2017. március 19., vasárnap

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak #1-5

Tartozom egy vallomással, korábban még sosem olvastam a ezt a mára kultikussá vált sorozatot. Láttam a filmet - mondjuk mély nyomot nem hagyott bennem -, a legtöbb barátom olvasta, tudtam róla rengetege dolgot, ismerem a törülközőnapot, tökéletesen tudom, kicsoda volt Douglas Adams, egyszerűre csak nem került rá sor. Aztán amikor azt kerestem, mi legyen 2017 első olvasmányba, úgy döntöttem a polc hátsófeléről választok valamit, mert ott vannak a több éve olvasatlanok, és ez volt az első, ami a kezembe került.

Arthur sosem szerette a csütörtököket, valahogy nem az ő napja, így volt ez akkor is, amikor a város emberei megjelennek a küszöbe előtt azzal a szilárd elhatározással, hogy leromboljál a házát, mivel ott fog elhaladni az új sztráda. Nem szereti jobban akkor sem, mikor Ford Prefectről, a  barátjáról kiderül, hogy földönkívüli. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy néhány gigantikus úrhajó éppen a Földet akarja elbontani, minden lakosával együtt, mert útban van egy űrsztráda építéséhez. 

2017. március 15., szerda

Charlaine Harris: Day Shift (Midnight Texas #2)

Az első rész tetszett, de inkább volt egy lassú, kisvárosi regény, mint pararomantikus irodalom. Hála érte az égnek, mert bár a természetfeletti minden lapról süt, mégsem hasonlítható össze a többi hasonló könyvvel.

Manfred Dallasba utazik egy hosszú, munkás hétvégére, nagyon meglepődik, mikor meglátja Oliviát, aki a jelek szerint egyáltalán nem szeretné, hogy felismerje. A következő meglepetés akkor éri, amikor egy házaspár meghall néhány szobányira tőle, de ezt is felülmúlja az a sokk, ami akkor éri, mikor az egyik vendégének szelleme elhagyja porhüvelyét, méghozzá épp akkor, mikor a kezét fogja. Véletlen lenne? A rendőrség nem igen hisz benne, és nem segít rajta az sem, mikor az elhunyt enyhén terhelt fia, azzal vádolja meg, hogy ellopta a nő ékszereit.

A körülmények ellenére, és az ismertető dacára megint csak nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Manfred lenne a főszereplő. Az az igazság, hogy bár egy kicsivel nagyobb szerepet kap, de Charlaine továbbra is váltott szemszögből írta meg ezt a részt is, így többek fejében és szemén át követjük az eseményeket.

2017. március 7., kedd

Teaser kedd #155

























Az eheti darab rendkívül szórakoztató, izgalmas, teljesen egészében kielégíti vérre éhező kicsi lelkem, és mindezek mellett még olyan édes-bús érzéseket is kavar. Egy sorozat utolsó kötetére, egy kedvenc sorozat utolsó kötetére ugyanis ez is jellemző, mikor olvasnád is meg nem is. Mikor képtelen vagy letenni, mégis megteszed, és arra gondolsz, önmagad elől is el kéne dugni.

Csak egy kicsit. Aprócskát, hogy húzd az időt, hogy ne kelljen elköszönni. És egyenlőre jól csinálod. Egy, maximum két fejezetet engedsz meg naponta magadnak. Oké, esetleg hármat, de eggyel sem többet. Mert meg tudod csinálni, mert érdemes megcsinálni. Utána ugyanis nem vár más, csak a nosztalgia...





- Vince - mondtam -, ha ezek megszerzik a szekrényedben lévő iratokat, semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy megöljenek, és ez a te hibád lesz. És az öngyilkosság bűn


Jeff Lindsay: Dexter halott‎

2017. március 4., szombat

Jeaniene Frost: Into the Fire (Night Prince #4)

Teljesen függetlenül attól, hogy a harmadik résszel nem kevés problémám akadt, azért vártam a befejező kötetet. Vlad nagyon hamar az egyik kedvenc szereplőmé vált, boldog voltam, hogy külön sorozatot kapott, bár az más kérdés, hogy a női karaktertől koránt sem ájultam el. A befejező kötet viszont nem adata meg magát könnyen, a kiadását újra és újra eltolták, és aztán bevallom, volt egy pillanat, mikor meg is feledkezem róla. Márpedig, ha megfeledkezem egy befejező részről, talán nem is kell nekem... Annyira.

Leila össze van kötve Mirceával, ha akarja, ha nem! Vlad mindent megtesz azért, hogy megtalálják a nekromantát, de próbálkozásaik sorra kudarcba fulladnak. Nem marad más hátra, segítséget kell kérniük, majd a cél érdekében tiltott praktikákhoz folyamodnak, kockáztatva ezzel a kivégzésüket is. Jóllehet nincs az az ár, ami túl magas lenne, ha azt mentjük, akit szeretünk, mégsem biztos, hogy mindent érdemes megfizetni.