2020. július 23., csütörtök

Elizabeth Mundy: In Strangers' Houses (Lena Szarka Mysteries #1);

Nagy lelkesedéssel vágtam bele Lena Szarka történeteibe, hiszen laza krimi, ráadásul egy magyar takarítónő a főszereplője. Jó, Londonban, de minden nem lehet tökéletes. Elizabeth Mundy magyar gyökerekkel rendelkezik, a nagymamája ugyanis tőlünk vándorolt ki. Sajnos ő már nem beszéli a nyelvet, no de ez egy angol könyv, ugyan mi baj lehetne?!

Lena és Tímea gyerekkoruk óta barátok, szinte már testvérek, és együtt vállaltak munkát egy londoni bejárótakarítólat közvetítő cégnél. Amikor Tímea eltűnik, Lena biztos abban, hogy történ vele valami, de senki sem hisz neki. A rendőrségen megismerkedik Cartwirght közrendőrrel, aki a lány holtestének megtalálása után hajlandó hinni Lenának, és hajlik arra, hogy a magyar takarítónő nem lett öngyilkos. Lena meggyőzősése szerint az egyik ügyfél tehető felelőssé barátnője haláláért, márpedig senkiről nem lehet megtudni annyit, mint amikor az otthonában, utána takarítasz. 

Pont két hónapig olvastam a regényt, pedig ezt a 272 oldal koránt sem indokolta. Persze a koronahelyzet közepén félbe is hagytam a felénél, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már korábban is feszélyezett néhány dolog, ami azért volt különösen érdekes, mert közben ott motoszkált bennem az is, hogy ez akár lehetne érdekes is. Sőt, lehetne jó, csak ez vagy az ne így lenne, és bizony idő kellett hozzá, hogy túltegyem magam rajtuk.

Mundy már nem beszél magyarul, a nagymamája nem él, ezért néhány külföldön élő magyartól kapott segítséget. Állítólag. Mert hogy nyilván mind még a 1900-as évek elejei polgári vagy előkelő családokból vándoroltak ki, és már elfelejtettek magyarul, az tuti. Először is a szar szavunkat az amerikai shit mintájára használni borzalmas hiba, mert magyarként így nem használjuk. Minőségjelzőként igen, azt mondjuk, hogy szar napom volt, de ha elalszom nem pattanok ki az ágyamból hangos szar felkiáltással. A csudától kezdve, a petúnián át 500 különböző kifejezésünk van rá, az egészen enyhétől a fülpirítóig, kinek-kinek vérmérséklete szerint. És még csak nem is ezen akadtam fel leginkább. 

Bár a Lena magyar név ugyan, de azért nem tipikus, ugyanakkor ebben a könyveben mindenki a hivatalosan anyakönyvezett keresztnevét használja, persze ékezet nélkül, mert az angolokat nem zavarjuk össze: Timea, Laszlo, Istvan és többi. Akkor is, ha László egyébként egy 8 éves kisgyerek. Ha valakivel együtt nősz fel nem szólítod Tímeának és Istvánnak, hétköznapi esetben Timi és Pisti, de variáció bizony itt is a csillagos ég. A gyereked sem László, hanem Lacika vagy Laci. Régen előkelő családokban ez valóban máshogy volt, amikor a férj magázta a feleségét, de munkáscsaládokban soha, és azóta eltelt jó pár évtized. Nem állítom, hogy egyáltalán nem lehet ilyen, de nem életszerű. Az igazi mélypont viszont a dobostorte volt, ezen a ponton kis híján agyvérzést kaptam.

Időre volt szükségem, időre, hogy elengedjem ezeket a dolgokat, és amikor megtörtént, akkor meglepődtem, mert alapvetően egy kellemes krimiről beszélhetünk. Persze Léna nem túl szimpatikus, hajlamos lehangolni a környezetét. Sosem hitt Istvánban, a realitás iránti érzete nem engedte, hogy támogassa a fiú színészi karrierjét, imádta Tímeát, aggódott érte, gondoskodott róla, de csak a lány halála után derül ki, hogy a kapcsolatukban meglehetősen sok a kérdőjel. Mind közül a legfájóbb, hogy a lány nem bízott benne. Talán attól félt, hogy megbántja Lenát az igazsággal, de sokkal inkább a szemrehányástól.

Ugyanakkor mégis  Lena az, akire mindig mindenki számíthat. Szép lassan rájön, hogy nem lehet biztos semmiben, Tomek, az élettársa épp úgy értelmetlennek tartja a nyomozását, mint ahogy a nehezen elviselhető anyja vagy a rendőrség. Nem számíthat senkire, csak Cartwirghtra, aki rendőr létére hajlamos hinni egy takarító elméleteiben.

A történet nem túl összetett, Lena akaratán kívül belebotlik több dologba is, bár sokáig nem lehet tudni mi és mennyire hathat Tímea ügyére. Néha mellé fog, máskor már az első pillanattól fogva tudható, mi lesz a száll vége, de alapvetően kellemes, könnyen olvasható. Semmi különleges, lazán fogyasztható krimi. És így is kell olvasni, mert a magyar vonulat nem szignifikáns, és még pontatlan is. 

A könyv tanulsága számomra az a felismerés, miszerint magyar ősök ellenére sem feltétlenül kéne senkinek magyarokról könyvet írnia, ha nincs tisztába az alapvető dolgokkal. És ha mégis, nyugodtan adhat a hősei szájába angol szavakat, hiszen angolul ír. Viszont, aki ennek ellenére is ragaszkodik bizonyos szavakhoz, keressen valakit, aki mondjuk a húszas, harmincas éveiben jár, néhány hónapja hagyta el az országot, és még emlékszik az anyanyelvére.

Mivel az első felében kidühöngtem magam, a másodikban már egyre kevésbé, majd egyáltalán nem is érdekelt a magyartalanságok tárháza, így könnyen előfordulhat, hogy folytatni fogom. Mert ahogy írtam, egy kellemes, nem túl összetett, laza krimi. Ezért nem húztam le nagyon pontokban sem, mert ez csak nekünk zavaró, nekünk fáj. Legalábbis nekem fáj, nagyon. Bár az kérdés, egy esetleges magyar kiadásnál, hogyan oldanák meg ezeket a részeket...

6/10

4 megjegyzés:

  1. Dobostorte? Hát ezen jót nevettem, bár olvasás közben biztos halálra idegeltem volna magam én is ezeken. :)

    Ööö, hát egy magyar kiadásnál esetleg elkúrt angol szavakkal lehetne operálni. :D Amúgy érdekes kérdés. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy a szar visszafordítva értelmes és használatos is abban a formában, így nem jönne át a probléma, de köszönöm, hogy nem vagyok egyedül, és téged is idegesített volna. ;)

      Azért, azt hiszem, nem sietek a folytatással.

      Törlés
  2. Tökre megörültem, amikor megtaláltam a sorozatot be is rendeltem mind a három részét és én nem bírtam tovább olvasni úgy 100 oldalnál. Hasonlóan idegesített jó pár dolog, mint téged...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á! Akkor te nem tudtál átesni a holtponton, amit tökéletesen megértek. Ugyanakkor mélységes megkönnyebbültem attól, hogy nem vagyok egyedül. És minél több idő telik el, annál biztosabban érzem, hogy magas pontot adtam rá, és ez első megérzésem volt helyes, dühből kellett volna lepontozni. :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...