Dirty Dancing 2017

Amikor megláttam, hogy tv film feldolgozást kap, csak azt tudtam mondani: Édes Istenem, miért?! De most tényleg, miért?! Aztán azt olvastam, hogy megtudhatunk valamit a szereplők utóéletéről, és végül is ez volt az a csali, amire ráharaptam.

A történet ismert, Az 1963-ban járunk, amikor Baby családjával együtt nyaralni indul, és az üdülőhelyen a véletlenek összjátékaként együtt táncol, majd beleszeret szép nézésű, vagány táncoktató Johnnyba.

Rólam az a tévképzet él, hogy nem szeretem a romantikus dolgokat, ami persze ebben a formában nem igaz. Szeretem én, csak igen keveset, hiszen minden egyes darab ugyanarról szól, de komolyan, és igazán kevés könyvet írtak, vagy filmet készítettek el úgy, hogy kiemelkedjen az átlagból. A Dirty Dancing azon kevés film egyike, ami a kliséssége ellenére is örök szerelemmé vált, és bevallanom, évente egyszer biztosan megnézem.  No nem a történt taglózott le ennyire, viszont Patrick Swayze csípőmozgása, billegő járása, rossz fiús attitűdje 15 éves korom óta elkísér. Jóllehet ezt az elvárást bitang nehéz átugrani, szinte lehetetlen, mégis adtam egy esélyt.

Teaser kedd #159

Mióta Killercat elköltözött az örök cicamezőkre, állandóan belefutok olyan könyvekbe, aminek a borítóján macska van. Vagy esetleg benne, sőt, olyan is akad, hogy mindkettő. Ez a könyv is ilyen. És miután Gerhes Gábor borítója megvett kilóra, valamint a tartalom érdekesnek tűnt, nem maradt más hátra, mint olvasni.

Arra készültem, hogy tömény dráma, ráadásul szociodráma, persze akkor is olvastam volna, de meglepően kellemes olvasmánynak bizonyul. Annyira, hogy vasárnap éjszaka vettem le a polcról, és alig ötven oldal van belőle. Oké, nem egy vaskos kötet, de akkor is! Az utóbbi években szinte csak képregényekkel haladok ennyire gyorsan. Nyugodtan mondhatom, szeretem.

A sivatagi ugróegerek ketrecénél álltam, és csodálkozva - nem, csodálattal - néztem testük bonyolult sziluettjét; hogyan boldogulhatnak az életben ilyen rövid lábakkal és ilyen hosszú farokkal.

- Ugróegeret akarsz venni? - kérdezte. 

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Beszélgessünk a gyerekvállalásról? - (Variálós vasárnap #43)

Talán nem a legjobb az időzítés, elvégre gyereknap van, de minek várni?! A mostnál soha semmi nem lesz alkalmasabb, no és időről időre fellobbanó vita tárgya, mire való a női test és a nő maga. Olvashatunk női princípiumokról, meg hogy be kell azt teljesíteni, és egyébiránt éljenek a szülő lányok, asszonyok. Éljenek, éljenek! Ebben mind egyetértünk, csakhogy nem vagyunk egyformák! Ahogyan az anyaságnak is rengeteg arca van, úgy a gyermektelenség sem skatulyázható be egyetlen mondattal. Az okok és indokok ezerfélék mindkét oldalon, de ennyi erővel akár azon is elmélkedhetnénk, mitől nő a nő. Mert nem attól, hogy kötelességszerűen teljesíti az elvárásokat, azaz világra hozza a következő nyugdíjfizető nemzedéket.

Rick Riordan: Magnus Chase and the Sword of Summer (Magnus Chase and the Gods of Asgard #1)

Amikor Rick Riordan új sorozatba kezd, akkor egyértelmű a feladat, olvasni kell és kész! Nincs alkudozás, ignorálás, időhúzás és önámítás! Mondhatom én, hogy nem érdekel, de ennek csak annyi értelme van, mint újra meggyőzni az egész emberiséget arról, hogy a föld lapos. Nem állítom, hogy lehetetlen feladat, mindenesetre meglehetősen erőpróbáló. A lényeg, mindegy, mit szeretnék, borg fordulattal szólva: "... minden ellenállás hasztalan".

Magnus két éve, mióta néhány farkas megölte édesanyját, hajléktalan. Megtanult vigyázni magára, tudja, hol juthat kajához, ruhához  és jó barátokat is talált, mégis csak magányos élet az övé. Aztán a 16. születésnapján hírt kap arról, hogy keresik. Nos, ha el akarsz tűnni, akkor ez bizony sosem jó hír, ezért megpróbál a dolgok elejébe menni. Mire észbe kap, már halott, és a Valhalla ölelő karjaiba zárja. Szó se róla, nem kevés a változás, harcosként napjában többször is meghalhat, elvégre fel kell készülni a világvégére, és bár szimpatikus csapatra talál a holtak közt, ráadásul einherjarnak lenni is szórakoztató lehet, de valkűrjét száműzik, úgy tűnik, méltatlanul került a Valhallába, és a tetejében még a Ragnarök is közeleg. 

Artúr és a galaxis - filmekről röviden

Két filmtől hangos most minden, az egyik az Arthur király - A kard legendája, és a második A galaxis őrzői vol. 2. Mindkettőt megnéztem, és természetesen nem is én lennék, ha nem lenne róluk véleményem. Mint korábban is annyiszor, talán most sem egyezik meg a tömegekkel, de azt hiszem, hogy épp ezért szerettek. Vagy nem?!

Teaser kedd #158

A múlt heti teaser kedd heveny nátha miatt elmaradt, pedig a méltán zseniális Rick Riordan egyik új sorozatával ismerkedtem. Oké, írni fogok róla, mert hogy valami elképesztő! Akadt, aki ebben kételkedett?! És ahogy bezártam a könyvet, feltámadt bennem valami, egy érzés, amivel hangulatba hozott a jó, de komolyan kiváló ifjúsági regényekhez.

Nem sok választásom maradt, áttértem az általam ismert második legjobbra. A fenti kép nem kevés nyomot tartalmaz, de ha valaki most jár itt először, annak elárulom, a Lockwood & Co már olyan magasságokba ért, amit nehéz körbeírni. Ebben a világban, amikor újra és újra megírják ugyanazt, igazán üdítő az eredetisége.

Not that  I'll be much use', he added, 'since, psychically speaking, I'am practically deaf and blind. The most warning I get of something coming nowadays is a sort of squeezing sensation in my stomach, and as often as not that's gas.'

Jonathan Stroud: The Creeping Shadow

Szülinapi villám poszt, meg egy kis dicsekvés

2011. április 26-án született meg ez első bejegyzésem, és ha jól számolom, akkor most lett a blog hat éves. Ez több dolgot jelent egyszerre, az egyik, hogy mostanra szerénységem betöltötte a negyvenet, a másik, hogy iskolás korba léptünk. Nos, nem mind a ketten, mert míg a Napi falat suliba baktat ősztől, én nem sokat változtam. Még most is vannak az életnek olyan területei, ahol csak keresem a helyem, de egyenlőre nemigen találom.

Veletek az elmúlt évek, hogy mást ne mondjak, csodás volt, és továbbra is azt tervezem, hogy nem fosztok meg senkit sem önmagamtól. Na most, ha ez jó hír, tessék örvendezni, ha nem annyira, akkor így jártatok - sajnálom, de tényleg. És ha már hatéves, remélem, végre megtanítanak írni, olvasni, mert akadnak problémáim. Viszont ha nem ütnék el dolgokat, és néhányan nem írhatnátok rám emiatt - "Nem azt akartad írni...?" -, sokkal kevésbé lenne szórakoztató.

(Közben, afféle margóra firkált jegyzetként hadd dicsekedjem el, a teljesség igénye nélkül néhány ajándékommal is. Lásd a mellékelt képeket!)
Azért egy kicsit bánom, hogy hat éve nem vártam még néhány napot, de végül most is együtt üljük meg ezt az eseményt. A blog belőlem van, az én virtuális gyermekem, és bár sokáig tartott, mire megszületett, életem egyik legjobb döntése volt. Ismét csak nektek köszönöm, hogy még mindig, ennyi idő után is olvastok. Hogy szinte családommá váltatok, és jó érzés köztetek lenni. Köszönöm!

Nem maradt más hátra, minthogy kifejezzem azon reményemet, miszerint az elkövetkezendő években - azaz a hetedikig és tovább -, veletek, ráadásul ugyanitt!

Teaser kedd #157

 

Az eheti választottam egy kicsit mostoha gyerek, no nem a  törékeny, romantikus regényekből vett szívszorító értelemben. Az történt, hogy úgy egy hónapja hónom alá csaptam és elindultam vele a bátyámékhoz. Találomra vettem le a polcról, nem tudtam, mit találok majd benne, de csupán húsz oldalig jutottam, amikor szegény párát, nem szépítem, ottfelejtettem. Sírtam én utána, mert érzetem, hogy ez akár jó is lehet, de a könyv csak nem akart hazakeveredni. Egészen a múlt hét szombatig. Akkor aztán végre újra egymásra találtunk.

A Fated egy hamisítattan urban fantasy, mágusokkal, lehetetlen küldetésekkel, érdekes világalkotással és szórakoztató történettel. Kár lett volna kihagyni, végleg elveszteni, sosem kézbe venni. Már most tudom, hogy be kell szerezem a sorozat következő részét. És ha miden jól megy, akkor a következőt, a következőt és a következőt is. Egészen addig, míg a végére nem érek.





I didn't say fire-resistant, I said fire proof. Besides, that thing with inferno elemental was not my fault. 

Benedict Jacka: Fated (Alex Verus #1)

Jeff Lindsay: Dexter halott (Dexter #8)

Hát ez is elérkezett. Jeff Lindsay már egy ideje hátat fordított Dexter barátunknak, de hozzám csak nemrégiben jutott el. Mert mint egy dacos gyerek, egyszerűen csak nem akartam elköszönni. Ebben persze volt egy erős ellentmondás is, mert naná, hogy érdekelt! Ahogy írtam egy korábbi Teaser keddben, igen jó munkát végeztem vele, mármint a nem akarással, mégiscsak a végére értem. Nem csodálkozom, elképesztően rövid volt.

Az élet különös véletlenjei következtében Dexter előzetesben csücsül egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. Egyesek a bizonyíték hamisításától sem riadnak vissza, csak a testvérében bízhat. Nos, ő meg is érkezik, de nem Deb, hanem a kedves bratyó, Brian, aki egy sztárügyvéddel küld lovasságként. A derék vérnyomelemző hálásan fogadja a segítséget, még akkor is, ha jól tudja, mindennek meg van az ára. De fontossági sorrend is van a világon, és a legfontosabb jelenleg megúszni egy rendkívül hosszú börtönbüntetést, az esetleges kivégzésről már nem is beszélve. 

Szabó Magda: Ókút

Ki ne ismerné Szabó Magdát? Még ha nem is olvasott tőle semmit – az én időmben nemigen került bele a tantervbe –, akkor is tudja, kiről van szó. Az Abigél azon kevés feldolgozások közé tartozik, amit gyerekkoromban minden nyáron leadtak, és én minden alkalommal meg is néztem, épp úgy, mint a Monte Cristo grófját – nincs senki a korosztályomból, aki ne találkozott volna vele, nem izgult volna rajta, akit ne varázsolt volna el a története.

Az Ókút Szabó Magda gyermekkoráról szóló visszaemlékezése, és mint ilyen, nem igényel különösebb összefoglalót. Az írónő egy hivatalnok és egy tanárnő késői gyermekeként látta meg a napvilágot, az ő felcseperedését, az ezt övező kort tárja elénk. Inspiráló, szabad légkörben nevelkedett, rengeteg íróval és költővel a családfában. Szülei maguk is írtak, így egyértelműen ösztönözték szárnypróbálgatásait. A beteges, vékonyka lány, ahogy szüleitől látta, ha nem tetszett egy könyv vége, hát magában átköltötte, majd akként mesélte. Kalandozó lelke maga fedezte fel környezetét, alig-alig fogták ki a szelet szárnya alól. Néha kegyes hazugságokkal vigasztalták a világra csodálkozó gyereket, és Dolna boldog volt.