölgy, kifigurázza a haladó gondolkodásnak feltüntetett tudatlanságot. De teszi mindezt olyan gyengéden, hogy sem nem morbid, sem nem malac, de még csak nem is bagatell. Az arányok kitűnőek. És hiába húzódik meg a háttérben valami sokkal mélyebb és megrázóbb, a célját, hogy százpercnyi szórakozást nyújtson, maradéktalanul elérte.

Komolyan mondom, hogy nagyon élveztem. Külön érdekesség volt, hogy bár elég kevesen voltunk, a jellévők életkora igen vegyes volt. Mellettem két hetvenfelé botorkáló hölgy ült, akik közül az egyik igen sok és határozott ismerettel, véleménnyel rendelkezett a filmmel és a témával kapcsolatban. Jó volt hallani, hogy ők is nevetnek, és nem csak én fulladozom néhány helyen.

A film nem szolgál pontos korképpel, csak belekap ide is-oda is. Talán furcsa lehet, ha egyszer nem szerepe az ismeretterjesztés, hogy ennyire elaprózódik, de a képmutatás és az álszemérem tökéletesen átsejlik. Bár az is igaz, valamennyien hallottuk már azt a frázist: Jó dolgában ment el az esze.

És tényleg! Jelen esetben a kitalált mentális betegséggel sokkal elfogadottabb foglalkozni, mint azokkal az égető problémákkal, amit az éhes szájak, szakadt cipők jelentenek.

Semmi komoly dolgot ne várjunk a témától. Zömében fikció az 1800-as évek végéből, így a befejezés is ahhoz mérten kissé lagymatagra sikerült. Nem akarta megoldani az ellentéteket, nem tett minket szüfrazsetté vagy másféle polgárjogi harcossá. Csak be kell ülni és szórakozni! Ne agyaljunk rajta, ne akarjunk megérteni semmit! Csak legyünk ott, az épp elég. A végén úgyis egy sereg olyan gondolattal távozunk, amiket tudat alatt szívtunk magunkba.

Bár vígjátékot igen ritkán nézek meg moziban, ez a film most határozottan jó döntésnek bizonyult egy fárasztó, hosszú hét után.

9/10

Hősnők viadala 2012 3. forduló eredménye – 4. forduló kezdete

Nos, leintették a 3. kört és Hermione tovább jutott! Köszönöm mindenkinek, aki rá szavazott, de még nem lazíthatunk, mert holnap újra ringbe száll!

De előtte, íme a továbbjutók:

Fiatal felnőtt kategória:

1. Rose (Richelle Mead: Vámpírakadémia)
2. Hermione ( J.K.Rowling: Harry Potter)
3. Clary ( Cassandra Clare: A végzet ereklyéi)
4. Isabelle (Cassandra Clare: A végzet ereklyéi)

Felnőttek:

1. Cat (Jeaniene Frost- Cat & Bones)
2. Nix (Kresley Cole- Halhatatlanok alkonyat után)
3. Faythe (Rachel Vincent- Kóborok)
4. Elena (Nalini Singh: Angyali vadász)

Párbaj #1 (nov. 10-12.)

• YA: Rose vs. Hermione


• Felnőtt: Cat vs. Nix

Párbaj #2 (nov. 12-14.)

• YA: Clary vs. Isabelle


• Felnőtt: Faythe vs. Elena

A szabályokról bővebben itt olvashattok.

Szavazni továbbra is csak egyszer lehet, alapban a karakterek kampányvezetőinek blogján, és aki minden fordulóban részt vesz nyereménysorsolásban vesz részt.

Mert természetesen van egyéni és csapat nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról like-olják (a megosztás pillanatnyilag nem működik) a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom.

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Harcra fel!

A játékban résztvevő blogok, és pártfogoltjaik:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda) - Beatrice/Tris, Ana
Kelly olvas - Tessa, Bridget Jones
Magnolia - Grace, Nix
Kristina blogja - Katniss, Elena
Casperson olvasmányai - Chloe, Elizabeth (Büszkeség és balítélet)
Alsyniai regék - Dani, Vanda/Vándor
MFKata gondolatai - Calla, Cat
Akiknek élmény az olvasás (Zsanó a kampányvezető) - Merit
Lylia Bloom - Brittany, Anita Blake
Forró csoki és jó könyv - Gwen, Anja
Wee blogja - Bella, Mac
Nem harap a... - Rose, Mercedes Thompson
Secret Dream Time - Clary, Faythe Sanders
Sötét Lélek Naplója - Isabelle, Georgina Kincaid
Elhaym blogja - Nora, Sookie
Napi falat - Lisbeth, Hermione és Reni
Rhea olvas

Teaser kedd #15

Ha kinézek az ablakon nem tudom eldönteni, hogy kora tavasz vagy ősz van-e, de az egészen bizonyos, kedd van. Szóval újra  itt vagyok, mindenki nagy örömére. Az enyémre legalábbis minden bizonnyal.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

15. ízelítő:

"Buda-Pesth csodálatos helynek tűnik, annak alapján, amit a vonatból láttam, és ama kevés sétából ítélve, amit utcáin tehettem, mert nem mertem túlságosan eltávolodni az állomástól, tekintve, hogy későn érkeztünk, és az indulásnál annyira akartuk tartani magunkat a menetrendhez, amennyire lehetséges. 

(NB.  Receptet elkérni Minának.)"

Bram Stoker: Drakula

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók (Riyira-krónikák #1)

Amikor a Nem vagyok sorozatgyilkos után a Fumax felajánlotta, hogy kérjek nyugodtan recenziós példányt, úgy gondoltam, a szívességet nem jó túlzottan kihasználni.  No meg a Partials - Részben emberig, nem is jön ki semmi, ami felkeltette volna az érdeklődésemet.
Dehát könyvoholista ártalom, hogy ha bele lehet olvasni egy könyvbe, még a megjelenése előtt, hát bele is olvasok; minden jól fejlett betübanger kötelessége a pontos tájékozódás. Nagyjából ennél a pontnál vesztem el végleg és jöttem rá, a Riyria krónikák első kötete KELL nekem, úgyhogy mégiscsak megkértem a kedves kiadós srácokat, szánjanak már meg egy példánnyal.

A Riyira egy olyan szervezet, mely összesen két tagot számlál: Royce Melbornt a mester tolvajt, és Hadrian Blackwatert, a katonát. Egyéb bűnszövetkezetektől távol tartják magukat, önállóan dolgoznak és nem csekély hírnevüket annak köszönhetik, hogy nincs olyan lehetetlen feladat, amit meg ne oldanának.
Amikor egy ártatlan pillantásért párviadal elé, és ezzel szinte a biztos halálba tartó nemes viszonylag egyszerű munkával bízza meg őket, a határidő azonnalisága miatt Hadrian vacillál. Mint férfi a másikat, megérti a helyzetet és józan esze ellenére, no meg a hatalmas jutalom fejében, igent mond.
Hamarosan egy tömlöc falához láncolva találják magukat, kipeckelt szájjal, és a közelgő reggel nem kecsegtet rózsás reményekkel. Néplelkesítő és nyilvános kínzás során kivégzik őket. A vád: a király meggyilkolása. Nem sokat teketóriáznak. Megragadják az első kínálkozó lehetőséget, akkor is, ha eszetlenségnek hangzik, és hozzá látnak a nevük tisztázáshoz.

Hát ez nagyon klassz  volt, és csak jövő tavaszig kell várni a hatrészes sorozat második kötetéig. Ez határozottan jó hír!
A középkorra hajazó világábrázolásban minden megvan, ami egy jó történelmi könyvhöz kellene, király, gyilkosság összeesküvés, felségárulás, intrikák a köbön. Csakhogy ez nem történelmi könyv, és nem is királydráma. Egy kitalál világban játszódik és fantasy. Vannak itt elfek, törpök, varázslók és boszorkányok, mindegyiket többször emlegetik, azonban a varázslatot lukas szitával mérték. Csurran-cseppen valami, de nem annyira, hogy a történet átminősüljön valami újkori kerekasztal lovagjaivá, és nem is annyira kevés, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. Az arány épp jó. És mivel elkerülhetetlen, ki mondom: nem Trónok harca (A tűz és jég dala).

Az első fejezet eldöntötte, hogy Royce fan leszek. A pasas nem hagy leütetlenül egy magas labdát sem, és bár a téma helyenként elég komoly, a beszólásai mesterien oldják a hangulatot. A villamoson és a buszmegállóban egyaránt bolondnak néztek, mert hangosan nevettem némely poénon. Mivel váratlanul érkeztek nagyot is csattantak.
Hadrian mesterien forgatja a kardot. Míg társa előtt nem létezik akadály, amit ne győzhetne le, addig ő nem ismer ellenfelet, akinek meghajolna. Nagydarab ember, aki ha csak teheti, kerüli a nyílt összetűzést. Az útonállók élete is élet. Nem szívesen venné el másét, persze nincsenek kétségei, ha kardot kell ragadnia, de addig a pontig szereti elodázni a döntést. Az a jó szíve, az az oka minden bajnak, és erről morgós társa sem feledkezik meg.

Egyformán önteltek, csak Hadrian jobb nevelést kapott. Royce barátkozó stílusa pedig üdítően egyedi.
A többi szereplő jellemzésébe azért nem mennék bele, mert nem szeretném lelőni a poént, ami ugyan nem népes és számos, mégis megfelelő helyen csattan el, és mert a felsorolással bizony erősen spoilereznék.
Mindenesetre a könyv nyelvezete szép, gördülékeny. Nyilván ez a kor ábrázolás miatt adódott így, és nekem tetszett. No nem kiemelkedő szépirodalomra kell gondolni, de pár szó vagy kifejezés bizony létezik már modernebb formában is, viszont ez tönkretenné a hangulatot. Jó pont a fordításnak.
Szintén pozitívum, hogy a könyv elején térkép, és néhány ismertető a legszükségesebbekről, a végén pedig egy bővebb névjegyzék található. Olyan regényeknél, ahol egy külön kis univerzumot alkottak, ez már-már kötelező elem, bár egyre gyakrabban feledkeznek meg róla.

A történet felépítése is következetes, néhány előre látható fordulattal, viszont nem tudom, hogy miért, így is tartogatott izgalmakat. Tudtam, hogy úgy lesz, tudtam, csak azt nem, hogyan történik úgy.  Néhány karakternek szükséges fejlődnie, és ezt végig is követjük a könyv folyamán, nincsenek a kalapból előrántott nagy csodák.
A kezdett nagyon tetszett, vicces volt és érdekes. Az első fejezet második felét, mivel még minden idegen, nem tudtam hova tenni. Egyáltalán nem világos kinek mi a szerepe a történetben, ami egy kicsit lejjebb vitte a hangulatot. Aztán szárnyalt ismét, és az alkunál egy pöttyet megint megbicsaklott. A kétely mindkét fél oldalán ott van, de ez számomra nem kapott elég hangsúlyt.
A történet haladt valamerre, egyes szálak pedig totál más irányba, és mivel ezeknek jelenleg nincs szerepük, nem is foglalkozunk velük. Ez bizony egy első könyv, no meg én úgy sejtem, a következő részekhez átívelő szálak ezek, amiket ezért nem érintettünk.

Mindkét szereplőről kiderül menet közben egy s más, de ettől nem lesznek kevésbé titokzatosak. Hogy ez a két ennyire különböző múlttal, tehetséggel megáldott ember hogyan került össze, és kiegészítve egymást miként lettek egy csapat, az még a  jövő zenéje. Viszont ez egy újabb ok, hogy maradjak a sorozat végéig.
Egy klasszikus, alapvetően fiúknak készült fantasy, a sárkányon kívül minden kötelező elemmel, úgymint kardokkal, alakom szülte hősökkel, és jó poénokkal. Engem bizony megvett, és még csak nem is azért, mert ajándék volt, amit egyébiránt nem győzök köszönni.  Szórakoztató, laza könyv, és egyáltalán nem bánom, hogy nem kell egy évet várni a folytatásra.

Ez a kaland az utolsó oldalon ugyan véget ért, de a sztori egyáltalán nem zárul le. Néhány dolog előre sejthető, másokat pedig hatalmas kérdőjelek fednek.  Royce és Hadrian története érdekes, izgalmas, és hogy merre visz tovább az útjuk? Akárhova is, gyanítom, nem lesz egy sétagalopp.

9/10

Magyar kiadó: Fumax Kft.
Fordította: Makai Péter Kristóf

Közhírré tétetik!

Az oldal az utóbbi időben bővült és változott. Bizonyára sokan észrevették, és még többen nem. Tehát most felhívom ezekre a figyelmeteket. Nem mondom azt, hogy néhány szóban, mert magamat ismerve, ez több mint képtelenség...

Ha valaki mostanában újra olvasta a Részemről mondjuk mancsot bemutatkozó oldalt, észrevehette, hogy az oldal rendelkezik egy tumblr regisztrációval is. Ennek egyszerű oka van. Néhány hónapja, amikor elkezdtem aktívabban használni a Moly.hu-t, egy hirtelen ötlettől vezérelve feltettem néhány a City of Bones film forgatásával kapcsolatos képet. Mivel pro tagságom nem volt, így ezeket a fotókat máshova kellett pakolni. Cassandra Clare akkoriban igen aktív volt a tumblr oldalán, ésszerűnek látszott őt ott követni, és aztán már egyszerűen megosztani a fotókat.

Nem sokra rá Karen Marie Moning közzétette az első részlettel az akkor még meg sem jelent ICED-ból, és úgy érzetem, muszáj lefordítanom. A megjelenésig összesen nyolc részlettel gazdagodott ez a rovat, de addigra más, általam kedvelt írókról is került ki blogbejegyzések, akciók, ismertetők és csak szimpla gondolatok. Úgy érzetem, bár többeket érdekelt, nem egyeztethető össze a blog jelenlegi arculatával, hiszen itt híreket nem, csak kritikákat(legalábbis valami olyasmit), saját írásokat és gondolatokat találhattok, tehát a magáncélra létrehozott oldal szintén Napi falattá változott.

Ha úgy tetszik, tekinthetitek az eredeti blog fiókjának, ahol túlnyomórészben apróbb híreket, érdekességeket, fanartokat, részleteket, általam kedvelt blogokat, valamint az anyaoldal posztjait találhatjátok meg. Ne gondoljatok semmi nagy dologra. Igazán rövid hírecskék ezek, de hátha valakit a blogolvasók közül is érdekel.

A továbbiakban mindkét blogot csokorba fogja a most már elérhető facebook oldal. Ha kitekintettek jobbra, láthatjátok a Like dobozt. Erős késztetés esetén :D feliratkozhattok itt, vagy az fb profilon is.

Változott egy ideje a hozzászólás lehetősége is. Bejelentkezhettek google, fb, twitter, vagy blog.comos accounttal is. Amennyiben egyik sincs, vagy úgy gondoljátok, nem tartozik rám, a sign in megnyomása után a Mozzilla Persona alkalmazáson keresztül léphettek be.  A blog.com biztonsági előírásai miatt lépett életbe ez a rendszer, amin sajnos jelenleg nincs módom változtatni, és még küzdünk a szolgáltatóval.

Régi dolog, de nem győzöm hangsúlyozni, minden poszt alján találtok csillagokat. Szám szerint ötöt. Ezen jelölhetitek ha egy poszt tetszett, vagy esetleg nem tetszett. Ne fogjátok vissza magatokat. Pontozni ér! :D

A leggyakoribb megosztási módokat szintlén megtaláljátok minden téma alján, de a more gombra kattintva további lehetőségre leltek.

Nos, ennyi! Ha bármi kérdés, óhaj-sóhaj van, szeretnétek, hogy írjak valamiről, esetleg azt, hogy ne :D , a már emlegetett Részemről mondjunk mancsot-ban található elérhetőségek valamelyikén, vagy itt hozzászólásban jelezhetitek. Azt nem ígérem, hogy megfogadom, de próbálkozni lehet. ;)