Itt a piros, hol a piros

Forrás

Azaz keressük a színeket, vagy nem is a színeket, inkább azokat a csodás és egyedi eltéréseket. Hozzánk is begyűrűzött a politikai korrekt, leánykori nevén polkorrekt hullám, és most ezt a jelenséget igyekszünk egy témázás keretében, a tőlünk megszokott szinten, talán más-más megközelítéssel, de alaposan körbejárni.

Most hívnám fel mindenki figyelmét, hogy mivel ez egy tág és széles téma, lehet, néhányak érzékenységét sérteni fogja. Ha ebbe a csoportba tartozol, még most zárd be az oldat. Köszönöm, hogy jöttél, szép napot és viszlát! Akik maradtak, azoknak még egy figyelmeztetés: Feltételezem, nem vagytok túl érzékenyek, csakhogy igazi kihívást jelenthet a bejegyzés hossza, valamint a téma komolyságát oldandó néhány humorista, akik képesek görbe tükör tartására. Akkor és úgy is, ha nem feltétlen szeretnénk. És néha bizony csak éreznetek kell az iróniát!

Pokémon - Pikachu, a detektív

Egy barátom beszélt folyton erről a filmről úgy, mint valami, ami lehet kicsit ciki, de biztosan érdekes lesz. Detective Pikachu számomra nem sokat mondott, legalábbis akkor még. El is kerülte a figyelmemet. Persze néha megnéztem az anime sorozatból egy-egy részt, de már az sem mostanában volt, és hogy valaki szükségét érezte egy élőszereplős pokémonos filmnek, azért az meglepett. Jó, jön Sonic is, de ezzel kapcsolatban is csak annyi a biztos, hogy vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz - gonosz nyelvek szerint ez utóbbi.

Tim Goodman fura bogár, édesanyja halála után a nagyanyja nevelte fel, és nincs pokémonja sem. Amikor az apja balesetet szenved, elutazik, hogy összepakolja a lakását, elrendezze a hivatalos ügyeket. Ehelyett kis kalapban beszambázik Pikachu, aki folyamatosan beszél, nincsenek emlékei, de kávéfüggő, nyomozó, és meggyőződése, hogy Harry Goodman, a társa, nem hallt meg. 

Gail Carriger: Soulless (Parasol Protectorate #1) - Lélektelen

Nos, ezt a könyvet is a tavalyi romantika iránti fellángolásnak köszönhetem. Borzasztó sok dolgot vonzott be az életembe a korfontzónám tágítása, több kevesebb sikerrel, viszont ezen már aligha lehet segíteni. Bloggerinák ajánlották olvasásra, mert hogy szórakoztató, és elviselhető benne a romantika, no és paraizés is, meg nem is. Hát, nem mondanám, hogy ráharaptam, viszont az egységes álláspont megfogott, így hát belevágtam.

Alexia ​Tarabotti okolhatná apját is helyzetéért, vagy legalább azért, amiért rá ütött. Az olasz felmenő sötét, göndör haját, karamell bőrét és tekintélyes orrát örökölte, de mindennek a tetejében még lélekkel sem rendelkezik. Ez némileg hazavágja az ember társadalmi életét, így nem csoda, ha vénlány. Amikor egy éhes vámpír, aki meglepően udvarias, megtámadja, jogos önvédelem közben megoldja a problémát. Ez azonban felkelti sokak érdeklődését, többek között Lord Macconét is, aki mint vérfarkas, és mint Viktória királynő szolgája, eltökéli, hogy kideríti mi az igazság. Hogy közben vámpírok tűnnek el, majd fel, már csak hab a tortán. Alexia lélektelenségének okán az első számú gyanúsítottjává válik a London szerte megszaporodó különös eseteknek, így nem sok választása marad, ki kell derítenie az igazságot.    

Rick Riordan: The Dark Prophecy (The Trials of Apollo #2)

Rick Riordan újra és újra bebizonyította, méltó a bizalmamra. Még a gyengébb sorozatai minimum 8 pontosak a tízből, és akkor is csak én fanyalgok olyan dolgokon, amiken a célközönség egyáltalán nem akad fent, mert a 9-10 évesek egészen egyszerűen máshogy látnak dolgokat.

Apollón, Lester Papadopoulos tizenéves álcájában, Leo Valdez és Kalüpsó társaságában utazik Festuson. Nero arra kényszerítette a mesterét, Meget, hogy elárulja az emberbőrbe bújt istent, ő pedig pontosan tudja, hogy szinte reménytelen a vállalkozás, mégis úgy érzi, meg kell mentenie a lányt a gonosz mostohaapjától és természetesen saját magától is. Hogy ennek során Indianába keverednek, és a mechanikus sárkányuk tüzet okád a helytől, nem volt benne a tervben. Az sem, hogy a helyi lakosok nem igazán olyanok, mint amilyeneknek elsőre tűntek.    

Anything - Bármi

Mondanám, hogy ezer éve meg szerettem volna nézni, és hogy csupa jót hallottam a Bármi-ről, de nem lenne igaz. Mert hogy halvány fogalmam sem volt arról, hogy létezik, ahogyan arról sem, miért néztem meg. Az egyik streaming szolgáltató feldobta néhány egyéb filmmel együtt. Habár a plakát alapján nem igazán tűnt nekem valónak, a színek, a lila és a kék annyira vibráltak, olyan érdekesnek láttam őket - no meg különben is mi bajom lehet egy kis romantikától -, megnyitottam a tartalmat, és rájöttem, mégiscsak érdekel.

Early felesége halála után öngyilkosságot kísérel meg, aminek folyományaként a testvére magához költözteti Los Angelesbe. Kis idő múlva úgy érzi, mindenkinek jobb, ha elköltözik, ezért kibérel egy kis lakást Hollywoodban. A lakók érdekesek, színesek és koránt sem hétköznapiak, de közülük is kiemelkedik Freda a transzszexuális szomszéd. 

Tom Clancy: Without Remorse (Jack Ryan Universe #1) - Bűntudat ​nélkül

Az úgy volt, hogy teljesen gyanútlan megnéztem az Amazon saját gyártású Jack Ryan sorozatának első évadát, és olyannyira a hatása alá kerültem, hogy csakis szuperlatívuszokban voltam képes beszélni róla - még úgy is, hogy pontosan láttam a hibáit. Csakhogy, amikor az emberlányát elkapja a gépszíj, akkor nem végez félmunkát, begyűri, mint a kiürült üdítős dobozt, és aztán mindenki csak pisloghat, mert másra nem marad energiája. Ez az élmény végre megadta a kezdő lökést arra, hogy megismerkedjem a könyvekkel is, amire már amúgy is rég készülök.

John Kelly elvesztette a felségét, és gyászában teljesen elvonul a világtól. Egészen addig, míg néhány hónappal később fel nem veszi a stoppos Patriciát. A lány szörnyű múlttal rendelkezik, és az ex Navy SEAL-es valamiért, bár maga sem tudja miért, segíteni akar. A segítségnyújtás némileg eldurvul, és hosszura is nyúlik, így miközben tisztogatja Baltimore utcáit, a Pentagon kérésére John Clark álnéven segít előkészíteni egy Vietnami küldetést, hogy kimentsenek egy foglyul ejtett ezredest. 

C.J. Tudor: The Chalk Man - A kréta ember

Úgy akadtam rá, hogy tavaly jelölték a Goodreadsen a legjobb első könyves, valamint a legjobb krimi és thriller kategóriában is. Stephen King ellen ugyan nem sok esélye volt, és később az is kiderült, Tudor kezdő íróként is csak 10. helyezést érte el, de volt valami a témában, a kemény borítós kiadás képében (ez lett a magyar borító is), ami miatt szinte gondolkodás nélkül nyúltam érte.

Eddie és barátai 1986-ban, gyerekként krétarajzokkal kommunikáltak egymással, az ő titkuk, nagyon élvezik, egészen addig, míg a saját kódjuk nem küldi őket egy megcsonkított holttesthez. 2016-ban, 30 évvel a történtek után kap egy levelet, benne az ismert kréta figurákkal. Kiderül, a barátai mind kaptak egy ugyanilyen üzenetet, de azt gondolták, valaki szórakozik velük. Azonban nehéz mindent félvállról venni, amikor egy régi, gyerekkori pajtásuk, Mickey, teljesen váratlanul és gyanús körülmények között meghal.