2012. október 31., szerda

Hősnők viadala 2012 2. forduló eredménye – 3. forduló kezdete



Tegnap éjfélkor lezárult a viadal 2. fordulója, melynek során mindkét csoportban 8-8 fő maradt talpon. Lássuk, hogy kik ők:

Fiatal felnőtt kategória:

  1. Rose (Richelle Mead: Vámpírakadémia)

  2. Clary (Cassandra Clare: A végzet ereklyéi)

  3. Katniss (Suzanne Collins: Éhezők Viadala)

  4. Hermione (J.K.Rowling: Harry Potter)

  5. Isabelle (Cassandra Clare: A végzet ereklyéi)

  6. Brittany (Simone Elkeles: Perfect Chemistry)

  7. Dani (Karen Marie Moning: Tündérkrónikák)

  8. Tessa (Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek)

Felnőttek

  1. Cat (Jeaniene Frost: Cat & Bones, vámpírvadász)

  2. Mac (Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozat)

  3. Elena (Nalini Singh: Angyali vadász)

  4. Georgina Kincaid (Richelle Mead: Georgina Kincaid sorozat)

  5. Merit (Chloe Neill: Chicagoland vámpírjai)

  6. Faythe Sanders (Rachel Vincent: Kóborok)

  7. Anja (Gena Showalter: Alvilág Urai)

  8. Nix (Kersley Cole: Halhatatlanok alkonyat után)

Párbaj #1  (nov. 1 -3.)

  • YA: Katniss vs. Rose(Rose továbbjutott)

  • Felnőtt: Cat vs.  Mac(Cat továbbjutott)

Párbaj #2 (nov. 3 -5.)

Párbaj #3 (nov. 5 -7.)

Párbaj #4 (nov. 7 -9.)

Az én jelöltem Hermione (3-5), és természetesen továbbra is az ő kampányát vezetem. Küzdeni fogok érte a végsőkig!

Szavazni továbbra is csak egyszer lehet, alapban a karakterek kampányvezetőinek blogján, és aki minden fordulóban részt vesz nyereménysorsolásban vesz részt.

Mert természetesen van egyéni és csapat nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról like-olják (a megosztás pillanatnyilag nem működik) a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom. :)

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Harcra fel!

A játékban résztvevő blogok, és pártfogoltjaik:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda) - Beatrice/Tris, Ana
Kelly olvas - Tessa, Bridget Jones
Magnolia - Grace, Nix
Kristina blogja - Katniss, Elena
Casperson olvasmányai - Chloe, Elizabeth (Büszkeség és balítélet)
Alsyniai regék - Dani, Vanda/Vándor
MFKata gondolatai - Calla, Cat
Akiknek élmény az olvasás (Zsanó a kampányvezető) - Merit
Lylia Bloom - Brittany, Anita Blake
Forró csoki és jó könyv - Gwen, Anja
Wee blogja - Bella, Mac
Nem harap a... - Rose, Mercedes Thompson
Secret Dream Time - Clary, Faythe Sanders
Sötét Lélek Naplója - Isabelle, Georgina Kincaid
Elhaym blogja - Nora, Sookie
Napi falat - Lisbeth, Hermione és Reni
Rhea olvas

2012. október 30., kedd

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Mr. Rochester, meg tud nekem bocsátani?!

A történetet kicsit messziről kell kezdenem, de hát ismertek. Bőbeszédű vagyok, és  alighanem még a teremtéstörténetet is úgy kezdeném: Isten felébredt egy vidám hajnalon (ez akkoriban történt, mikor még a napoknak nem volt nevük), és úgy érezte, szükség van egy olyan helyre, ahol az álmában látott kedves, két lábon járó, tudatlan és csupasz lények felszabadultan játszhatnak. Egy csipet csodát, port, csillagokat, égitesteket, meg halomnyi más hozzávalót vett elő szerszámos ládájából, és elkezdte megtervezni kedvenc babaházát.

Tehát nagyjából két hete már, hogy egy baráti társaságban szóba került az egyik idei sorozat. Természetesen a magam módján rendkívüli rajongással ecseteltem, miért való épp nekem, amire az a felelet érkezett: Ez fura. Pedig nem is te vagy  a célcsoport. Bár már nem emlékszem pontosan a -tól -ig-ra, de kiderült, hogy 20-as éveikben járó férfiak számára készítették, ami ugye nem én vagyok.
Oké, de akkor mégis mi vagyok? Harmincöt éves nő, fura ízléssel. És ugyan hol van az megírva, hogy én nem szerethetek mást?! Miért van az, hogy a szingliket és egyébként a háziasszonyiakat is beazonosítják egy stílussal és mást nem is lehet?
Miért kell nekem könnyes, megható, szerelmetes drámákat néznem és olvasnom? Mi van akkor, ha nem léteznek tiszta csoportok? Sőt, mi van, ha akadnak átfedések? Na?

A gondolatot tovább fűzve azért rájöttem valami nagyon különösre. Hónapok óta nem néztem semmi csajosat. Csak akciófilmekre jártam, sorozatgyilkosos könyveket olvastam, rockzenét hallgattam. A boldogsághormonként funkcionáló k-popot is elhagytam jó ideje, és doramákat is vagy ezer éve néztem már (Az ázsiai romantikus vígjátékokon ugyanis régebben igen jókat tudtam szórakozni.). Jelenleg semmi lágyság nincs az életemben.
Mondjuk, vontam meg a vállam, nem is oly nagy baj ez. Úgysem szeretem a romantikus, csöpis cuccokat. Csakhogy, ismertem be ezen a ponton, ez nem teljesen igaz.

Így esett, hogy a barátnőm rám csodálkozott, mert hát én tényleg imádom a klasszikusokat. Akkor is, ha nem olvastam sokat. Mégis, Jane Eyre az egyik kedvenc könyvem.

Jane nevelésének gondja szülei halála után nagybátyára, a férfi távozásával pedig annak özvegyére száll. A kevély Mrs. Reed nem szívleli a szókimondó lányt. Saját gyerekeit többre becsüli hiába elkényeztetettek és ostobák. Idő kérdése volt csupán, hogy az árvát intézetbe adják, mégpedig egy elég kegyetlen, zord nézeteket valló lelkész álltak felügyelt intézetbe, amit csak a csodált igazgatónő képes elfogadhatóbbá tenni.

Az idő azonban telik, a dolgok pedig, természetükből adódóan változnak.  Jane okos, szorgalmas diák, és utolsó két intézetben töltött évében már maga is tanár. Amikor elhagyja Lowoodot, elszegődik Thornfield Hallba, Edward Fairfax Rochester gyámleányának nevelőnőjeként. A férfit körüllengi valami hatalmas, sötét titok, ami lassan felemészti, miközben van benne valami rendkívül vonzó és felkavaró.

Muszáj volt a bennem lévő nőt is megetetnem, miután a gyermekről és a férfiről oly jól gondoskodom. És ha már eszembe jutott, hamarjában meg is néztem A büszkeség és balítélet 1995-ös sorozat feldolgozását ( Mr. Darcy, ó!), és a 2011-es Jane Eyre filmet( Michael Fassbender, te jó ég!). De nem bírtam magammal, előkaptam a 1972-es kiadású könyvemet, mert a késztetés, hogy olvassam, erősebb volt annál, mint amit könnyedén figyelmen kívül hagyhattam.

Olvasni épp olyan varázslatos volt, mint első alkalommal. Nem rég azt mondtam 15 évesen vettem kézbe először, de utána számoltam és becslésem szerint minimum két évet tévedtem.  Nagyjából tizenhárom lehettem, amikor a szívemet, akkor másodízben, adtam át egy könyvkarakternek. Az első természetesen Drakula volt (hamarosan újraolvasom), a második pedig Mr. Rochester. Szóval... Mr. Rochester, meg tud nekem bocsátani, hogy az utóbbi évtizedben oly kegyetlenül megfeledkeztem önről?

A közhiedelemmel ellentétben ez nem egy romantikus, vagy pusztán romantikus könyv. Az akkori korral élesen szemben álló női karakter megkapó, őszinte és kendőzetlen tükröt tart a mindennapok elé. Az akkori szokások, a nők helyzete, kiszolgáltatottsága, társadalmi elvárások és a szégyen mind velejárói voltak a viktoriánus világnak. Többet számított, ki és mit gondolt, mint a tényleges helyzet, amin még Jane maga is csak nagy sokára tud felülemelkedni.
Emlékszem, mennyire nem értettem, ha szeretik egymást, mit számít az a néhány akadály? Miért szökik meg Jane, miért töri össze az én Edwardom szívét? Persze most már tudom. Valószínűleg akkor is értettem, csak a gyermeki, őszinte énem lázadozott.

Jane egyes szám első személyben mesél az életéről, annak fontosabb álomsásairól. A kegyetlenségről, a fájdalomról és a boldogságról is. Bár ő maga egy átlagos, az akkori igényeknek talán kissé csúnyácska női alak, de belső ereje, határozottsága, az ahogyan hangoztatja önálló akaratát, koránt sem mindennapi. Alighanem ez az, ami Mr. Rochestert ráébreszti, mire van szüksége. A férfi már tizenöt éve él hazugságban, nem mellesleg jóval idősebb Jane-nél,  és a lány ártatlansága, határozott, tiszta világnézete olyan kuriózum, ami meglepi, és egyszerre el is bűvöli.

Érdekes, hányszor, hányféleképpen hangzik el, hogy egyikük sem szép. Nos, mint írtam Jane véleményem szerint talán csak átlagos, ellenben a szeméből sütő elfojtott tűz egyáltalán nem az. Mr. Rochester pedig minden jel szerint olyan alkat, akire ma azt mondanánk, rendkívül férfias. Az akkori szépségideálok manapság talán kissé nevetségesek lennének, miközben Jane és Edward maradna az, aki. Egy határozott és eltökélt nő, aki mégiscsak törékeny és lágy, valamint egy impozáns, erős és kissé kegyetlen férfi, aki olyan őszinte odaadással képes szeretni, ahogy csak kevesen. Két sérült ember, akik együtt éppé válnak.

Számos hozzáértő lát a könyvben számtalan szimbólumot. A rejtett szexualitást épp úgy, mint a felnőtté válását. Hát én nem tudom. Bár jó voltam irodalomból, ez a része a dolgozataimnak mindig a belehazudás érzetét keltette. Tagadhatatlan, hogy ott húzódik a felszínen, de egy bolond nő mitől nem lehet az, ami? Egy bolond nő.
Eközben azért mégis ott van, míg Rochester szemében Jane a megtestesült nő, pedig ő azzal vádolja, hogy lélektelen automatának nézi, addig St. John Rivers csak egy eszközt lát benne. A gyorsan tanuló, szorgalmasan dolgozó robotot, és pusztán erre van szüksége akkor, amikor megkéri.
Mekkora különbség van a két férfi között! A tiszteletes szép, művelt és elhivatott, miközben Edward vonásait baltával faragták, széles vállú, szellemes társaság, de szeszélyes és néhol kegyeleten. Mégis az a furcsaság derül ki,  hogy Rivers az agresszor. Uralja a nőt, kegyetlenül. Csak azt akarja tőle, amire szerinte egy jó nő való, tehát igazából az akkori értékrend szerint minden, amit tesz jogos, mégis ezzel megfojtja Jane-t és a benne lévő életet. Közben pedig Rochester az égig emeli és magasztalja, babusgatja és kincsként kezeli. Szóval ki itt a hittérítő, és ki az oroszlán?

Az azonban tény, hogy azok az alapok, melyeket akár a Brontë nővérek, akár Jane Austen lefektetett, a mai napig kötelező érvényű. Adott egy nő és egy férfi. A férfi szellemes, önérzetes, odaadó és igazi macsó. A nő rendszerint szürkébb mellette, de ez legfeljebb csak külsőre igaz, vagy még arra sem. Jön néhány áttörhetetlennek tűnő akadály/félreértés, de a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát, vagy nem.

Jane és Edward riposztjai már-már a Mac-Barrons párost vetítettek elő. Mert igen, ezek azok a bizonyos kezdetek. Sokkal műveltebb, bonyolultabban, szebben fogalmazott, de néha épp olyan csípős és az adott korszaknak megfelelően szabad szájú.  Ezeken felszabadultan nevettem, és hát ne szépítsük, sírtam is ahol kellett.

Természetesen imádtam minden pillanatát. Még akkor is, ha az én kiadásom lapjai már sárgák és merevek. Azért megjegyezném, hogy negyven évvel ezelőtt tudtak könyveket készíteni. Még mindig masszívan egyben van. Nem jár ki egy oldala sem, a ragasztás és varrás is tökéletes állapotban maradt. Az anyaggal borított keménytáblás borító fénye megkopott ugyan, de számomra így is szép.
Különben nem értem, hogy némely kiadásban a fordítók: Ruzitska Mária, Görgey Gábor. Máshol meg csak Ruzitska Mária. Ki tudja, hogyan van ez? Mindenesetre gyönyörű nyelvezettel fordított, fantasztikus könyv.

Most is ugyanolyan jó volt, mint gyermekkoromban. A világirodalom gyöngyszeme! Nem tudtam szabadulni a hangulatától, és ráadásul nem is akartam. Elhatároztam, hogy ezentúl rendszeresen juttatok a belső nőcimnek valami finomabb falatot. Szóval újra k-popolok és előhalászom a klasszikusokat is.

10/10

Kiadó: Európa Kiadó
Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor


Teaser kedd #14



Éééés nem felejtettem el! Ma ismételten kedd van! Ezt kéretik feljegyezni az erényeim közé, mert hát ritka kincs az. Mármint az erény. De egy dolog teljesen biztos, ha új hét, új kedd, akkor új a könyv is.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Eheti kettő:

"Mégis, ahogy a másik két lány elbeszélést hallgatja, úgy érzi, hogy semmiben sem különbözik egy közönséges kísértethistóriától.

Csakhogy akkor Anna-Karin nem született volna meg."


Mats Strandberg és Sara B. Elfgren:  a Kör

2012. október 27., szombat

Rettegés



- Hogy az a! - Ha az embernek három kistestvére is van, hajlamos elfelejteni káromkodni, de azért a késztetés megmarad. Kábán tapogatta meg sajgó térdét, amit a jelek szerint bevágott az ágy szélébe. Az éles nyilallás lassan megszelídült, az álom pedig lábujjhegyen tovaszökött. Ásított és ívbe feszítette a hátát. Rutinszerűen kezdte nyújtogatni végtagjait. Jobb láb, megvan. Bal láb, meg van. Jobb kar... Kézfeje hatalmasat koppant combja felett nem sokkal.

- A csudába! - Kinyitotta a szemét, vadul pislogott, de hiába. Nem látott semmit. Rettenetesen sötét volt. Nem úgy, mint amikor a sötétítővel kizárt napsugarak erőszakosan áttüremkednek a sűrű szöveten, és félhomályba burkolják a szobát. Nem is olyan, mint amikor a sápadt hold meghitt fénnyel szórja meg a tájat. Vak sötét volt. Teljes és totális feketeség vette körül.

007 - Skyfall

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai akciófilm, 140 perc, 2012

rendező: Sam Mendes
író: Ian Fleming
forgatókönyvíró: John Logan, Patrick Marber, Neal Purvis, Robert Wade
zeneszerző: David Arnold
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Jany Temime
vágó: Stuart Baird

szereplő(k):
Daniel Craig (James Bond)
Judi Dench (M)
Javier Bardem (Raoul Silva)
Ralph Fiennes (Gareth Mallory)
Naomie Harris (Eve)
Rory Kinnear (Bill Tanner)
Albert Finney (Kincade)
Ben Whishaw (Q)
Helen McCrory (Clair Dowar)

Hát ez most senkit nem fog sokkolni, idén az egyik legjobban várt film volt. Igen, tudom, de én év elején mindenkit figyelmeztettem, hogy nagyon sokszor fogom elmondani ugyanezt. A 2012 eddig is bővelkedett szuper filmekben, de a java még csak most jön.

Bond bájos kolléganőjével együtt Törökországban van bevetésen. Egy nagyon fontos listát kell visszaszerezniük, amin rajta van az összes beépült ügynök neve, adata. Mondanom sem kell, ha rossz kezekbe kerül, felmérhetetlen károkat okozhat.

A derék 007-es ezért a lehetetlennel is dacolva űzi a tolvajt. Talán nincs épp nyerő pozícióban, de arra senki sem számít, ami eztán következik. Az elkövetett bűnök visszaszállnak, és az Mi6 célponttá válik.

Mikor először láttam Daniel Craiget 007-es ként, nem tudtam befogadni az élményt. Volt benne valami nagyon-nagyon rideg. Sokkal ridegebb és kevésbé Brit gentleman, mint az elődei. Ki is fejeztem nemtetszésemet, és akkor az én bölcs bátyám felnyitotta a szemem. Most már elismerem, igaza volt(remélem nem olvassa). Az első James Bond, akiről teljes egészében elhiszem, hogy meghúzza a ravaszt, eltör egy nyakat, kémkedik és ha kell kiírt egy egész várost a munkája során. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki más kapja a szerepet, úgyhogy akárki is lesz a következő nagyon titkos ügynök, olyan nehéz dolga lesz, mint soha senkinek. Szerencsére még két filmig biztosan őt láthatjuk.

Imádtam! A pali nem szép, távolról sem. Az egyik filmben a túlgyúrt testét a kis fejével kimondottan bizarrnak találtam. Mostanra eltalálták a helyes arányt, de komolyan mondom, szerelmes vagyok abba, ahogy fut. Tessék szépen megnézni! Meddig tanulta ezt? Normális ember így nem fut. Kiképzés, fegyelem, fókuszálás. Ahogy járnak a karjai, ahogy csapja a lábát. Tökéletes katona! És tökéletes alakítás!

Judi Dench-ről nehezen mondhatnék bármi negatívat. Szokatlannak találtam a női M-et, de hamarosan már azt nem értettem, miért nem volt korábban. A hölgy természetesen színész klasszis. És spoiler veszélye nélkül mondhatom, a végén olyat mutat, amit mozivásznon így csak nagyon kevesen képesek eljátszani.

Ralph Fiennes egyaránt jó negatív és pozitív hősként is, ráadásul volt egy pillanat, amikor nem is lehetett eldönteni, épp melyik szerepben van. Ennek ellenére én még rossz alakítást nem láttam tőle. Ahogy idősödik egyre inkább karakterszínésszé válik, csak ebben az a különös, hogy nem egy típusé, hanem rengetegé.

A fő gonosz, Javier Bardem... fura volt. Talán egyedül ő egy picit gyengébb, bár ez nem a színész hibája, mert kihozta a lehető legtöbbet. Maga a karakter váltott ki belőlem visszás érzelmeket. Morálisan még érthető, hogy min pöccent be, de olyan szinten visszataszító, nyálas és sikamlós, ami egy rövid időre kiverte a biztosítékot. Rossz ripacs, de így írták meg. Mondjuk ezzel még élesebben elütött Bondtól, és ezt a szálat értettem.

Természetesen ha 007-es, akkor szép nők és akciójelenetek, de mintha a nők most egy kicsit kevesebb szerephez jutottak volna. Szépek, Bond szeretői voltak, lettek, de ennyi. Különben azért történhetett eként, mert kezdünk visszatérni az alapokhoz.

A film egyharmada után számomra volt egy kis leülés. Túl sok szerephez jutott a high-tech. Dohogtam kicsit, hogy de Bond nem ilyen. És rendben van, hogy a világ nem állt meg 1960-ban, sőt, mindig is voltak ki kütyük, de ez sok volt, mert nem értettem belőle egy szót sem. Ahogy Bond sem. Ő már nem mai srác, sok dolgot látott, tapasztalt. Épp ezért aztán teszünk egy kis időutazást.

Ha innen nézzük nagyon jól jött a kis hullámvölgy. Lehetőséget adott arra, hogy a kétféle világot egy szakadékkal válassza el. Még élesebb a váltás, és én annyira szerettem. Sokkal érzelmesebb és személyesebb, film, mint az előzőek. Bond és M kapcsolata fontos momentum, de leginkább  James áll a középpontban. Ez persze máskor is így volt, csakhogy most olyan dolgokat árulak el nekünk kedvenc ügynökünkről, amikre volt már egy-két megjegyzés, vagy sejtés, talán a könyvekben konkrétum is, de így biztosan nem jelent meg sehol.

Egyfajta Bond teremtéstörténetet is kaptunk, előzményeket. A jelenből visszatértünk a múltba a jövő érdekébe. Vagy ez zavaros?

Már a főcímzene alatt futó képek is sejtettek ebből valamit. Ez a rész mindig Bond hű, és ha nem tudtam volna, hogy Adele ezt a számot kimondottan ide énekelte fel, akkor is jól eséllyel eltaláltam volna. Olyan sajátságos  a hangulata, annyira illett a látottakhoz.

Szóval a 007-es modernebb lett. Túl modern, bár még mindig újratölti a tárat, de sokkal inkább akciófilm, mint régen. Persze ez azért is lehetséges, mert az akció fogalma jelentős tempónövekedést foglalt magába el az elmúlt években. Amire most sem lehet panasz.

Új Bond időszak kezdődött, azaz visszatértünk a gyökerekhez. A 140 percbe sok poén elfért, ennek a zöme a két éra találkozására épült, de nem emlékszem rá, hogy valaha is nevettem volna ennyit valamelyik régebbi filmen. Ugyanakkor nem lépték túl a határt sem.

A film hosszú, de a magam részéről elbírtam volna még belőle. Egyértelműen újranézős. Nem volt tökéletes, no de mi az?! Viszont bőven hozta a tőle elvártakat. A vége csavart ugyan már a közepénél tudtam, de ez sem von le a pontszámokból, hiszen élvezetes, pörgős és nagyon érdekes volt egyszerre. No meg rajongó is vagyok, tehát elfogultan, még akkor is ha látom a hibáit, a maximumot szavazom meg.

Ráadásul ha nem fogadtam volna meg, hogy kritikákba nem teszek hangulatjeleket, most elborítanám a posztot kacsintós, nyáladzós, csillogó szemű, szerelmetes szmájlikkal. Kötelező darab!

10/10


2012. október 26., péntek

Hősnők viadala 2012 2. forduló - Köszönet és egyéb információk

Nos, a facebookon követők(Az az öt fő. Hi-hi!) tudják, hogy örömködtem Hermione továbbjutása miatt, de illik itt is megköszönnöm mindazoknak, akik rá szavaztak. Köszönöm! :)

Viszonylag könnyedén, több mint 61%-os szavazati aránnyal nyertünk, de sajnos a következő fordulóban nem lesz ilyen könnyű dolgunk. Mostanra már biztos, hogy Danival mérkőzünk. A fiatal hölgynek addigra kijön az első önálló könyve, de szerencsére csak az angolul tudók számára lesz elérhető. Így nagyon remélem, ha szorosabb is lesz az eredmény, még nyerhetünk. :)

A második forduló azonban még koránt sem zárult le. Ma éjfélig szavazhattok az alábbi hősnőkre:

Ahogyan ígértem, a továbbjutók posztját folyamatosan frissítem, és megtaláljátok az épp aktuális párokat, akikre szavazhattok, illetve az előző párbajok nyerteseit is.

Hermionével legközelebb november 3-5. között találkozhattok. Remélem, hogy továbbra is velem maradtok és  lesz negyedik forduló. Én küzdeni fogok a végsőkig!

Szavazni továbbra is csak egyszer lehet, alapban a karakterek kampányvezetőinek blogján, és aki minden fordulóban voksol, nyereménysorsolásban vesz részt.

Mert természetesen van egyéni és csapat nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról like-olják (a megosztás pillanatnyilag nem működik) a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom. :)

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Harcra fel!

A játékban résztvevő blogok, és pártfogoltjaik:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda) – Beatrice/Tris, Ana
Kelly olvas – Tessa, Bridget Jones
Magnolia – Grace, Nix
Kristina blogja – Katniss, Elena
Casperson olvasmányai – Chloe, Elizabeth (Büszkeség és balítélet)
Alsyniai regék – Dani, Vanda/Vándor
MFKata gondolatai – Calla, Cat
Akiknek élmény az olvasás (Zsanó a kampányvezető) – Merit
Lylia Bloom – Brittany, Anita Blake
Forró csoki és jó könyv – Gwen, Anja
Wee blogja – Bella, Mac
Nem harap a… – Rose, Mercedes Thompson
Secret Dream Time – Clary, Faythe Sanders
Sötét Lélek Naplója – Isabelle, Georgina Kincaid
Elhaym blogja – Nora, Sookie
Napi falat – Lisbeth, Hermione és jelenleg Reni is
Rhea olvas

2012. október 25., csütörtök

John Grisham: Theodore Boone a kölyökügyvéd

A Geopen Kiadó játékában nyertem ezt a könyvet, aminek a fődíja egy tetszőleges Murakami Haruki mű volt. Csakhogy nekem már az összes megvan, ezért megengedték, hogy válasszak valami mást.

A Ne bántsátok a feketerigót! és a Vérbe öltözött Anna után ez volt a harmadik jelöltem, de komolyan nem tudtam dönteni. Van néhány olvasatlan szépirodalmi és drámai könyv a polcomon, nem akartam növelni a sort, új fantasy sorozatba pedig, a műfaj rohamos hígulása miatt alig-alig kezdek. Hosszas tűnődés, majd egy baráti egyeztetés után meghoztam a döntsem. Ifjúsági, thriller, krimi, mi bajom lehet?

Theodore Boone csupán 13 éves, de az egész életét, hála az ügyvéd szüleinek, a jog határozza meg. No nem mintha bárki is azt várná tőle, hogy kövesse az őseit, de mivel ebben a világban nőtt fel, bejáratos a legtöbb bíróhoz, van akivel személyes jó kapcsolatot is ápol, egyértelműnek veszi, ez az ő útja. Tehát amikor elkezdődik emberemlékezett óta az első gyilkossági ügy tárgyalása, magától értetődik, hogy minden tárgyaláson ott szeretne lenni. A szülei viszont úgy gondolják, az iskola fontosabb. A szülőkkel csak a baj van!

Nos, Theo eljár suliba, de közben figyel minden apróságra. Tanácsot ad néhány iskolatársának, megmenti egy család házát, kiszabadít egy kutyust, aztán valami olyan titok birtokába jut, ami megváltoztathat mindent. Mit tegyen, ha olyan perdöntő információja van, ami eldönthetik a tárgyalás kimenetelét, de megesküdött, hogy nem beszél róla senkinek?

John Grisham nevét mindenki ismeri, ha így nem is, de  a Pelikánügyirat filmfeldolgozásával valamennyien összefutottunk már. Ez pedig alapvetően meghatározta a témavezetést. Tudtam, mire számíthatok és nem is csalódtam.

A regény ifjúsági, ahogy ezt már fentebb írtam, és a korcsoport 8-13 éves fiúk. Ez fontos, mert nyilván nem lehet belemenni a véres részletekbe. Egy sereg dolgot máshogy kell ábrázolni, és ahhoz képest, hogy ez Grisham első ifjúsági próbálkozása elégé eltalálta a stílust.

Afféle alapozó kötet, hiszen sorozattal van dolgunk. Theo beavat a mindennapjaiba, a családi életébe, a szüleivel való kapcsolatába, és néha-néha megcsillantja humorérzékét is. És természetesen egy csomó más dolog is adott a jó történethez. Akadnak bajba jutott barátok, egy kutya, egy titokzatos múlttal rendelkező nagybácsi, aki nem igen beszél a rokonaival és egy bűntény. Szóval hol a hiba?

A válasz nagyon egyszerű: ez egy kitűnően megírt ifjúsági regény, felnőtteknek való szerkesztéssel.

A könyv mindösszesen kétszáz oldal, de mire komolyabban szóba kelül a gyilkosság, eltelik vagy nyolcvan belőle. Nyolcévesek az alsó korhatár, akik jó esetben olvastak már 1-2 könyvet, de semmiképpen sem annyit, hogy ezt a hosszadalmas, számomra különben élvezetes, bevezetést kibírják.

Az író legkésőbb már a 20-25 oldal magasságában elkezdhette volna kibontani a történetet, visszaemlékezés, előre utalás, vagy más hasonló technika használatával. Ugyanis a könyv tényleg jó, de azon kell törnöm a fejem, hogy miféle csellel ragaszthatnám a tízéves unokaöcsém kezébe úgy, hogy ne tegye le a negyvenedik oldal után. Mert én hiába tudom, hogy szeretné, ez sajnos nem elég.

Említettem, hogy igen rövid. Ez bizonyára azért van, hogy a fiúk se rettenjenek el tőle, bár nekem majdnem hogy meggyőződésem, Grisham egy nagy regényt írta, csak aztán feldarabolták.

Keménytáblás védőborítóval, aminek jelen esetbe, bár szeretem a szép borítókat, semmi értelme. Egy puhatáblás kötésben lehetett volna kisebb és rugalmasabb, ami megint csak jobb lett volna a fiúknak, ráadásul kevesebbe is kerülne, mert az akció nélküli 2990.- forintot én egy kicsit soknak találom. Akkor is, ha azt most nyertem, mert a következőt majd meg kell vennem, de az 500 forinttal többe kerül és még rövidebb is. Persze a név a márka, de szerintem több fogyna belőle, ha egy picit kevesebbet kellene érte fizetni. Murakaminak például minden kiadott könyve keménytáblás, kivéve A kurblimadár krónikája sorozatát, mert mindhárom kötetnek más a mérete, így az áruk is változó lenne. Egy 187 oldalas kis füzetért aligha lehetne elkérni 3500 forintot,  de itt ellehet.  A Percy Jackson sorozat úgy kerül 3000-be, hogy minimum 50 oldallal több ennél a legvékonyabb kötete is (van ami százötvennel), és minden résznek egy ára van. Tehát a kiadó vállalta, hogy az egyik könyv többet, a másik kevesebbet hoz, de ezzel kiegyenlítik egymást.  Igen, ez más téma, de elgondolkodtató.

Persze mivel alapozó könyv, Theo olyasmiket is elmond, amit később nem fog, tehát ez a része rendben van. A történet nem lezárt, semmi baj! Sorozatról van szó, és a főszereplőnk legnagyobb problémája megoldódik a végére, ami egyenlőre elég. Sok lehetőséget rejt, még többet ígér és megszerettem annyira, hogy begyűjtsem a következő részeket is. De lehet, várok, hátha bekerül valami jó kis akcióba.

Összességben nagyon érdekes, szórakoztató és a korcsoportnak megfelelően izgalmas könyv. Nyugodt szívvel kijelenthetett, jól döntöttem és nagyon köszönöm a Geopen Kiadónak.

8/10

Magyar kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft.

Fordította: Wertheimer Gábor

Teaser kedd (vagy izé... szerda) #13


Nincs mit szépíteni ezen, elfelejtettem. Az vesse rám az első követ, aki midőn nem méne napokig munkába, nem feledé el mék napot mék követ. Na! Annyira jó volt az az egy teljes nap, amit itthon töltöttem, hogy elfelejtetem, kedden dolgom van. És annyira el, hogy csak most jutott az eszembe.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Tegnapi ízelítő:

"- Én is kérdezném, hogy magánál ez már a jövendő feleség arca? Mert ha igen, akkor mint jó keresztény mégsem veszek egy koboldot feleségük. "

Charlotte Brontë: Jane Eyre

2012. október 24., szerda

Kevin Hearne: Hounded (The Iron Druid Chronicles 1.)

A kedvenc kétnyelvű ( mondjuk lehet már három...) könyvesboltomban jártam, hogy átvegyem a rendelt mangámat, és hogy a keblemre szorítsam Anna Rice új könyvét, de a dolgok, ahogyan gyakran megesik, másként alakultak. Történt ugyanis, hogy a kedvenc eladóm, aki jól ismeri az ízlésemet, mivel oda járok már pár éve, elkezdet könyveket ajánlgatni.

Persze ügyes kereskedő, felkeltette az érdeklődésemet két különböző sorozat iránt is, méghozzá annyira, hogy a The Wolf Gift ott maradt,  a The Iron Druid Chronicles első kötete meg hazajött velem.

Atticus O'Sullivan Arizonában éldegél. Van egy okkultizmussal foglalkozó boltja, ahol könyveket, gyógyfüveket, teákat, és egyéb csecsebecséket árul. Együtt él egy ír farkaskutyával, Oberonnal, és egyébiránt rendkívül megnyerő, fiatalos a külseje. Mondhatni, hogy átlagos élete van, csakhogy hősünk az utolsó druida. Egy igazi, nem afféle modern, kámzsában rohangáló fajta. És ráadásul még alakváltó is. Igazán nem tehet róla, hogy az emberek nem látnak a szemüktől, vagy nem képesek feltenni egy kérdést  pontosan. Például arra, hogy mennyi idős, azt válaszolja: huszonegy. Na most, az  nem az ő bűne, hogy mindenki arra gondol éves, miközben  százados.

Sajnos a régi vétkek visszaszállnak gazdájukra. Ugyanis egy csatában a kölyökgólya, majd kétszáz éves, hősünk felkapta a lába elé hullott kardot. Ez még nem is lenne baj, csakhogy Fragarachot nagyon szeretné visszakapni a jogos tulajdonosa. Legalábbis a saját nézőpontja szerint jogos. És hogy ki ő? A kelta Aenghus Óg, aki nem más, mint a szerelem istene. Atticus azonban ragaszkodik a kardhoz, mert egyességet kötött Morrigannal, a kelta halállal. Amíg nála van a cucc, nem viszi magával. Márpedig Atticus szeret élni. Mindig elámul a saját mágiájától, a föld erejétől, az élettől.

Mit szépítsem? Imádtam! Atticus humora frenetikus, a kutyájával folytatott párbeszédein komolyan fetrengtem. Kissé paranoiás, na de nem véletlen él ilyen régóta. Nem árulja el senkinek, hogy pontosan mennyi idős, így páran lebecsülik, ami neki jó, ő maga pedig türelmesen készül az elkerülhetetlenre. Az elmúlt századokban egyedül fejlesztette tudását, ami olyan szokatlan, hogy többek érdeklődését felkelti.

2012. október 19., péntek

Elrabolva 2

Taken 2


színes, feliratos, francia akcióthriller, 91 perc, 2012

rendező: Olivier Megaton
forgatókönyvíró: Luc Besson, Robert Mark Kamen
zeneszerző: Nathaniel Mechaly
operatőr: Romain Lacourbas
producer: Luc Besson
vágó: Camille Delamarre, Vincent Tabaillon

szereplő(k):
Liam Neeson (Bryan Mills)
Maggie Grace (Kim)
Famke Janssen (Lenore)
Rade Šerbedžija (Murad)
Leland Orser (Sam)
Luke Grimes

A Filmünnepen másodikként begyűjtött élmény volt számomra az egyik leginkább várt film. Jó, persze, mindig ezt mondom, de amikor megtudtam, hogy lesz folytatás lelkesen ugráltam, mint egy kis csitri, hogy júúúúj és jaaaaj, avagy alack, mert nekem ezt látni kell és ha nem akkor... Így tehát beékeltük a Looper és a Fékezhetetlen közé eme gyöngyszemet. Nyamm!

Bryan Mills változatlanul nem lazult el. A múltja és a szokásai továbbra is fogva tartják, tehát fél perc alatt lenyomozza a lányát, aki próbál visszatérni a normális életbe, és épp a barátjával múlatja az időt. Közben a volt felesége kapcsolati válságát felmérve, meghívja őt és Kimet Isztambulba, ahol egy néhány napos testőri munkát végez.

Két év telte el az ominózus párizsi eset óta. Semmi sem utal arra, hogy a dolgok hamarosan eldurvulnak, de az albán maffia életben maradt családtagjai bosszút esküdtek.  Az isztambuli nyaralás az ő malmukra hajtja a vizet. Nos, legalábbis látszólag.

Semmiképen nem vártam az előző film szintjét. Igen kevés akciófilm képes megugrani ugyanazt a szintet. Az újabbak közül talán csak a The Expendables 2  jelent kivételt, ami még felül is múlta. Úgyhogy nem voltak hatalmas elvárásaim, és ahhoz képest nagyon-nagyon jó volt.

Jó ötlet volt, hogy minden szereplőt megtartottak.

Liam Neeson az utóbbi időkben szinte csak akciófilmekbe játszik, ami meglepően furcsa egy olyan színésztől, aki jelölték Oscarra, többször is Golden Globe-díjra és BAFTA -ra.  De ebben a műfajban is megtalálta a helyét az én legnagyobb örömömre. Öregszik, ez tény, és ezt a filmkaraktere is elismeri, de annyira hiteles az alakítása, hogy ezt egyáltalán nem rónám fel. Fantasztikus volt!

Maggie Grace karaktere idősebb lett ugyan, viselkedésesben még mindig egy tini. Ami nem feltétlen lenne baj, mégis volt némi problémám Kimmel. Úgy látszik nem neurotikus alkat. Nem mondom én, hogy rettegnie kéne az árnyékától is, de azért elvártam volna valami egészséges mértékű kis traumát, ha már a normális életről beszél. Aztán ahogy elindult a pörgés, ő is belecsöppent a sűrűjébe. Visítozott, kicsit hisztizett, de tette amit kell, mert apja lánya, és mert talán ez a hirtelen előbukkanó erőtartalék maradt vissza a régi kalandból. Nem tudom. Picit erőltetettnek éreztem az elején, mégis így utólag teljesen rendben lévőnek tűnik.

Az akciójelenetek továbbra is tökéletesen komponáltak. A mozdulatok letisztultak, tisztán a célt szolgálják, nincs semmi felesleges koreográfia. Gyönyörű! A tempójuk is hibátlan. Ismét maximálisan és aprólékosan figyeltek a részletekre.  Bár voltak kisebb furcsaságok, csak egy jelenetnél éreztem, hogy golyóból, hacsak nem a levegő részecskéiből készülnek, már rég ki kellett volna fogynia. De nem! No meg robbantgatunk csak úgy szerte széljel egy sűrűn lakott nagyvárosban, és senki nem hívja ki még a rendőröket sem. Mh... Amíg egy olyan filmben, ahol a túlzások alkotják a forgatókönyvet ez nem hiba, itt kicsit zavaró volt.

Szerettem a kevéske poént és a hangulat összességében valamivel fesztelenebb volt. A történet nem sokkolt már úgy mint az első rész, jó pár dolog kiszámítható volt, és persze evidens volt az is, hogy hősünk megmenti a családját. A közepén volt egy kis leülés, ami azért érdekes, mert már javában akcióztak (lásd előző bekezdés), no de ez sem volt veszélyes.

Feliratosan fut, ami jó, mert Liam Neeson hangja nálam abszolúte listás. És mivel már majdnem egy hete volt, nem emlékszem arra sem, hogy voltak-e benne nagyobb bakik.

Annyit adott, amennyit akart. Másfél órára kivont a forgalomból, a várakozás és a történetépítés egyaránt felpörgette az adrenalin szintemet. Nem hiszem, hogy egy ilyen filmtől akarhatnék többet. Mindenképpen érdemes volt megnézni. Érdemes lett volna normál jegyáron is. Sőt, ha lesz harmadik rész, azért is az elsők közt állok majd sorba.

Bevallom, a pontot inkább a rajongásom emelte meg, de ennél gyengébb filmért is kiálltam már a végsőkig, szóval még csak nem is kell erőlködnöm, mert őszintén mondhatom, többször nézős darab.

9/10


2012. október 18., csütörtök

Szavazz Hermionéra! – Hősnők viadala 2012 2. forduló

Hermione Jeae Grangert J.K. Rowlling: Harry Potter sorozatából ismerhetitek. Legelőször a Harry Potter és a bölcsek kövében találkozhattunk vele.

Miért szavazz rá? A mugli születésű ( azaz ember) lány boszorkányvénával megáldva minden helyzetben jól jönne. Hermione ezenfelül okos, tehetséges, szorgalmas és hű barát. Kell ennél több? Kit szeretnél a hátad mögött, ha baj van? Valakit, aki mindenre tud egy jó varázsigét, aki képes ösztönözni, amikor úgy érzed összeesküdött a világ ellened, és ráadásul kitart melletted, mindegy, mi történt.

Így láthattuk először:

"- Lassan az egyszarvúszőr is kilóg belőle. Na mindegy... - Már épp felemelte a pálcát, amikor
újból kinyílt a fülkeajtó. A varangyát vesztett fiú tért vissza. Ezúttal egy bozontos, barna hajú,
lapátfogú lány is volt vele, aki vadonatúj roxfortos talárt viselt.
- Nem láttatok egy varangyot? - kérdezte akaratos, számonkérő hangon. - Neville elvesztett
egyet.
- Már megmondtuk neki, hogy nem láttuk a békát - felelte Ron, de a lányt láthatólag nem a
válasz, csak a varázspálca érdekelte.
- Varázsolni készülsz? Remek, lássuk! - Azzal leült. Ron kicsit meghökkent.
- Öhm... hát jó. - Megköszörülte a torkát.
- "Napfény, pitypang, kenderspárga, legyen ez a patkány sárga."
Intett a varázspálcával, de nem történt semmi. Makesz szürke és mozdulatlan maradt.
- Biztos vagy benne, hogy ez igazi varázsige? - szólt a lány. - Mert ha az, akkor nem valami
jó. Mert én is kipróbáltam néhány egyszerű ráolvasást, csak úgy gyakorlásképpen, és nekem mindegyik
működött. A családomban senkinek nincs varázsereje, meg is lepődtem, amikor a levelet kaptam,
de persze nagyon örültem, mert úgy hallottam, hogy Roxfort a legeslegjobb boszorkányképző.
Meg is tanultam kívülről az összes kötelező olvasmányt, remélem, elég lesz - egyébként én Hermione
Granger vagyok, és ti?"

A fenti idézetből kiderült, milyen tudálékos volt a legelején, miden ismerete könyvekből származott és a szabályszegés a legrosszabb rémálmai közé tartozott, de később a fiúk hatására rutinos kalandor lett, és rengetegszer tanúbizonyságát tette annak, hogy a barátai védelmében bármire képes.

"Ekkor vékony hang csendült egy homályos sarokban.
- Tanárnő, kérem... Értem jöttek.
- Granger kisasszony!
Hermionének végre sikerült feltápászkodnia.
- Elindultam megkeresni a trollt, mert azt hittem... azt hittem, egyedül is el tudok bánni vele.
Sok könyvet olvastam a trollokról.
Ron kezéből kiesett a varázspálca. Hermione Granger a szemébe hazudik egy tanárnak!?"

Mindig mindenből a legjobb, de szívén viseli mások sorsát. Segít a barátainak, ha úgy adódik falazz egy tanárnak is. Az eszét számtalanszor használja annak érdekében, hogy megmentse Harryék életét, és a hét könyv alatt erre bőven volt lehetősége. Erős szövetséges, mert a varázslók között épp olyan otthonosan mozog, mint az emberek világában.

"Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott, s Harry csodálkozva látta, hogy a lány mosolyog.
- Csodás! - lelkendezett Hermione. - Ez nem mágia, hanem logika. Egy egyszerű rejtvény!
Sok híres varázsló gyenge matekból, és a logikai feladványokhoz hozzá se tudnak szagolni. Ők aztán
itt álldogálnának ítéletnapig!"

Megtanulja beismerni a hibáit. Éles elméjű, kitűnő a helyzetfelismerés. Rendszerint korábban kapcsol, mint a többiek. Ez pedig hatalmas előny, ha az életedért küzdesz. Persze nem volt mindig ilyen, de felnőtt, megedződött, gyönyörű nővé változott, és megtanulta elfogadni a dolgokat, vagy ha nem megy, úgy idomulni hozzájuk, ahogyan az a legjobb.

Szavazz rá, mert okos, tehetséges, bátor és kitartó. Mert igazi szív dobog a mellkasában, amivel érez, küzd és támogat. Olyan jellemfejlődésen ment át a sorozat folyamán, amivel kevesek büszkélkedhetnek. Bölcs és megértő társ lett, aki képes meghozni azokat a döntéseket is, amikről tudja, nem lesznek kényelmesek. Mert nem különböztet meg senkit a bőrszíne, származása miatt, mert nincs olyan reménytelen ügy és helyzet, amit nem vállalna fel akár a környezet ellenére is. Mert látja a jót ott is, ahol más nem, nézzétek csak meg Csámpást.

Szavazzatok rá, mert nincs olyan élethelyzet, amiben ne lehetne a segítségedre. Stabil alapokat biztosító, erős karakter, aki nem csak azért van, hogy kitöltse az űrt. Nem csak okos, de szép is, nem csak erős, de lágy is. Olyan valaki, aki túlnőtt a határain, és lerázta kezdeti béklyóit. Képes feláldozni mindent, hogy megvédje azokat akiket szeret, és küzdeni a végsőkig. Tipikusan az a személy, aki magáénak tudja azt a mondást: "Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!" És ráadásul egy zombiapokalipszis esetén is jól jönne. :)

A szavazás a szokásos módon érhető el. Hermionére, esetleg bármelyik képre kattintva, vagy ellátogathattok a Könyvek háborúja oldalra is, de nagyon fontos, csak egyszer szavazhattok! Aztán like-oljátok a posztot, hogy minél többen tudjanak róla.

A szabályokat itt olvashatjátok újra, és szép játékot kérek mindenkitől, különben kénytelen leszek moderálni, amihez szöges kesztyűt használok. :)

Ha hozzászólásban ezt jelzitek is (a fentebb olvasható like-olással együtt persze, hiszen a játék kiírásban így szerepel), akkor megnyerhetitek az oldalról Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve. És mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Hermione himnusza:



Köszönet illeti Nagyszerű munka! :)

Szavazz Lisbeth-re! – Hősnők viadala 2012 2. forduló

Lisbeth Salandert a Larsson Stieg: Millenium trilógiájából ismerhetitek. Ő egy az antiszociális, de kiemelkedően okos, 24 éves nő. Először A tetovált lányba tűnt fel, de aki olvasta, sosem felejti el a karakterét.

Miért szavazzatok rá? Mert ember, gyarló, esendő, de elképesztően erős. Mert sokkal több van benne, mint amit az emberek képzelnek. Az antiszociális, deviáns magatartása nem póz, nem polgárpukkasztás. Mindegy, hogy fekete vagy szőke a haja, bakancsot vagy körömcipőt húz, ő csak ő marad. Egy nő, aki sosem hajlik. Ha tudod törd meg, de ne reménykedj a sikerben. Elég csak egy pillanatnyi figyelmetlenség és utolér. A nyakadba liheg, kikutatja az összes titkodat. Jobb, ha tartasz tőle. Kézen nyal, ahogyan bármilyen vadállat tenné, csak hogy érezhesse a bőröd alatt lüktető ereket, majd nyugodtan átharapja a húsodat. A bőröd alá fészkel, sosem szabadulsz tőle, pedig nem is akar ott lenni.

A főnöke így látja:
"Mégsem Lisbeth Salander megdöbbentő érzelemmentessége zavarta a legjobban Armanskijt. A cég konzervatív imidzséhez sehogy sem illett, hogy sztáradatgyűjtője egy sápadt, tüskehajú, anorexiásan sovány lány, piercinges orral és szemöldökkel. Lisbethnek mindennek tetejébe kétcentis darázstetoválás díszelgett a nyakán, bal bicepsze és bokája körül pedig kékes rajzolatú folyondár tekergett. Alkalmanként viselt kombinészerű, könnyű női felsője néha látni engedett egy sárkányt ábrázoló tetoválást is a lapockáján. Lisbeth Salander hajszíne eredetileg vörös volt, de hollófeketére festette. Úgy nézett ki, mint aki most kelt fel egy rockerbanda tagjaival töltött egyhetes orgia után."

És ha már munka. Ő a legjobb. Alapos, precíz, a feladatát nem befolyásolják érzelmek. Tűzön vízen keresztül megy, de mindent megcsinál. A számítógépek, a net a második természete, Nincs olyan, amit ne tudna megtenni, vagy ne tudná, hogy ki tudja megtenni. Minden részlet fontos a számára. Az információ a lételeme, a titok mint fogalom nem létezik.

"Lisbeth Salander súlyos betegségben, információfüggőségben szenvedett, a morállal és etikával kapcsolatban pedig meglehetősen liberális elveket vallott."

"– Mindenkinek vannak titkai – felelte Salander közömbösen. – Az a kérdés, sikerül-e kideríteni őket."

Bár a saját függetlenségéért küzd, mégsem kér segítséget. Nincs szüksége mások sajnálatára. Amiért beskatulyázták, ugyanazért meg sem érthetik, tehát nem is próbálkozik. Saját értékrendje szerint él, és aki nem tud hozzá alkalmazkodni előbb-utóbb pórul jár, mert rá tipikusan igaz az, ami nem öl meg, az megerősít.

Elveszi, ami neki kell, de mint oly sok antiszociális ember, az érzelmeivel, amelyekkel a környezete véleménye szerint nem is rendelkezik,  nem tud mit kezdeni. Pedig rengeteg van belőlük, csak érezni olyan luxus, amiért nagy árat kell fizetni.

"Lisbeth Salander attól félt a legjobban – aránytalan, betegesen nagy és fekete félelem volt ez –, hogy az érzései miatt nevetik ki az emberek. És erre tessék: hosszan tartó munkával, kemény erőfeszítések árán felépített önérzete itt hevert összetörve, megtiporva."

Szavazz rá, mert az az erő ami benne van, kevesekben található meg! Szavazz rá, mert nem érdekli, hogy ki mit gondol róla. Ő csak egy dologhoz hűséges, és az saját maga. Nem tartozik számadással senkinek, és olyan karakter, aki mellet nem lehet elsétálni. Aki hatással van mindenkire és mindenre maga körül, bár még maga sincs tisztába ezzel. A kevésnyi barátjának örök hűséget esküszik, de csak saját magáért felelős.

Kötelező rászavazni mindazoknak, akik szembesültek már a környezetük rosszallásával, helytelenítésével. Akik valaha is kilógtak egy adott körből, hiába próbálkoztak beolvadni. Azoknak, akik megtanulták elfogadni saját magukat, a korlátaikat vagy csak vágynak erre. De leginkább azokat várjuk, akik nem hajlandóak meghajolni, és akik számára a legfontosabbak az elveik. Mert Lisbeth-ben mindez megvan,  rengeteg erővel, ésszel és kitartással fűszerezve, ráadásul a humorérzéke valami zseniális (nézzétek csak meg a pólókat, amiket visel).

A szavazás a szokásos módon érhető el. A Lisbeth-re, bármelyik képre kattintva, vagy ellátogathattok a Könyvek háborúja oldalra is, de nagyon fontos, csak egyszer szavazhattok! Aztán like-oljátok a posztot, hogy minél többen tudjanak róla.

A szabályokat itt olvashatjátok újra, és szép játékot kérek mindenkitől, különben kénytelen leszek moderálni, amihez szöges kesztyűt használok. :)

Ha hozzászólásban ezt jelzitek is (a fentebb olvasható like-olással együtt persze, hiszen a játék kiírásban így szerepel), akkor megnyerhetitek az oldalról Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve. És mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Lisbeth himnusza:


2012. október 17., szerda

Hősnők viadala 2. forduló - értékelés

Köszönöm mindenkinek, aki Renire szavazott. Meglepően sokan lettünk, mivel hétfőn kettőkor még csak 18%-os volt a rá szavazók aránya. Azt hiszem, hogy 40% fölött igazán szépen teljesítettünk. Katinss erős ellenfél volt, de megtettük amit lehetett. :)

Mától

Sookie - Mac

és

Rose - Chloe

mérkőzik meg egymással. Szavazni holnap éjfélig lehet a pártfogók vagy a Könyvek háborúja oldalon. Ne feledjétek a csoport és az oldal játékát sem. :)

Holnap érkezik a Lisbeth kampánybeszéd, de mivel a láynaim egymás után küzdenek, holnapután várhatóan kikerül Hermionéé is. No de a lényeg, hajrá csajok!

Soha véget nem érő körforgás

Amikor ilyeneket látok, tényleg úgy gondolom, a világ megérett a pusztulásra.

Valahogy nekünk, a mi gyerekkorunkban minden könnyebb volt. Az információáramlás tized ilyen sebes sem volt, és nem áradt mindenhonnan a borzalom. Az én szüleim nem tartottak attól, hogy majd erőszak áldozata leszek, de azért kiokosítottak, hogy mit kell tennem, ha valaki megijeszt, vagy erőszakoskodik velem. Mégsem vették ennyire komolyan a veszélyt. Olyannyira nem, hogy amikor egy idősebb férfi rendszeresen a frászt hozta rám csak azzal, hogy folyton cukorkákat, meg csokit akart adni, az én édesapám nem a rendőrségre rohant, hanem elbeszélgetett vele. Kiderült, hogy ez esetben alaptalan volt a félelmem. A bácsi egész családja meghalt és valamiért úgy gondolta, én pont úgy nézek ki, mint a húsz éve elhunyt kislánya.

Hétéves voltam, nem fogtam fel egy csomó dolgot, de amikor alig pár évre rá szembetaláltam magam az első mutogatós bácsival, már tudtam, ez egy beteg világ, és én még mindig bőven általánosba jártam.

De a beteg felnőttek valamikor beteg gyerekek voltak. Rendszerint éppen az ellentétei annak, amik később lettek. Félénkek, visszahúzódok, önmagukba fordulók, áldozatok. Idegenek, a társaik, rokonaik, barátaik, családjuk áldozatai, akiken nem segített senki, és akiknek talán jobb lett volna fel sem nőni, mint hogy szörnyetegek legyenek, akik szörnyetegeket teremtenek.

Kétféle ember létezik, áldozat és túlélő. Az áldozat nem vétkes azért, mert gyenge, a túlélő sem tehet arról, amit átélt, de benne marad örökre. Kitéphetetlenül.

Amanda Toddnak nem sikerült. Ő meghalt, mert már képtelen volt szembenézni a világgal. Vagyis a csürhe felével. Sajnálom őt, amiért ennyire egyedül érezte magát, még inkább mert egyedül is volt. Ebben a mai korban, amikor minden csak egy karnyújtásnyira van, olyan messze sodródtunk egymástól, hogy a lelkeink képtelenek kapcsolódni. Így az egyetlen vágyunk, tartozni valahova. Hogy egy darabka bőr érjen egy másik darabhoz, hogy valaki testének melege átjárjon, hogy biztonságba érezzük magunkat. Ő is csak ezt szerette volna, de gyerek volt még, és hibázott. Ki nem?



Ki meri azt állítani, hogy ő soha nem követett el olyasmit, amit megbánt, vagy aminek sokkal rosszabb vége is lehetett volna? Kik merik még mindig gyalázni ezt a lányt, most hogy már meghalt és már sosem védheti meg magát?!

A szülők felelőssége... nos igen, nem ismerjük a körülményeket, de bizonyára azt gondolták, csak afféle tini dolog. Majd elmúlik. Normálisan el is szokott. Amikor engem szekáltak az osztálytársaim, magam mentem a pofonért. Meglepődtek, hogy tudok a gúnynevemről, hogy nem bánt. Hát többé nem piszkáltak. Voltam olyan erős, hogy bár köztük voltam és befogadtak, még sem kellett meghajolnom senkinek. De a barátnőm nem. És ami szégyen, nem emlékszem rá, hogy különösen vehemensen védtem volna. Persze mondtam, hogy ez nem igaz, de ennyi. Ne álltam szorosan mellette, de nem is hagytam el. Amandának még egy ilyen barát sem jutott, a szülök pedig, bárhogy is szeretnék, ezt a hiányt nem pótolhatják.

És emberek még mindig úgy gondolják, megérdemelte. Gratulálok! Neveld így a gyerekedet, de amikor nem fog tisztelni, szeretni, becsülni te fogsz a leghangosabban jajveszékelni. A lecke túl későn érkezik majd, addigra még néhányan belerokkannak az életnevű hazárdjátékba. Jó néhány újabb szörny születik, akiket te teremtettél és a te gyerekedre fognak vadászni.Vagy csak szimplán újabb áldozatokat hagysz magad után, akik képtelenek felkelni. Szép lehetőségek!

Senki nem látja, hogy ez egy soha véget nem érő körforgás?!

Nyugodj békében Amanda, tudom, hogy rajtad nem segít, de én megsirattalak. Bátor ember voltál, amíg tudtál dacoltál az élettel. Aztán kiálltál a világ elé, és amikor újra hátat fordított neked, te is elfordultál. Nem tudlak elítélni ezért. Büszke lettem volna, ha ismerhetlek.

Az élet megy tovább. Reggel újra a Hősnők viadala köt majd le, de most csak nagyon szomorú vagyok és  jelenleg bűntudatom van, amiért képes vagyok boldog lenne ebben a világban. Igen, el fog múlni, de vannak dolgok, amik már sosem, mert állandóak. Remélem nektek megérte, emberek...

2012. október 16., kedd

Teaser kedd #12



Két kampánybeszéd megírása között, mert nem titok, hogy Lisbeth-ét már megírtam (most épp meghúzom, hogy ne öt oldal legyen), észrevettem, hogy kedd van. Azaz elérkezett a kis ízelítő ideje.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Az ízelítő:

"Time is money, Mr. O'Sullivan," Hal called, and I snapped my head around, suddenly realizing I had stopped in the middle of the bar and forgotten what I was doing here.

<Next time you take me to the dog park and you yell at me to stay away from the French poodles, I'm going to remind you of this,> Oberon said.

Kevin Hearne: Hounded

2012. október 15., hétfő

Szavazz Renire - Hősnők viadala 2012 2. forduló

Renit Leitner Laura: Szent Johanna gimijéből ismerhetitek. Ez a könyvsorozat, mint a saját naplója kíséri figyelemmel minden lépéstét.

Miért szavazzatok rá? Mert egy egyszerű tini, aki képes és hajlamos a túlzásokra, a világ összeszakad a pattanásoktól, vagy ha nincs meg a kedvenc pulcsija. Magyar az anyanyelve, nem szükséges tolmács, szótár, fordító ahhoz, hogy megértsd.

Szívszerelme Cortez a leg, nagyjából mindenből, úgyhogy igazán elnézhető Reninek, ha úgy viselkedik, mint más normális lány, epekedik és szerelembe esik, néha pedig kétségbe. Hiszen csak egy teljesen átlagos ember, aki pubpertál és a hormonok, no meg az egész világ csak azért van, hogy őt megkavarja.

Jó tanuló, de nem stréber, imád olvasni, na de ki nem? Főleg ha a gimijéről tudhatunk meg újabb titkokat.

Ő ezt írja saját magáról:

Rentai Renáta (Reni)

Kor: 17

Beszélt nyelv: magyar, francia

Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Nem akarom, hogy helyettem döntsenek!!! ...De akkor most kihez forduljak?

Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, francia nyelv, fotózás, továbbtanulás

Klubtagság: Hová menjek továbbtanulni?; felvi.hu; Melyik szak illik hozzád?; Beatles; Akiknek elegük van; Végzősök

Nem sokat árul el magáról, azon kívül, hogy barna a haja, nem is tudunk a kinézetéről szinte semmit. De így még jobb! Bármelyikünk lehetne. Akármelyikünk, aki mellett ott sétál Cortez…

„Miért van az, hogy ha egy gyerek nem kéri a vacsorát, egy felnőttnek először az anorexia jut eszébe? A szerelemről hallottak már? Őrület.”

Reni átlagos lány, de vicces, imádnivalóan naiv néha, és igazán nyitott az újdonságokra. Még akkor is, ha az az újdonság a jóval előtte megalakult, majd feloszlott Beatles. A világ sorsa ugyan nem nyugszik a vállán, de így is kész kiállni másokért. Felvállalja önmagát, ez egy olyan tulajdonság, amit manapság egyre ritkábban látunk, de a valóéletben nagyon fontos. Önállóan gondolkodik, viseli a következményeket, akkor is ha fáj vagy nehéz, mert ezt az ő élete, és nem ötven másik csoportosan járkáló lánykáé.

„– Reni, kihasznál…
– Önként vállaltam.
– Naiv vagy.
– Valakinek naivnak is kell lennie – vontam meg a vállam, mire Arnold mosolyogva csóválta a fejét.
– A végén sírni fogsz.
– Majd abbahagyom – tártam szét a karom.”

Szavazzatok rá, mert egy mindennapi, átlagos lány, olyan mint te, ti vagy a barátnőitek. Okos, kreatív, ha nem is jó a kézügyessége, amit én őszintén át tudok érezni. Szavazzatok, mert nem tökéletes, de nagyon ötletes az, ahogyan pontoz, ráadásul tudja azt is, hogy kicsoda Mr. Darcy!

„Cortez korepetálása: 5/1 – dühös vagyok rá.
Cortez beszólása: 5/1 – nagyon dühös vagyok rá.
Cortez angol súgása: 5/1 – akkor is dühös vagyok rá.
Cortez: 5/1 – most nagyon nem szeretem.
Mr. Darcy: – 5/5 – most inkább őt szeretem.”

Szavazzatok Renire (okt. 15 – 17 között)! Ehhez kattintsatok a nevére, esetleg bármelyik képre, vagy látogassátok meg a Könyvek háborúja oldalt, de nagyon fontos, csak egyszer szavazhattok! Aztán like-oljátok a posztot, hogy minél többen tudjanak róla.

A szabályokat itt olvashatjátok újra, és szép játékot kérek mindenkitől, különben kénytelen leszek moderálni, amihez szöges kesztyűt használok. :)

Ha hozzászólásban ezt jelzitek is, akkor megnyerhetitek az oldalról Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve. És mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Reni himnusza:


2012. október 14., vasárnap

Hősnők viadala 2012 továbbjutók

Nos, megszületett mind két csoport első 16 befutója.

Fiatal felnőtt (YA) kategóriában:

  1. Rose  (Richelle Mead: Vámpírakadémia)

  2. Clary ( Cassandra Clare: A végzet ereklyéi)

  3. Katniss (Suzanne Collins: Éhezők Viadala)

  4. Hermione ( J.K.Rowling: Harry Potter)

  5. Nora ( Becca Fitzpatrick: Csit csit)

  6. Gwen (Kerstin Gier: Időtlen szerelem sorozat)

  7. Calla (Andrea Cremer: Nightsade)

  8. Isabelle (Cassandra Clare: A végzet ereklyéi)

  9. Brittany (Simone Elkeles: Perfect Chemistry)

  10. Chloe (Kelley Armstrong: Sötét erő trilógia)

  11. Beatrice/Tris (Veronica Roth: A beavatott)

  12. Bella ( Stephenie Meyer: Alkonyat)

  13. Dani (Karen Marie Moning: Tündérkrónikák)

  14. Tessa ( Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek)

  15. Grace ( Maggie Stiefvater: Shiver)

  16. Reni ( Leiner Laura: A Szent Johanna gimi)

Felnőtt kategóriában:

  1. Cat - (Cat & Bones)

  2. Mac (Tündérkrónikák sorozat)

  3. Elena - (Angyali vadász)

  4. Anita Blake - (Anita Blake, vámpírvadász)

  5. Vanda/Vándor ( A burok)

  6. Georgiana Kincaid (Szukkubusz dala)

  7. Merit ( Chicagoland vámpírjai)

  8. Faytha Sanders (Kóborok)

  9. Anja (Alvilág Urai)

  10. Elizabeth (Büszkeség és balítélet)

  11. Lisbeth (Millennium trilógia)

  12. Bridget Jones (Bridget Jones naplója)

  13. Sookie (True Blood sorozat)

  14. Nix (Halhatatlanok alkonyat után)

  15. Ana (A szürke ötven árnyalata)

  16. Mercedes Thompson - (Mercedes Thompson sorozat)

A párbajok sorrendje a következő(folyamatosan frissítem, és a nevekre kattintva eljuthattok a szavazásig):

Párbaj #1 (okt. 15 - 17)

Párbaj #2 (Okt. 17 - 19)

Párbaj #3 (Okt. 19 - 21)

Párbaj #4 (Okt. 21 - 23)

Párbaj #5 (Okt. 23 - 25)

Párbaj #6 (Okt. 25 - 27)

Párbaj #7 (Okt. 27 - 29)

Párbaj #8 (Okt. 29 - 31)

Az én jelölteim 19-23. között küzdenek. A felnőttek között Lisbeth (19-21) és YA kategóriában Hermione (21-23) kampányát vezetem. Nos, a sok fantasy könyv között nem tudom, hogy meddig jutunk, de én választottam őket és küzdeni fogok értük a végsőkig!

Szavazni továbbra is csak egyszer lehet, alapban a karakterek kampányvezetőinek blogján, és aki minden fordulóban részt vesz nyereménysorsolásban vesz részt.

Mert természetesen van nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról like-olják (a megosztás pillanatnyilag nem működik) a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom. :)

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Harcra fel!

A játékban résztvevő blogok, és pártfogoltjaik:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda) - Beatrice/Tris, Ana
Kelly olvas - Tessa, Bridget Jones
Magnolia - Grace, Nix
Kristina blogja - Katniss, Elena
Casperson olvasmányai - Chloe, Elizabeth (Büszkeség és balítélet)
Alsyniai regék - Dani, Vanda/Vándor
MFKata gondolatai - Calla, Cat
Akiknek élmény az olvasás (Zsanó a kampányvezető) - Merit
Lylia Bloom - Brittany, Anita Blake
Forró csoki és jó könyv - Gwen, Anja
Wee blogja - Bella, Mac
Nem harap a... - Rose, Mercedes Thompson
Secret Dream Time - Clary, Faythe Sanders
Sötét Lélek Naplója - Isabelle, Georgina Kincaid
Elhaym blogja - Nora, Sookie
Napi falat - Lisbeth, Hermione és jelenleg Reni is
Rhea olvas

Fékezhetetlen

Lawless

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 115 perc, 2012

rendező: John Hillcoat
forgatókönyvíró: Matt Bondurant, Nick Cave
operatőr: Benoît Delhomme
producer: Michael Benaroya, Megan Ellison, Lucy Fisher, Douglas Wick
vágó: Dylan Tichenor

szereplő(k):
Tom Hardy (Forrest Bondurant)
Shia LaBeouf (Jack Bondurant)
Guy Pearce (Charlie Rakes)
Gary Oldman (Floyd Banner)
Jessica Chastain (Maggie)
Mia Wasikowska (Bertha Minnix)

Az idei Filmünnep három fantasztikus filmet adott nekem, a Loopert, a Taken 2-t és a Lawlesst. Az elsőről már írtam, a középsőről még fogok, de most földre kell borulnom a  Fékezhetetlen nagysága előtt.

A Bondurant fivérek hárman vannak, és a rendkívül jövedelmező, ámbár teljesen illegális szeszcsempészésből élnek. Az üzletet a hallgatag Forrest viszi, Howard, a forrófejű támogatásával, míg Jack öccsük vezeti a kocsit. A bolt jól megy, aztán egyszer csak megérkezik Charles Rakes, egyenesen Chicagóból, hogy rendet tegyen, azaz maga is lefölözze a hasznát. A Bondurant családdal azonban lehetetlen dűlőre jutni. Mert igazán keményfejű srácok, akiket nem lehet megölni, akikkel nem lehet egyezkedni, és akiket komolyan békén kéne hagyni.

Már a bemutatókból tudtam, hogy az én filmem, de nem is sejtettem, hogy ennyire éljenezni fogom. Mert bizony az van, hogy fogom. Hangosan és direkten, hogy messze szálljon a hangom.

Tom Hardy már ezer éve a szívem csücske, ahogy erről ömlengtem egy sort már a A sötét lovag idején is, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy most kihagyjam. Imádtam minden mormogásával, akcentusával együtt. Ezt a szerepet egyszerűen rászabták, mert az igazi déli férfi csendes, ritkán emeli meg a hangját, hiszen a fellépése már önmagában eltántorít sokakat.

Saját értékrend szerint él, néha meglepően félénk és minden zokszó nélkül kegyetlen. Nem pusztán a kegyetlenségért. Ez számára feladat. A példamutatás, a megtorlás, bosszú mind a vérében csörgedezik. Tudja mit akar, és a maga komótos módján cselekszik is. Ami az övé, az az övé, nem veheti el tőle senki sem. Túl védelmező a környezetében lévő értékekkel szemben, egy férfi legbecsesebb tulajdonai pedig nem mások, mint az elvei. Ha egy ilyen embert futni látsz, tűnj el a környékről is, mert valami nagyon nagy baj van.

Shia LaBeouf már több szerepben alakított meggyőzően, de persze a legtöbben a robotkocsis fiúként ismerik. Nekem a Disturbiában vagy a Sasszemben is nagyon tetszett, és jól emlékszem rá a Constantine-ból is, de ezzel koránt sem teljes a sor. Mindenesre ez a szerep egy kicsit többet követelt tőle, mint a Transformers, és hogy megugrotta a lécet, az fix.

A bizonyítási vágytól fűtött fiú más, mint a testvérei. Nem képes hideg fejjel cselekedni, meghúznia  ravaszt, kikapcsolni az érzelmeit, mert egyszerűen csak fél. No nem azért, mert mások nem félnek. Bátyai cselekedetét elsősorban nem az érzelmeik mozgatják, miközben ő, csak hogy imponáljon egy lánynak, hibát hibára halmoz, amiért persze meg kell fizetni valakinek az árat. A jellemfejődése koránt sem egyenesen halad felfelé. Kitérőket tesz, lenyugszik, egy ponton stagnál, de felkészíti az elkövetkezendő feladataira.

Jason Clarke, a harmadik testvért alakítja, aki pusztán a bika szerepét tölti be. Ha beindul, akkor átrobog mindenen és mindenkin. Míg Forrest higgadtan oda áll és üt, Jack pedig elhúzódik, Howard megkerül mindenkit, átcsörtet a téren és bárkinek neki megy. Forró fejű, sokkal nehezebben kontrollálja magát testvéreinél.

Jessica Chastaint nem láttam még semmiben. Tagadhatatlan, hogy a hölgy szép, és a színészi játéka is meggyőző. Ő a nagyvárosból menekülő táncosnő, aki nyugalomra vágyik vidéken, de azzal, hogy beáll dolgozni a Bondurant fivérekhez, sokkal többet is veszíthet, mint a szívét.

Guy Pearce (Charlie Rakes) egy igazi, klasszikus, arcul köpős rohadék. A saját érdekeit védi, meg-megáll közben, hogy példát statuáljon, és első megmozdulásától az utolsóig ellenszenves. Mint akkoriban oly sokan a rend őrei közül, ő is velejéig korrupt, de azért nem mindenki képes átlépni úgy a határokat, ahogy ő teszi. A kezdettől nyilvánvaló a sorsa, csak azt nem lehet tudni, hogy mikor következik be.

Gary Oldmanből sokkal többet is elbírtam volna, de hiába, most csak egy mellékszereplő. Jelentős, de akkor sem fontos. Nagyszerű volt, mint mindig. Csak nekem tűnik úgy, mintha a pasas néhány éve nem öregedne?

A film tempója lassú, komótos. Elvégre délen vagyunk, itt nem rohannak az emberek. Igaz, hova is sietnének. Senki sem akar előre menni a pofonért, majd eljön annak az ideje is.

Vérbeli gengszter filmek elemeit kombinálja családdrámával. Jó párszor megnevettetett és egy helyen el is pityeregtem magam. Mint oly sokszor az éltben, itt is csak látszat a nyugalom. Sokan hordoznak titkokat magukban, a megtorlás pedig a mindennapok része. Csakúgy ahogyan a szeszfőzés, a fegyverek és a piát vásároló seriffek.

Lassan halad a sztori, világos a végkifejlet, de még párszor csavarnak rajta, csak mert ilyen az élet. A film különben Matt Bondurant  valós eseményeket feldolgozó könyve alapján készült. Ugyan nem lehet miden elhangzott szót készpénznek venni, de a film atmoszférája magával ragadó. Néha minden átmenet nélkül válik brutálissá, majd lekushad, akár egy megszelídült tigris, csak hogy olyankor  támadjon újra, amikor nem is várjuk.

Feliratosan néztük, és mindenkinek csak úgy ajánlom, mert az ízes, tájjelegű beszéd sosem jön át szinkronban, és anélkül elveszik a legtöbb karakter lelke.

Szerettem és ezért nem értem, miért kapott olyan alacsony pontot. Amelyik teremben én ültem, ott mindenki nevetett a poénokon és izgult az eseményeken. Egyszerre szisszentünk fel és fújtuk ki a levegőt. Hát akkor hol a hiba? Kik azok, akik nem élvezték, nem értették?

Kötelező darab azoknak, akiket elvarázsolt a szesztilalom minden hozadékával együtt. Nem kell aggódni, nem tipikus gengszterfilm, de mégis a legjobb fajta. Nálam újranézős darab és szóba sem jöhet más pont:

10/10