Eden Finley: Fake Out - (Fake Boyfriend #1)

Tavaly a fejembe vettem, hogy ideje romantikus darabokat is olvasnom. És nem olyasmiket, amik fantasybe meg krimikbe vannak ágyazva, és jó eséllyel alig-alig látszanak, hanem olyan igazi csöpögős és rózsaszín fajtát. Valamit, ami szórakoztató, vicces, amivel együtt tudok élni, ami beillik az annyira szeretett klasszikus romantikusaim közé, és nem érzem úgy, hogy már ezerszer megírták. Nos ez utóbbi elvárásról kiderült, hogy szinte lehetetlen betartani, szóval el is engedtem.

Maddoxtól mindenki azt várta, hogy elvegye a középiskolai szerelmét, és a mikor a nyomás már túl nagy lett, csak hogy könnyebben szabaduljon, azt hazudta, meleg. Azóta nem ment haza. Csakhogy volt kedvese férjhez megy és meghívta a barátjával együtt. Azzal a baráttal, aki nem is létezik. Damon sportmenedzsernek készül, és amikor a húga megkéri, hogy kísérje el a legjobb barátját egy esküvőre, először nemet mond. Aztán kiderül, cserében Maddox bemutatja egy lehetséges ügyfélnek, egy igazi nagymenőnek. Amire viszont egyikük sem számít, hogy ez esetleg többe kerülhet nekik egy hosszú hétvégénél. 

Az MM és FF regények elborították a piacot. Nincs ezzel semmi baj, az egyneműek szerelme is szerelem, ráadásul egy olyan fajta, amiről a legtöbben nem rendelkeznek első kézből tapasztalattal, szóval érdekes is, így senkit sem sokkolt, mikor megjelentek a szexkönyvek piacán is. Jóllehet, a legtöbb író ebben a műfajban is nő, és azt hiszem, az olvasók is, szóval kicsit furcsa, mitől lett ekkora durranás mostanság, de azt hiszem, ez csak Európában ennyire meglepő. Ázsiában már hosszú évek, ha nem évtizedek óta hódit a stílus. Hatalmas rajongó bázissal rendelkezik a jaoi és juri irányzat, amikkel korábban mangában és animében találkoztam, de regény formájában még kicsit újdonság. Viszont meg kell mondjam, meglepően tetszett.

Maddox elég hamar szembesül azzal, hogy nem is olyan rossz hozzásimulni egy másik férfihoz, és tánc közben annyira elragadja a hév, hogy meg is csókolja, ezzel viszont nem kevés fejfáját okoz mindkettőjüknek. Jóképű, izmos (természetesen, mi más lehetne), mindig is imádták a nők, és ő is imádta őket, igaz, hogy valami mindig is hiányzott, no de létezik egy csomó pasi, aki fél az elkötelezettségektől. Ő sem lehet kivétel. És felvetődik a kérdés, szeretheti valaki egyszerre a férfiakat és a nőket is? Segítek, igen, de ugye a felismerésig eltart még egy kis út.

Damon számára mindig is egyértelmű volt, hova tartozik. Mire beleszeretett a legjobb gyerekkori barátjába, már átment egy kisebbfajta sokkon a felismeréstől. A családja elfogadta, a barátai támogatják. Feladta a sportkarrierjét egy komoly sérülés miatt, hát a második legjobb dolgot választotta, sportmenedzser lesz. Egy olyan, aki tudja, mire van szüksége a sportolóknak és aki segíteni is képes, nem csak a pénzt hajtani, hogy mindenki teli tömhesse a zsebeit. Ezért az álomért megéri néhány nap hazugság, amivel nem árt igazán senkinek, legfeljebb saját magának. 

Aztán ahogy az lenni szokott minden romantikus regényben, a hőseink leküzdik az akadályokat, közösen átvergődnek a nehézségeken, támogatják egymást a szolidalitás és a vonzalom minden szintjén, aztán elismerik, többről van szó, mint amire vállalkoztak, de ha már így alakult...

Nos, amikor kerestem valami romantikus darabot, ami "okos", amiben vannak pergő párbeszédek, lehet rajtuk nevetni, és a romantikus szál is emészthető, nem pont erre gondoltam, és nem is állítom, hogy a Fake Out-ban minden benne van, de az általam olvasott darabok közül, még ez állt a legközelebb hozzá. Ebből a nézőpontomból pedig a félsiker is siker. Senki sem fog elmerülni a melegek belső életében, nem tud meg olyan titkokat, amikről még csak nem is hallott korábban.

A dráma nem volt komolyan dráma, a romantika nem volt túl csöpögős, a szexjelenetek, nos azt még szoknom kell, de igazából nem volt sem vészes, sem rengeteg, legfeljebb csak szokatlan - ha valakit zavar, nyugodtan áttekerheti vagy lapozhatja. Viszont tagadhatatlan áthatja egyfajta könnyedség, és még amikor elértünk a kötelező konfliktusig, már azt leszámítva, hogy egyik szereplőnk nem meleg, akkor sem érzetem, hogy összeszorul a gyomrom a kínos jelenetektől - a könyveket rendszerint ilyenkor vágom végleg a falhoz. Sőt, meglepően jól szórakoztam rajta, a folytatását is biztosan olvasni fogom. Azóta különben megpróbálkoztam több darabbal is, de ahogy minden irányzatban, itt is akadnak jó, jobb, közepes, rossz és egyenesen pocsék írók. Magyarul, válogatni kell.

8/10