Régóta szemeztem Agathával a könnyed, nyári krimi kategóriából, mígnem szembe jött vélem egy 50%-os akcióban. A széria második része. Csak miután elkezdtem olvasni, akkor állt össze, hogy ez tényleg egy sorozat. Hát, gondoltam, el kéne kezdeni előröl, hiszen úgy illik. Az elhatározást tett követte, meg még néhány akció, és már be is fejeztem.Agatha Raisin egy 53 éves, sikeres reklámszakember, úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni és elvonulni az Isten háta mögötti Cotswoldba. Csak annyira lóg ki a közösségből, mint farkas a birkanyájból. Nem növeli a renoméját az sem, hogy átcsábítja a szomszéd takarítónőjét, mert a házimunka sosem volt az erőssége.
A korszakalkotó ötlet akkor születik meg, mikor a településen pitesütő versenyt rendeznek. Agatha, aki kénytelen szembesülni vele, hogy nem túl kellemes személy, azt hiszi, ha megnyeri a versenyt felfigyelnek rá és lesz valaki. Ennek érdekében a csalástól sem riad vissza, mert nemcsak főzni, de sütni sem tud. Bár a versenyt nem nyeri meg, az esemény bírája azonban tragikus hirtelenséggel elhalálozik.
Az első fejezet akár unalmasnak is nevezhető, alig történik valami, de ebben találkozunk először Agathával, hallunk a múltjáról, az életútjáról, azokról a dolgokról, amik idáig vezettek, azaz felépül a személyisége. Mondjuk menet közben is csöpögtethette volna Beaton az információkat, de így meg átestünk rajta az elején, és az eseményeket nem szakította meg.
Mivel a legtöbb dolog egyáltalán nem jön elő a második részben, így tucatnyi új információval gazdagodtam. Nekem könnyű volt, mert tudtam, milyen lesz később és ez sem vette kedvem. No de nem lett egészen ugyanolyan.
A hölgy nem kedves, nem is igen szép. Egy ízig-vérig üzletasszony, csak azt tudja, hogyan kell kihajtani az eredményeket. Ehhez rendelkezik a szükséges intelligenciával, de leginkább akaratossággal áldotta meg a teremtő. Azzal viszont igen bőségesen. Természetes, hogy nem tud úgy belesimulni a környezetébe, ahogyan álmaiban hitte.
Mégis van benne valami megkapó... Nos, nem feltétlenül báj, de valami. A helyzet az, hogy unatkozik. A pörgő Londoni élet után belecsöppen a nyugalomba. Természetes, hogy nem elég izgalmas neki, a gyanús jelek meg csak szaporodnak, tehát kell egy kis izgalom az életébe.
Meg is kapja, de közben még az integrálódással, a főzéssel és a szomszédasszonyával is meggyűlik a baja.
Tipikus első kötet. Alapozó. Nem volt rossz, így is élveztem, néhányszor mosolyogtam, nevettem is, de a célja egyértelműen annyi, hogy kivájja az elkövetkező részek útját.
Azt olvastam néhány helyen, hogy olyan, mint Joanne Fluke. Sőt, még néhányan valami lopás félét is emlegetek. Bár Fluke sorozatát nem olvastam még, igaz régóta listás, azért az tény, hogy Hannah Swense 2000-ben látta meg a napvilágot, Agatha pedig 1992-ben. Míg az elsőben hemzsegnek a sütik, Hannah ugyanis cukrász, az utóbbiban nincsenek komolyabb hivatkozások, hiszen Raisin csapnivaló minden konyhai művészet terén. A stílus lehet hasonló, de azt meg nem az írónők találták ki.
Szóval szerintem lehet szeretni mindegyik sorozatot egymástól elkülönülve, hiszen akármennyi a hasonlóság, ugyanannyi a különbség is. A műfaj rajongóinak mindképpen ajánlom.
Nagyon laza, habkönnyű krimivel egybekötött szórakoztató olvasmány, ami ennél csak jobb lesz, pedig így sem rossz.
8/10
Magyar kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó Kft.
Azért hadd jegyezzem meg, mennyire idegesítő az Ulpius azon szokása, hogy vagy 30-50 oldalnyi előzeteseket nyomnak a könyvek végébe. Nincs bosszantóbb annál, amikor az utazás közepén fogyok ki az olvasnivalóból, mert azt hiszem, van még, aztán kiderült, tévedtem.
Fordította: Sárközy Elga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése