2015. szeptember 17., csütörtök

Pacskovszky József - Pacskovszky Zsolt: Nő kutyával és holddal

Annyit tudtam az írópárosról, hogy Pacskovszky József filmrendező, a testvére, Zsolt fordító, és mindketten tevékenykednek forgatókönyvíróként is. Készségesen belátom, ez nem olyan sok információnak. Aztán az Agave beharangozta a Nő kutyával és holddal-t és mint annyian, én is kíváncsi lettem az új siker thrillerre.

Emma Skóciában kirándul  a barátjával, mikor Alan, lopva lefotózza. Bár egyből beszélgetni kezdenek, és közös szimpátia alakul ki köztük, mégis tíz évnek kell eltelnie, hogy az addigra rendőrként dolgozó nő és a fotós újra egymásra találjanak. A nő hatalmas reményekkel érkezik, és eleinte minden jól is alakul. Gyertyafényes vacsora, szép, eldugott vidéki nyaraló, aztán a férfit felhívják, és azt mondja, el kell szaladnia egy fél órára. A bökkenőn csak az, hogy másnap reggelre sem tér vissza. Emma bejelenti az eltűnését, majd mégis maga kezd el kutakodni, ugyanis a helyi rendőrök mintha nem állnának a helyzet magaslatán.

Ha őszinte akarok lenni, már a könyv címes sem fogott meg, de mindenki annyira imádta. Persze ismerhetném magam kicsit jobban, azért mert mindenki imád valamit, én nem biztos, hogy fogom. Sőt! Ha nagy a hírverés, még kritikusabb leszek, mert a középszerű többé nem megengedhető. Viszont a leírás akkor is érdekesnek tűnt: "A Pacskovszky fivérek bemutatkozó regénye rózsaszín felhős romantikus történetként indul, ám a komor hangulat, a baljós előjelek, a szereplők rejtett szennyes szándékai hamar kizökkentik az olvasót a komfortzónájából. A krimi, noir és thriller elemek alkalmazásával a regény igazi műfaji bravúr, hiánypótló a hazai szórakoztató irodalomban."

Aha! Szóval hiánypótló? Nos, ha valakinél hiány mutatkozik, hát olvassa, de én nagyjából a 200. oldalig rendkívüli módon untam. Emma, a főhősnőnk idegesítően ostoba, és tulajdonképen minden szempontból  rendkívül idegesítő. Olyan reményekkel és vágyakkal érkezik meg a tíz éve nem látott férfihoz, mintha élete szerelmével találkozna. A szerző páros szerint ilyen egy harmincas éveiben járó, egyedülálló nő. Szánalmas, magányos életében kétségbeesetten és görcsösen keresi A FÉRFIT, aki majd élete szerelme és gyerekeinek apja lesz. Nos, a vicces az, hogy a huszonéves Emma egy cseppet sem más, már akkor is  nagyon egyedül és keserű volt, és ezen természetesen a pályaválasztása sem segített - amihez egyébiránt egy hangyányi józan ész sem társult.  Hiába foglalkozik bűnmegelőzéssel, nincs benne egy cseppnyi gyanakvás vagy fenntartás sem, nem látott elég szörnyűséget ahhoz, hogy csak úgy átgondolja a dolgokat. Bízik, reménykedik, de továbbra is szerencsétlen és megtört. Született áldozat.

Ha egy könyv főhőse idegesítő, akkor független a történetben rejlő lehetőségektől, nem szórakoztat. Ráadásul a legtöbb karakter vagy önzetlennek tetsző módon segíti a lányt, vagy fenntartással kezeli, már-már utálja. Valahogy mindenki iszonyú felszínes, senkit, egy karaktert sem ismerünk meg mélyebben, és akit mégis megkapargathatunk, egyszer csak kikerül a történetből. 
A sztori kiszámítható, és rendkívül elkeserítő, hogy senki sem derít ki szinte semmit, majd Emma többszöri nekifutásra, a jelek ellenére is nehezen, de azért csak összerakja a képet, aminek örültem, mert ez azt jelentette, lassan a történet végére érünk. 

Bevallom, engem már az elején elvesztettek. Az első oldalak még érdekesek voltak, addig, amíg Emma nem kezdi el elemezgetni a kapcsolatát, aztán megint lekötött, és hirtelen ugrunk tíz évet az időben. Nem tudjuk meg mi történik közben, mert nem érdekes (?), ehelyett belecsöppenünk egy barátság tragédiájába, és oldalakon keresztül baromira nem értettem, hogy most mi történik. Nem azért, mert nem értek magyarul, hanem mert olyan éles a váltás. Szerencsésebb lett volna a jelenben kezdeni és visszaemlékezni, akkor az olvasót nem érdekli, mi történt közben. Tudjuk, hogy szép, a pasik vonzódnak hozzá. Köszönöm, ez sokat segít! Kikkel találkozott, hogy ennyire keserű lett? Miért lett rendőr, és miért maradt egyedül? Mivel a főszereplőnk ismerete nem fontos, engedjük is el!
Ezzel viszont az a gond, ha a főhős karaktere nem elég részletes, akkor megszerethetetlen. Miért tesz egy csomó dolgot ennyire logikátlanul? Mi lehet a mozgatórugója akkor, amikor keresztbe tesz a nyomozásnak? Miért van felháborodva azon, hogy gyanúsítottként kezeli, amikor lerí róla, hogy hazudik? Hiszen rendőr, az ég áldja meg! Emma nem más, mint egy "tipikus", szinglinek csúfolt harmincas nő karikatúrája, és számomra mélységes csalódás.  
  
Többen azt mondták, jól szórakoztak közben, de egy hónap múlva már nem emlékeznek belőle semmire, mert tulajdonképpen felejthető, laza szórakozás. Hát nem tudom... Laza szórakozás nekem Agatha Raisin, Nikki Heat vagy Aurora Teagarden - mert olvasás közben tényleg szórakozom -, komoly például Maigret. Agatha Christie kicsit mindkettő, de sorolhatnám tovább. Nem, nem azt vártam, hogy első könyvesként teljesen magával ragadjon az írópáros, viszont ennél azért mégis többet. 
A feléig ugyanis, ahogy írtam, untam, aztán a következő száz oldal már kezdet kicsit érdekesebb lenni, végül az utolsó százon gyorsan áthaladtam, mert ahogy a mozaik darabok elkezdenek összeállni, kimondottan felpörög a sztori. Ez határozott pozitívum, csak kevés. Sok szálat nem varrtak el, jellemzően azokat, amik érdekeltek. 

Nem tehetek róla, nekem thrillernek nem elég thriller, ahogyan kriminek sem elég krimi. Kiszámítható, nem találtam benne egy pinduri csavart sem, ami meglepett volna. Szóval lehet hiánypótló, de annak azért erősen középszerű.

4/10
  

7 megjegyzés:

  1. Óóó, sajnálom, hogy végül ez lett belőle, reméltem, hogy tetszeni fog. :( :) Nagyon jó kritika lett amúgy, kicsit rábólintottam erre-arra a kanyarban, annak ellenére, hogy nekem tényleg nagyon bejött, és olyan jót szórakoztam, mint magyar krimin nagyon rég, vagy talán sose. :)
    Emma butussága, naivitása se zavart annyira, és mivel lekötött a többi szereplő, a pörgés, stb, ezért igazából nekem nem volt gond azzal, hogy mi történt az elmúlt 10 évben. A barátnős szál szerintem jó volt, egy kis figyelemelterelés, engem mondjuk nem zökkentett ki, de megértem, hogy van akit igen.
    Az ilyen 30-as szingli nő sztereotípiákon annyira nem akadok fenn általában, jó karakteralap, és egy jó csomó 30as szingli nő ilyen ám, ebből merítkeznek a Pacsyk is.

    Ó, te is szereted Maigret-t? Posztot nem találtam róla. :( :) Az új Agavéseket nem gyűjtöd/olvasod? :) Nekem megvan mind, olyan szépségesek! És persze jók is. :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem sem azzal volt igazán bajom, hogy mi történt, hanem hogy mitől lett ennyire... idegölő személyiség. No és ha egy rendőrtől nem lehet elvárni, hogy logikusan gondolkozzon, akkor nagyjából senkitől. De nem tudom, mit csodálkozom... :D

    A barátnős dolog nem vitt tévútra, csak hirtelen volt a váltás, aztán meg már érdekelt volna, de szintén egy olyan szál, ami nincs lezárva. Esetleg a folytatásban...? ;)
    Nyilván sok nő ilyen, de nem az én környezetemben, mert halálosan fárasztanak. És jó karakter alap lett volna a barátnőnek, vagy egy mellékszereplőnek, de egy főhősnek szerintem nem, mert lehetetlen vele azonosulni. De ez persze magánvélemény. A vége tényleg jó volt, független attól, hogy egyáltalán nem lepett meg, de történtek dolgok, emberek gondolkodtak, meg ilyesmi. :)

    Egy időben olvastam párat. :) Érdekes, hogy mostanában nem, biztos azért, mert a költözéskor az össze Agatha Christie szinte hozzám került, de a Simenonokat széthordta a család. :) Mindig nézem őket, tényleg szépek, meg el kéne kezdeni gyűjteni, mert messze nem olvastam az összeset, de valahogy elmaradt. De ami késik... ;)
    És amikor szembe jön velem egy film belőle, azt tutira megnézem... többször is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ömm, ilyen sokra tartod a rendőröket? :D :D
      Hát, ha lesz folytatása - én sem tudok semmit róla :D -, akkor tuti elolvasom, oda mondjuk beleférne annak a barátnős szálnak a befejezése. Érdekes szitu volt.
      Engem is fárasztanak, ne izgulj. Alig van olyan nő, akit megtűrök magam mellett, utálom őket, és pont azért, mert ilyesmik, sztereotípek, manipulatívak és idegesítőek, vagy szimplán ostobák és bárgyúk. Jaj de pozitív vagyok ma :D
      Azt látom, hogy egyre gyakrabban kapunk a szerzőktől olyan főszereplőket, vagy akár még mellékszereplőket is, akikkel nehéz, vagy lehetetlen azonosulni. Néha engem is zavar, pl. legutóbb a Lány a vonatonban... De a Holtodiglanban is, a két főszereplőnek semmilyen ki sapró részével se tudtam azonosulni. Szóval megértelek, de nálam épp Emmánál ez nem jött annyira elő, más alkalmakkor már tapasztaltam viszont.

      "A Simenonokat széthordta a család" - kicsit a szívemhez kaptam azért! :O :D Vannak nagyon jók az újak között is, a Maigret és a flamand lányt meg a Maigret és a beharangozott gyilkosságot is nagyon szerettem, és csodásak a borítóik is. :) A régiekből nekem a Park Kiadósokból van meg néhány.
      Film, kettő is lesz, új, Rowan Atkinson lesz Maigret, kíváncsian várom - és kissé szkeptikusan :D
      Roman durjeit is olvastad, olvasnád, vagy csak Maigret a favorit?

      Törlés
    2. Hát, lehet, hogy egem eddig elkényeztetett a sors, mert van néhány a környékemen. Nem mondom, hogy mindenki atomfizikus, de már rég nem az átkosban lévő stílus a menő. A családomban is van, és úgy "hallgat ki", hogy észre sem veszem. eleinte elámultam, mikor leesett, hogy anyám, már megint miket meséltem el?! :D De már tudom kezelni, viszont ő is taktikát változtatott... :D Szóval igen, el vagyok kényeztetve, de tényleg, ha egy rendőrtől nem lehet elvárni, hogy logikus legyen, főleg egy bűnmegelőzési szakembertől, akinek ez a munkája, akkor nagyjából senkitől.

      Az új trend, hogyan zavarjuk meg az olvasóinkat elég jól beütött. De annak ellenére, hogy nem tudok minidig azonosulni egy-egy szereplővel, még sokszor élvezem a könyvet, de itt nem ez volt a helyzet. :)
      Ha lesz folytatása, te olvasod el, aztán majd elmeséled... ;)

      Rowan Atkinson jó színész, azért mert mindenki humoristaként ismeri, még képes lehet eljátszani, mindenesetre érdekes kombináció, majd kiderül ;)

      A roman durjeit bevallom, nem ismerem, eddig azt sem tudtam, hogy kiadták őket magyarul. Franciául ugye meg nem beszélek. Az én szégyenem :), de mindenképpen érdekelnek. Szóval elérkezett az idő a gyűjtögetésre. ;)

      Törlés
    3. Vagy csak én voltam világvége hangulatban, amikor írtam :D Persze, van sok normális emberi lény is, de olyan rossz látni, amikor tényleg a sztereotípia szólal meg és beszél hozzád, és sötét, mint az éjszaka néha...

      Oké, elolvasom, elmesélem a folytatást, ha lesz :D Te meg majd bólintasz egyet és olvasol valami mást ;))

      Atkinson színészi képességeiben nem kételkedem, de nehéz lesz Maigret-ként gondolni rá. Remélem jól játssza majd a szerepet - és értem itt ez alatt az is, hogy nem fogja túljátszani a morfondírozós pipázást...

      Kiadtak magyarul is roman duröket, az Agave tuti, régebben, nem tudom biztosan. Az özvegyet nagyon ajánlom, de A kísértetek is jó volt. :)

      Törlés
    4. Jóm azért még nem koptak ki mind, és legalább változatosak, mint a zongorabillentyűk... :D

      Bólintok, lehet, hogy kérdezek majd kettőt, hármat : mi lett Anitával, megjött-é az esze, meg ilyenek, de nem különösen fogja megzavarni a bioritmusomat :D

      Hát nehéz ügy ez, erre még nem is gondoltam, de egyre jobban várom ezt a filmet. :D

      Jó, akkor felvettem őket a listára. ;) Köszönöm :*

      Törlés
    5. Már ha emlékezni fogsz még Anitára. :D

      Szivi! Simenont olvasni jóó. :))

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...