Flavia de Luce, a minden lében kanál gyereknyomozó újabb
kalandja már akkor bizton számíthatott az érdeklődésemre, amikor még hírből sem
hallottam a magyar megjelenésről. Egy jó ifjúsági sorozat, pláne ha krimi, igen
hamar rajongóvá tesz, és bevallom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül – így
hát külön öröm, amiért a kiadó folyamatosan hozza a részeket.
Bishop’s Lacey-ben karnevált rendeznek, teljesen normális,
hogy Flavia is ott ténfereg a tömegben. Mindenki tudja, hogy az összes hasonló
rendezvényen nagyon népszerű szórakozás a tenyérjóslás, ezért kíváncsiságnak
engedve ő is betér a cigányasszonyhoz. Hogy, hogy nem, a kaland egy felgyulladt
sátorral végződik, ami egyértelműen a kislány hibája... ezt jóváteendő elvezeti
az idős asszonyt a Palánkosba, egy kis tisztásra, ahol letáborozhat. Nos, a
pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és ez az egyszerű cselekedet
egy egész sor eseményt indít el, ami a jósnő megtámadáshoz, és a végén egy
halálesethez vezet. Luce viszont sosem futamodik meg a rejtélyek elől, még
akkor sem, ha tizenegy éves...
A könyv határozottan hozza az előző könyvek színvonalát, bár
érzelmi szempontból sokkal színesebb: Flavia számára mindig is nehézséget
jelentett kifejezni az érzelmeit, hiszen mégis csak egy sebezhető gyerek, és ez
az, ami az idő múlásával sem lett könnyebb. A családjával való kapcsolata
egyszerre furcsa és megmagyarázhatatlan – kicsit olyan ez, mint amikor a
nagytestvér folyton megveri a kisebbet, de azt nem viseli el, hogy más is
hasonlóan tegyen. A nővérei folyamatosan terrorizálják, ő pedig folyton azon
dolgozik, hogy bosszút álljon, ráadásul édesapja is igen különös ember, aki nem
képes megfelelő szigorral fogni a lányait, és bár nyilvánvalóan szereti
Flaviát, nem tud mit kezdeni azzal, hogy a lánya ennyire hasonlít az
édesanyjára. És amikor végre a sarkára áll, jellemzően nagyon rosszkor teszi...
A cselekmény gyökere ezúttal is a múltba nyúlik, ahogy
Agatha Christie írta: „Régi bűnnek hosszú az árnyéka”. Azonban ezúttal nemcsak
bűnök, hanem vallások, hitek is ütköznek, miközben több szál keresztezi
egymást. Gladys, a hűséges bicikli továbbra is rendszeresen elviszi kis
hősnőnket, aki gyakran több dolgot tud meg, mint szeretett volna. Talál magának
egy új barátot, de a kapcsolatok kusza hálójában könnyebben veszíti el, mint
ahogy mérgeket kever (pedig ez utóbbi tevékenység már igazán könnyedén megy
neki!).
A hangulat továbbra is magával ragadóan különc. Soha
életemben nem élveztem úgy a kémia órákat, mint ahogyan most szeretem olvasni
Flavia kísérleteit. A bűntények kicsit kegyetlenebbek lettek, és nagyon úgy
tűnik, Alan Bradley számára nem léteznek tabu témák. Ezúttal egy
régen elrabolt csecsemő ügye is borzolja a kedélyeket, mintha nem lenne éppen
elég bonyolult az eset amúgy is, ráadásul a sokat emlegetett édesanyja szelleme
is kísérti a kislányt. A rejtély megfejtése érdekében hazudik, csal, és beoson
bizonyos helyekre, arról nem is beszélve, hogy a settenkedésben legalább olyan
jó, mint néhány besurranó tolvaj – ha nem jobb. De természetesen Hewitt
felügyelőnek, akivel közösen ez más a harmadik gyilkossági ügyük, ezúttal sem
tetszik a nyilvános kérdezősködés, és bár a rendőrség is végzi a dolgát, szokás
szerint kicsit le vannak maradva. Ebben nincs semmi meglepő, ezúttal is
Flaviára irányul minden figyelem, a többi szereplőről alig rendelkezünk
ismerettel, és ha mégis leesik valami kis információmorzsa, az természetesen a
kislány szemén át érkezik. Ez igazából egy egyszemélyes show.
A borító tematikája maradt az eredeti, aminek nagyon örülök,
bájos és kissé sötét is egyszerre; viszont amit kicsit fájlalok, ahogy a
második rész esetében is tettem, azok a címek. Az eredeti angol címek egy-egy
kifejezésre, idiómára utalnak, amit nyilván nem lehet szó szerint lefordítani,
de a magyar változatuk kissé fantáziátlan, és ezzel tagadhatatlanul rombolja a
kezdő hangulatot. No de, ahogy mondani szoktam, ennél nagyobb bajom ne legyen.
A széria harmadik kötete szórakoztató, könnyen olvasható és
igazán sajátságos légkört teremt. A maga nemében hiánypótló sorozat; továbbra
is az egyik kedvencem, hiszen minden olyan kritériumnak megfelel, amit egy jó
ifjúságregénytől elvárok: szórakoztat, tanít, elvarázsol és a tetejében még a
kötelező hullát is hozza...
9/10
Magyar kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Fordította: Dr. Dávid Katalin Zsuzsanna,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése