2013. május 9., csütörtök

Más nyelvével ékeskedni, azaz miért jó idegen nyelveken olvasni



Öööö... Sznobságból? Persze, hogy nem. Salaanderrel elmélkedtünk és megállapodtunk abban, hogy bejegyzés formájában közzétesszük a közös vagy eltérő (az övét még nem olvastam, majd kiderül) véleményünket. Mert hát, manapság az internetnek köszönhetően még kisebbé vált eme sárteke (ami, hála érte a gravitációnak, még nem vetette le hátáról az emberiséget), tehát jóval több az információ és ezzel a együtt megnőtt lehetőségeink száma is.
Bábel előtt könnyű dolgunk volt, ott volt nekünk a nagy közös nyelv, legalábbis addig, amíg mókás kedvű Teremtőnk be nem intett. Nyilván megérdemeltük, csak akkor most hogyan kommunikáljunk más anyanyelvű emberekkel? Hát kiabálhatsz nekik, ahogy azt megköveti az illem, hátha 100 decibellel az "itt fordulj jobbra" könnyebben érthető, de nagy valószínűséggel nem fog működni. Mit tegyünk? Tanuljunk nyelveket, mer’ az jó!
És tényleg. Az angoltanárnőm szerint az idegennyelv az, amit rosszul is érdemes tudni. Lehet benne valami, engem is meg szoktak érteni, pedig messze nem vartyogok jól, de ha a beszélgetőtársad figyel rád, és esetleg még ittál is egy kicsit, akkor bizony azon kapod magad, hogy nevetve sztorizol.  A másik fél, vagy azért, mert megért, vagy, mert esetleg sok volt a bor veled nevet, és ez klassz. De miért állnánk meg itt? Hiszen most kezdtél bele egy sorozatba, de sajnálatosan a tisztelt kiadó elkaszálta. Kiderült, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag, ami mindenhol siker, azt idehaza csak te olvastad.  Persze beülhetsz a sarokba, sírhatsz órákig, tépheted a ruhád, de ettől még könyv nélkül maradsz.


Az első angol olvasmányom, kövezzetek meg érte, a Twilight volt. Iszonyú lassan érkeztek az új részek, eleve több éves lemaradással kezdtük, nyilván az első mozifilm sikere keltette reklámlehetőséget lovagolták meg (ez hívják az egy popsival két ló tipikus esetének), de legalább lehetett kapni. Mégis ki a csuda tud egy évet várni a következőre? Szegényes szókészletemet hatalmas magabiztossággal álcáztam, és megvettem a következő köteteket. Gyakorlatilag egyszerre, tehát egyáltalán nem merült fel bennem az a kósza gondolat, mi lesz akkor, ha nem fogom érteni. Éééés az első kötetet végig szótáraztam. Egy régebbi angoltanárnőm szavai égtek a fülemben, amikor azt mondta: „Ne akarj minden egyes szót megérteni! Adj időt magadnak, és meglátod, egyszer csak összeáll minden.”
Nem hittem neki. Volt, amikor az egész oldalból alig dekódoltam egy-két mondatot, majd történt valami furcsa. Ahogy lapoztam a következő oldalra hirtelen kling, és csak úgy ott volt. Csupán a lényeg, de ott volt, értettem miről szól a regény! Boldog voltam, és azt hittem ez egy nagydolog. Persze rajtam kívül több millióan olvasnak más nyelveken, de akkor is, mint gyakorló diszlexiásnak ez tényleg hatalmas dolog volt. Na tehát, kezembe vettem a következő részt is, és meglepő módon azt éreztem, ez sokkal könnyebben megy. Így is volt. Még mindig sokat szótáraztam, de a gyakori kifejezéseket, jelzőket zsigerből rakta helyre az agyam, tehát rájöttem, ha ugyanattól az írótól olvasok egy sorozatot részről részre, egyszerűbb lesz a dolgom.

Nagyjából itt kaptam vérszemet, és elkezdtem szörfözni a neten új lehetőségek után. A következő választásom a Sookie Stackhouse sorozatra esett (talán úgy jobban megvan, hogy True Blood). Akkor talán már a hetedik jött ki, nálunk még tervbe sem volt. Imádtam, majd az HBO sorozat hatására elkezdték itthon is kiadni. Próbából megvettem magyarul az első részt, és sokkot kaptam. Én még olyan rosszat életemben nem olvastam, és azon gondolkodtam, most én olvastam valamit félre, vagy ez tényleg ilyen rossz volt? Nos, sosem mindegy, ki fordítja az adott könyvet, a csodálatos anyanyelvünk ugyanis rendelkezik egy sereg olyan hajszálnyi különbségeket kifejező szóval, amik tévútra vihetnek egy-egy karaktert, ezzel pedig agyoncsapják a hangulatot.
Sok kiadó megspórolja a lektort (Jó, igazából egyre gondolok konkrétan, de inkább nem személyeskednék.), a szerkesztők sem mindig állnak a helyzet magaslatán (Még mindig ugyanarra a kiadóra gondolok.), és amit a kezünkbe kapunk az ránézésre ugyan tökéletesen jónak tűnik, de nem az.
A félrefordítás csak egy dolog, de kiderült, hogy néhány fordító gyakorlatilag újraírja a könyvet, és nem olyan értelemben, ahogy minden esetben szükséges. Példának okáért az első Drakula  kiadásról köztudott tény, hogy fordítója kihagyott belőle részeket, szerinte ugyanis unalmasak voltak, és ez az, ami számomra megbocsájthatatlan.

A következő szöget a könyvárak jelentik. Le lehet tölteni ugyan ingyen is, de én szeretem birtokolni a könyveket, tehát megveszem őket és pont. Azonban néhány kiadó totál dödencsnek nézi a szegény kis olvasókat. Hatalmas sorközökkel, giga betűméretekkel minimum 50-100 oldallal vaskosabb könyveket kreálnak, és ezzel természetesen megnövekszik az áruk is. Nos, lehet mondani, mennyibe kerül egy könyv kiadása, és igen, valóban nem olcsó, de egy éve pontosan utánanéztem, mikor azzal a gondolattal kacérkodtam, hogy kiadatom saját magam (minden lánynak vannak álmai), és nem annyira vészesek, mint ahogyan néhányan szeretnék velünk elhitetni. Az ár ugyanis függ a megrendelés darabszámától, a könyv méretétől, a szedéstől, a papír minőségétől és a borító fajtájától - itt és itt olvashattok róla majd bővebben. Minél többet rendel valaki, annál olcsóbb.

Oké, egy könyvnél meg kell venni magát a történetet, esetleg a borítótervet. Fizetni kell a fordítónak, aztán ott vannak még a lektorok, szerkesztők, a reklámok, ingyen könyvjelzők, kulcstartók, metróban plakátok és a többi, a lehetséges részesedés darabszám után, netalán jogdíjjak, amik persze mind hozzáadódnak a végső árhoz. Csakhogy, és itt érkeztünk el a lényeghez, csakhogy erre még rá jön a haszon is. Mindenki szeret úgy dolgozni, hogy meg is érje, de akadnak, akiknek irreális elképzelései vannak az adott haszon mértékéről.
Amikor egy 220-270 oldalas, puhakartonos, ragasztott táblás könyvet 3500 forintért akarnak rám sózni, úgy, hogy pontosan tudom, két nyitás után ki fog esni a közepe, akkor aztán levetem úrinői álarcom, és beintek a tisztelt kiadónak.  Ugyanezt a könyvet angolul 2040 és 2800 forint között kaphatom meg (kiadástól függően), ráadásul jobb a minősége, kisebb a mérete, nincs a könyv végén 50 oldal ismertető más könyvekből, amiket sosem vennék a kezembe.

Szóval nálam ezek az okok számítottak:
-         türelmetlenség és gyorsaság;
-          kifogásolható fordítás;
-         silány minőség;
-          botrányos oldal/árarány.

Vannak angol kifejezések, amiket egyszerűen nem lehet átültetni, sokszor a fordító szül rá valamit, vagy jobb esetben megkeresi a magyar megfelelőjét. Nem mindig sikerül tökéletesen, de azért a fordításaink többsége még mindig kiváló. Sőt, van, amikor jobb is, mint az eredeti. Akad már olyan könyv a kezembe angolul, hogy nem értettem, miként lehetett ez világsiker. Szörnyen laposak voltak a karakterek és semmi a történet, de a fordítója gyakorlatilag átírta az egészet, és így itthon is sikerre vezette.
Jóllehet megvannak a korlátaim, mégis több éve olvasok angolul, mert hát egyre könnyebb és könnyebb lesz, és már csak elvétve szótárazok. Egyszerűen megtanultam, hogy nem kell minden szót megértenem ahhoz, hogy élvezhessem a könyvet. Az agyam, ami ebben nagyon nagy, helyére rakja a dolgokat. Nem fordítok olvasás közben, nem akarom magyarul kezelni a szöveget, mert így is értem. Nevetek vagy sírok, hiszen az érzelmi töltés is átjön, és persze beszereztem egy hatalmas, ámbár passzív szókészletet. No és nincs közvetítő nyelv sem, ahol elcsúszhat ez vagy az. Úgyhogy most angolra járok, hátha beszélni is fogok olyan jól, mint olvasni.

Szerintem mindenki vágjon bele, nagy kaland. Azt szoktam mondani azoknak, akik megkérdeznek arról, mivel kezdjenek (mintha marha nagy szakértő lennék), hogy olyan könyvet válasszanak, amit olvastak már magyarul, és ha lehet, legyen ifjúsági irodalom. Ezen kategória nyelvezete ugyanis többnyire mellőzi a szlengeket, egyszerűen, tisztán fogalmazott, tehát könnyebben lehet vele haladni, de azt célszerű észben tartani, hogy eleinte lassabban olvastok majd.  Senki ne kenődjön el, ha kezdetben nehezebben megy: Practice makes perfect. Gyakorlat teszi a mestert.

18 megjegyzés:

  1. Úúú, olvass Immortal City-t! Annyira jó angolul!
    Mint ez a posztod is. ;)
    És milyen elegánsan tudod szapulni azt a bizonyos kiadót. Hibátlan! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :o Köszönöm. :D Igyekeztem nem személyeskedni, de persze a legtöbben tudjuk, kiről van szó ;)
      Az IC eddig kimaradt, majd most jól felvésem ;)

      Törlés
  2. Mindig elrettenek, de egy ilyen post után újra erőre kapok és akarok angolul olvasni... :-) thx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Ha már csak ennyit elértem vele, bőven megérte a tegnap estémet ráfordítani. :)

      Törlés
  3. - Nkeme az első akármilyen olvasmányok (mesekönyveken kívül) a Twilight volt :D Nem bírtam kivárni a 2. részt az első film után így nagy nehezen rászántam magam, viszont már az összesk ijött magyarul, úgyhogy azt csak magyarul olvastam, annyira meg nem tetszett, hogy angolul is ráálljak:D

    Az első angol könyvem az 5. Merry Gentry volt, de feladtam, mert kb semmit sem fogtam fel belőle (ezzel a sorozattal azóta sem haladtam pedig már magyarul is kijött pár új rész). Ezután egy darabig le is tettem az angolul olvasásról, ami persze nem tartott sokáig, mert ahogy kezdtem belelendülni az olvasásba úgy voltam kénytelen észrevenni, hogy ha hamar szeretném folytatni a kadvenc megkezdett sorozataimat bizony muszáj lesz begyakorolni azt az istenverte angolt, így hát akár értettem akár nem, elkezdtem angolul olvasni (oké az alapokat már rég tudtam, de pl szlengek, szószerkezetek, igeidők nagy részére így jöttem rá). Meg inkább feliratos filmeket néztem, és most már ott tartok, hogy angol hangoskönyveket hallgatok (viszont csessze meg a sok akkcentus!! :D)

    Szóval én is csak azt tudom mondani, hogy gyakorolni kell és nem feladni (a YA könyvek erre tényleg nagyon jók és ehhez nem kell angoltanárt fizetni... Egy kis alapot perdig bárhol bármikor sperc alatt meglehet tanulni, akár netről is, az meg kezdésnek elég.

    Viszont arra is fel kel készülni (ami lehet hátrány valakinek), hogy ha belelendül az angol olvasásba, nem lesz ugyanolyan élmény a magyar. Illetve írótól/fordítótól függ (van egy-két fordító aki ahogy te is írtad sokkal jobban áthozza a sztorit mint az eredeti nyelv, de van olyan is aki már szinte megszégyeníti...). Legalábbis én azt vettem magamon észer, hogy az esetek 90%ban nem élvezem a magyar nyelvű könyveket legyen az fordított agy eleve magyar író tollából. Valamiért az angol még rossz író, rossz könyv esetén is sokkal jobban hangzik (mivel én sem fordítom már vissza magyarra), mint a mi nyelvünkön, hiába nagyobb a szókészletünk.

    Lényeg a lényeg jó kis post, tetszett és remélem ösztönöz majd pár embert.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az esetleges helyesírási hibákért, betűkimaradásokért felelősséget nem vállalok, tessék elnézni most keltem :D

      Törlés
    2. Mindent elnézek. :D Köszönöm, igyekeztem összeszedni azokat az okokat, amik szépen lassan átfordítottak az angol olvasás felé. Mondjuk én továbbra is élvezek rengeteg könyvet magyarul, szeretem a nyelvet. :), csak van ami nem megy, és azt nem kéne erőltetni. de különben az, hogy egy könyvet olcsóbban megvehetek azért nekem sokat jelent 3 könyv után a negyedik gyakorlatilag ingyen van, de ugye ez könyv függvénye is, mert van, ami még olcsóbb.
      Viszont az olvasmányaim kicsit több mint 1/3-a angol lett, ami engem lepett meg a legjobban :D

      Törlés
  4. Nagyon jó poszt :) Csupán azzal nem értek egyet, hogy azzal kezd, amit már olvastál magyarul :D Ugyanis én ezekre a tanácsokra hallgattam, így megvettem a Dear Johnt, de angolul nekem olyan unalmas és lapos volt, hogy kb. 100 oldal után félretettem :D De én mondjuk nem vagyok újraolvasós, így talán ez lehetett a baj forrása. Viszont! Sarah Addison Allen legújabb regénye nagyon bejött. És kb. kétszer szótáraztam. Úgy voltam vele, nem fogok mindent megnézni, amit nem értek, ha nagyon elveszítem a fonalat, majd akkor :D Imádtam a könyvet! Máskor is fogok majd angolul olvasni, remélhetőleg még ebben az évben. És igen, azért is, mert tök menő! Ahogy barátnőm reagált arra, hogy angol könyvet vettem: persze, nem is értesz belőle semmit, csak azért olvasod a villamoson, hogy menőzz vele :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D És menőztél? ;)
      A DJ nekem inkább szépirodalomnak tűnik, nem ifjúságinak, ami nyilván azzal is jár, hogy nehezebb szöveggel találhatod szembe magad, de ügyesen megoldottad. ;)
      Azért jó olyat olvasni, amit már ismersz, mert ha nem is értesz meg minden szót sokszor rájössz: Ó, hát tudom, hol tartok! Most van az, hogy... És ezek jók, mert kapaszkodót adnak az első alkalmakkor. Persze én sok könyvet elolvasok többször is, így nekem nem gond az ismétlés, és eleinte úgyis nehezebben, lassabban megy a dolog, ezek pedig rögtön sikerélményt nyújtanak. :)
      A magyar után sokszor előfordul, hogy valamit laposabbnak érzünk, főleg angolban, ahol maga a nyelv érzelmileg nem annyira töltött, de ahogy gyarapodik a szókészlet, az ember észre vesz apróságokat, hajszálnyi különbségeket, udvariasabb formákat stb. Mert például az tény, hogy az angolban nincs magázódás vagy tegeződés, de ennek ellenére a beszédstílusból tökéletesen lehet tudni, ez most magázásnak felelne meg. És millió más jel van. Szóval csak gyakorold a menőzést! Hosszú távon megéri ;)

      Törlés
    2. Nicholas Sparks egyáltalán nem szépirodalom :) Nem azért tettem félre, mert nem értettem, hanem mert angolul annyira száraz volt az egész, hogy untam. Magyarul pedig az egyik kedvenc könyvem. Tehát ilyenkor jobb a magyar, mint filmek esetében a szinkron :P SAA meg egyáltalán nem ilyen volt, de kíváncsi leszek a fordításra, ha majd idehaza kiadják :)
      Folytatom, folytatom majd, csak kell valami nyári munka :D

      Törlés
    3. Nem olvastam, nem tudom, csak ahogy rákerestem a témára inkább tűnik romantikus drámának, de ugye a fülszövegekben nem lehet bízni. :) Ahhoz, hogy egy komolyabb érzelmeket átérezz, már nagyobb szókinccsel kell rendelkezni, nem csoda, ha untad. :)
      Különben én megrögzött felirat párti vagyok. Az újabb szinkronok közül nagyon kevés tetszik, sokszor magyartalan mondatokkal és idegesítő hangokkal nyomják teli, az eredeti ezerszer jobb. De ez megint szokás kérdése és igen élesen eltérnek a vélemények. Lehet, érdemes lenne erről is posztolnom... :D

      Törlés
    4. Igen, lehet, hogy a szókincs hiánnyal volt bajom, mert annál tényleg többször kellett szótáraznom. Egyébként tényleg nem szépirodalom, csak felnőtteknek szól (ajánlom amúgy :D)

      Én a régi szinkront szerettem, a 2000-es évek elejéig. Mostanában viszont a hivatalos feliratok is ritkaszarok. Egy lelkes fekete-fordító jobb minőségben készíti el.

      Törlés
    5. Persze, több bennük a baki, nem jók sokszor a hangok, de a hobbi fordítókat nem is köti annyi minden, mint a hivatalosan ebből élőket. No, azt hiszem erről is szükséges egy poszt. :)

      Törlés
  5. Nagyon jó bejegyzés lett. Én is ráálltam az angol nyelvű könyvek olvasására, több sorozatot is úgy fejeztem be. Például Dan Wells John Cleaver sorozata második és harmadik részét is angolul olvastam, mert nem bírtam kivárni, míg magyarul megjelenik. :P Tavaly óta összesen 36 könyvet olvastam el angolul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes! :) Én összevárom őket, mert nem szeretem, ha egy sorozat felemás nyelvű, de újakba már hajlamos vagyok angolul kezdeni. Erre jó ellenpélda az Ulpius néhány könyve. Agatha Raisin kalandjait pl. már egy ideje angolul folytatom, mert nem vagyok hajlandó támogatni a kiadót, és a KMK-től is csak magyar szerzőket veszek, bár ott még van egy pár félbemaradt sorozatom, de újba náluk már nem kezdek. Ha kiszúrok valamit, hát keresem az eredetit. A türelmetlenség és az ár nálam a két legfontosabb tényező. :)

      Törlés
  6. Jó poszt, tetszenek a tanácsaid, és tényleg practice makes perfect. :) Érdemes nagyon belevágni, sok sikerélményt tud adni, főleg, ha az ember tényleg képes elengedni a szótár kezét, és csak vészhelyzetben nyúlkálni felé. :)
    Salaander is írt végül akkor? Csak két bejegyzést látok a blogján.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, sajnos nem írt. Megbeszéltük szóba, aztán nem írta meg. Így számítson az ember lánya egy pasira :D

      Az elengedés nem ment könnyen, de már jó vagyok benne. ;) Azt hiszem, ezt ugyanúgy kell elsajátít, mint bármi mást a világon, türelemmel, gondos odafigyeléssel és hirtelen ötletből elkövetett figyelmetlenségből :D

      Törlés
    2. Ja, hogy ő pasi? :D dejó, nem ismertem eddig. :) Az a hajós mondatos bejegyzése tök jó. :)))

      Nagyon sokszor van egyébként hogy felvések gyorsan egy pár szót, vagy az oldalszámot, ahol nem értettem valamit, esetleg szamárfülezek egyet, visszamegyek később, hogy kikeressem, és megnézem, és összevonom a szemöldököm, hát én ezt értem, miért is írtam fel?! :D :D :D néha csak egy second glance meg némi távolság szükséges, és tényleg csak azt nézni, hogy mi az, ami a megértést nehezíti, hogy nem tudod pontosan. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...