2019. szeptember 11., szerda

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei #1)

Régóta szemeztem Ambrózy báró eseteivel, de ugye sokan olvasták, sokan éljenezték, minden alkalommal úgy döntöttem, nem lehet nekem való. Nem fogom szeretni, ráadásul mérges leszek magamra megint az impulzív vásárlás miatt. Aztán, talán mert a tudatalattim megunta, hogy vinnyogva kikerülöm, egyszer csak belevarázsolta a kosaramba. Esküszöm, egyszer csak úgy ott volt! De ha már megvettem, eltökéltem, ki is nyitom. Aztán majd lesz, ami lesz.

1896-ban Budapesten minden a millenniumi ünnepségekről szól, az új látványosságokról, utcákról, villákról, a rengeteg programról és a nyüzsgésről. Hangay Emma csak egy, a városban érkezett fiatal lányok közül, aki a változás csodáira kíváncsi, csakhogy eközben a 16 éves lánynak nyoma vész. Négy év telt el, miközben apja és húga, a 17 éves Mili, egyre csak várja, míg egy sokáig tartoztatott levél megváltoztat mindent. A kisebbig Hangay lány elindul nővére rejtélyének nyomán, de mire észbe kap, ezt az utat hullák és kétes elemek keresztezik, így kénytelen megosztozni rajta a tapasztalt és végtelenül kitartó Ambrózy báróval, akiről, a konflisa elé rohanva, meg nem mondta volna, hogy műkedvelő nyomozó. Méghozzá nem is rossz. 
A korabeli aprólékos leírások szinte egészen odavarázsoltak az 1800-as évek végére. Kapkodtam a fejem az akkor még újkori csodáknak, mostanra műemlékeknek számító látványosságok felé. Éreztem a szagokat, hallottam a hangokat, majd újra szembekerültem a békebelinek gúnyolt korszak minden szépségével és rútságával is.

Valamiért mindenki azt képzeli, hogy szeretné azt az időszakot, a pezsgést, a változást, a nyugalmat és biztonságost, amik ha nem is csak az emberek fejében léteztek, mégsem jutottak egyformán. A mély szegénység, nyomor, tanulatlanság, a magas halálozási ráta és a nők helyzete azonban nem volt teljes egészében elfogadható. Sem akkor, de nem lenne az ma sem. Mégis némi perverzitással vágyunk megismerni a 1900-as évek hajnalát. Amikor a szabadságharc okozta megosztás már elcsitult, a tüskéket csak némán hordtuk, élveztük az Osztrák–Magyar Monarchia áldásait, hatalmas forrasztótégelyként Magyarország is fogadta a több nemzetből kikerülő alattvalókat.

A megerősödő iparosodás, vállalkozók és kereskedők alkotta középréteg rangban mindig is az arisztokraták alá tartozott, bár vagyonban nem ritkán meg is előzték őket. A világ változott, és bár az első világháború még odébb volt, az előszelei már értethetőek voltak az erőszakkal egységesített, más-más anyanyelvet valló csoportok között. De még csak alig. És ebben az időszakban, a meseszerű változás korában tűnik el Emma, és érkezik keresésre húga, a neveltetéséről folyton megfeledkező Milli.

Ambrózy bárót eredetileg a lelkiismeret, majd a rejtély utáni vágy hajtja, ezért viszi haza a kocsija elé ugró gyereklányt, de arra nem számít, hogy éles eszével a munkájában is segítségére lehet. Lekezeli és nem néz ki belőle egy szemernyi értelmet sem, folyton várja, hogy hisztériás rohamokat kapjon, esetleg sikítozni kezdjék, ahogy minden más hölgy tenné, de Hangai kisasszony egyáltalán nem ilyen.  Édesanyja legnagyobb ámulatára szórakoztató, kedves, de kissé szertelen és gyors felfogóképességgel megáldott lány, akit az egész háznép gyorsan megszeret. Egyedül csak a bárót bosszantja a levakarhatatlan, kotnyeles fehérnép, akit immáron saját magától kéne megóvni.

Miközben a könyv hangulata, a valós helyszíneket és személyeket felsorakoztató leírások és cselekménynek teljességgel magával ragadtak, nem tudtam megállni, hogy nem csodálkozzam rá az enyhe lányregényes vonulatára, miszerint Mili és Richard (Ambrózy báró) össze fog keveredni a végére. És bizonyára így is lesz, mert a csipkelődő megjegyzések, a szócsaták, az elmék próbája és jellemek összevetése mind ezt sugallják. Ugyanakkor sajnálatomra a krimi szál nem túl erős.

Emma és Mili története párhuzamosan futnak egymás mellett, a fejezetek előtt megjelenő dátumok árulkodnak arról, időben merre járunk. Érdekes a váltott szemszög, és egyelőre csak remélni merjük, hogy a párhuzamos egyenesek a végtelenben csak összeérnek, mert hogy ebben a könyvben nem tették. És ezért nem tudok haragudni sem, mint ahogy sok olvasó felemlegeti. Csak egy majdnem tökéletes bevezető rész, ami azzal kecsegtet, hogy később még jobb is lesz. Azonkívül, ha minden elrendeződött volna, a báró és a 17 éves lány együttélését, még akkor is, ha nincsenek egyedül a villában, a kor semmilyen formában nem támogatta volna. Mondjuk így sem, de legalább van valami indok.

A mesélés módja, a nyelvezet lenyűgöző, a lábjegyzetek azonban számomra zavaróak. Még azon kifejezéseket is, amiket különben ismerek - a koromból adódóan van néhány olyan, ami esetében rejtélynek éreztem, minek kell egyáltalán magyarázni -, valami belső kényszertől vezényelve elolvasok, ami megakasztja a lendületemet. Jobban örültem volna egy vége jegyzetnek. Oda, ismétlődő kifejezések esetén újra ellapozhattam volna - ha akarok. És nem teszik a borító sem. Vagyis a többi tervhez képest sokkal jobb, de a smink túl modern, nem illik a ruhához és a karcos kópia hatáshoz sem.

Ezeket leszámítva azonban más panaszom aligha lehet. Élvezetes, könnyű olvasmány volt, repültek a lapok. A történet végére nem értünk el, így azt hiszem, a következőkben több nyomozás és több kaland várható. Részemről alig várom.

8/10

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy azért alapjában véve tetszett, én nagyon szerettem az egész sorozatot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút tetszett. :) De ahhoz képest, hogy trilógia, már öt van belőle, + két közbenső rész. :) Mondjuk legalább azokat is kiadták könyvben... :D már a 2.5-nél tartok. ;)

      Törlés
    2. Jó kis tempó!

      Különben a lábjegyzetek engem is zavartak, egy idő után már el se olvastam őket.

      Törlés
    3. Mint azóta kiderült, igen sokakat. No de ez van! Minden nem lehet tökéletes. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...