2013. október 2., szerda

Peter Heller: Kutya csillagkép (Blogturné Klub)

Október elsejével jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában Peter Heller: Kutya csillagkép (The Dog Starsy)  című regénye.
Junot Díaz szerint: Rendkívüli... Egyike azoknak a könyveknek, amik megszerettetik veled az irodalmat.  
Az Apple az év regényének választotta, és az év  legjobb könyve lett a San Francisco Chronicle és az
Atlantic Monthly szerint is. 

Hig valamilyen okból túlélte az influenzajárványt, amely mindenkit elpusztított a környezetében. Meghalt a felesége, a barátai; egy elhagyatott repülőtér egyik hangárjában él kutyájával, Jasperrel és egy harcias, fegyvermániás, embergyűlölő férfival, Bangley-vel.
Hig az 1956-os Cessnájával a reptér széléig merészkedik, eljár a hegyekbe horgászni, hogy úgy tegyen, mintha semmi nem változott volna.
Ám amikor egy véletlen adást fog a gépének a rádióján, a hang reményt ébreszt benne, hogy létezik egy jobb élet olyan, mint amilyen a régi élete volt a repülőtéren túl. Mindent kockáztatva túlrepül azon a ponton, ahonnan még biztonságban vissza tudna térni a reptérre, és követi a recsegő rádióhangot. Amit talál, sokkal jobb és sokkal rosszabb, mint amit valaha remélni mert. 

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft
Oldal: 380
Fordította: Bozai Ágota
Megrendelhető: 
http://olvas.hu/termekek/view/1068/kutya_csillagkep
http://olvas.hu/termekek/view/1069

Szerintem:

 


Az újonnan induló Blogturné Klub szervezésében jutott el hozzám ez a könyv, és bár körültekintően választottam - a manapság annyira népszerű YA könyvek teljes mellőzése mellett döntöttem -, mégis csak volt bennem egy aprócska félsz.  A leírás alapján úgy tűnt, ez lehetnek akár egy dísztópiás regény is, de bíztam a szépirodalom jelzőben, meg hallgattam az ösztönömre, ami azt sutyorogta: én ezt szeretni fogom. Ó, de még mennyire szerettem!

A regény egész végig Hig rövidebb-hosszabb monológjaiból épül fel, néha csak lazán, máskor szoros logikai sorrendbe követve egymást. Bővelkedik tőmondatokban, amit tudom, hogy néhányan nem szereteken, ahogyan a szerkesztés is furcsa lesz majd, de most jó okkal alakult így. A főszereplőnk érzelmi távolságot tart, önmagától, a jövőképétől, ami leginkább nincs.
A visszaemlékezések és a jelen eseményei figyelmeztetés nélkül váltják egymást, így eleinte csak kapkodjuk a fejünket. Ugyanakkor a természet, a környezet és benne minden leírás aprólékos. Szinte úgy érzem, ott vagyok, érzem azokat az illatokat, amiket Hig, sajnálom az eltűnt állatokat, és rácsodálkozom a természet gyors térhódításárasa. Szabadon szárnyalok az égen, kint alszom a kutyámmal, vakargatom a fejét, és meg sem próbálom megérteni Bangleyt.

Repülő, horgászbot, és egy kutya, csupán ennyi kell az apró boldogsághoz. Ki merne reménykedni bármiben is, amikor már tíz éve véget ért a világ?
Hig tökéletes érzékkel látja meg a párhuzamokat, bár sokszor nem úgy értelmezi őket, mint más tenné. Más fajta, más anyagból gyúrták, és talán ez az egyik oka, amiért nem dísztópiás regény. Mert ő maga más.

Valahol azt olvastam, hogy Heller pont úgy ír, olyan aprólékossággal, finoman és érzékenységgel (ez a trailerben is elhangzik), mint Ernest Hemingway. Nos ezt nem tudom megerősíteni és cáfolni sem, be kell vallanom, rég olvastam tőle valamit, hogy már nem is emlékszem rá, de ezt a könyvet bizony nagyon élveztem. A sok tőmondat ellenére olyan varázslatos a nyelvezete, hogy amikor végre volt időm olvasni, hát nem tudtam letenni. A történet magával ragadott, és bár látszólag érzelemmentes, mégis meglepően sok érzelmet képes kifejezni. És nem azért, mert oda képzelem, hanem mert minden sor mögött meghúzódik egy sors, egy élet, temérdek emlék. A főszereplő érzékenysége, lelke teszi különlegessé ezt a történetet. Azok a dolgok, amiktől egy karakter élni és lüktetni kezd.

Hig megtört szíve dacára sem képes tökéletesen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de elég szerencsés, okos hozzá, hogy megfelelő lakótársat válasszon. A lakóhelyük folyamatosan vonzza a szerencsét próbálókat, akik egy pillanatra sem hezitálnak, amikor el kell vágni valakinek a torkát. A túlélők mind gyilkosok, vagy támadnak, vagy védekeznek, a gyorsabb, erősebb győz. A vagyon kimerül egy-egy a jobb helyben, egy darab földben, ahol gazdálkodhat és eljárhat vadászni a friss húsért. Gyomorforgatóan reális ez a kép. 
Ha elképzelem, most milyen lenne, ha egyszer csak kihalna az emberiség kétharmada, a túlélőket pedig valami rejtélyes vérbetegség tizedelné... Mindent megtennék, mindent, hogy a gyerekeimnek, a családomnak, bárkimnek, aki túlélte ételt adhassak. Először jönnének a zavargások, a totális anarchia, aztán akik tehetik elhagyják a városokat, hogy viszonylagos nyugalomba, a farkassá vált fajtája béliek nélkül éljenek. 

Pont ilyen lenne. Lehet, épp ilyen lesz. És mégsem borzaszt el igazán, mert a bolygó leradírozza a hátáról az evolúciós zsákutcákat, de teret ad minden másnak. Nagyon sokan erről beszélnek már évtizedek óta, a 7 milliárdnyi ember már rég kizsákmányolja a bolygót, és előbb-utóbb jönnek majd azok a baktériumok, vírusok, amik ellen nem lesz antibiotikumunk. De a könyv mégsem sokkolt, a regény nem ilyeszteget, csak tárgyilagosan leszögez olyan dolgokat, amiket mind tudunk már, és helyette olyasmikre koncentrál, amik fontosak. Az emberi kapcsolatok, a kötödés és az azutáni vágy, a túlélés ösztöne és a személyiségek fontossága.  Hogyan maradj ember egy gátak nélküli világban.

Heller ismert újságíró, több lapnál is külsősmunkatárs, számos természettel kapcsolatos témájú könyvet írt, és a Kutya csillagkép olyan, mintha egy lenne a dokumentumkönyvei közül. Hig életét dokumentálja. Döbbenetes varázslatos stílusban. 
Ha bárki úgy gondolná, ez egy szomorú könyv, megnyugtatom, nem az. A jelenleg ismert világ ugyan véget ért, de született helyette egy másik. Az élet megy tovább és ezt semmi, de semmi nem képes megakadályozni. Létezik öröm, boldogság, szomorúság, gyász, hűség és remény is. 

Kedves Peter Heller! Köszönöm, ez egyszerűen csodálatos volt!

10/10 



A könyvért millió köszönet a Maxim Kiadnak.

Olvass bele:
  
A Maxim kiadó felajánlott egy példány a könyvből. Tessék játszani! Bőven megéri megnyerni.
Figyelem:
A nyeremény csak belföldre postázható!

a Rafflecopter giveaway

2 megjegyzés:

  1. Hát, a sok tőmondat azért van, mert zaklatott. Ha ideges vagy, te barokkos körmondatokban beszélsz? ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy ki és hogyan beszél, az természet kérdése. Nos bevallom, velem megesik olyan, néha csak azért beszélek, hogy ne legyen csend. Sajnos írni is hajlamos vagyok így. ;)

      A tőmondatok alkalmazása egy bevett írói fordulat, és elsősorban nem érzelmek kifejtésére használják, hanem érzelmi távolságtartásra. Hig szerintem bőven túl van azon, hogy ideges legyen, és nekem ezért olyan vonzó a könyv. Hátralép az életétől egyet, és kívülről, totális higgadtsággal húzza meg a ravaszt. Mert ezek azok a dolgok, amiket meg kell tenni, és csak utólag lehet gondolkodni, de akkor, abban a pillanatban nem.

      Törlés