Tessa nagynénje halála után érkezik meg Angliába, az egyetlen élő és szeretett rokona, bátyja hívására. A kikötőben azonban nem Nate várja. A Sötét Nővérek nyájasak vele és beterelik az kocsijukba, majd Londonba hajtanak. A lány hamarosan rájön, hogy a világ koránt sem olyan, mint amilyennek hitte. Hamarosan betoppan Will, és Tessát, az újonnan szerzett képességeivel egyetemben, kimenti az erőszakos vendéglátói karmai közül.
Az alvilágiak és az árnyvadászok egyaránt félelmetesek és csodálatosak. A kérdés viszont elborzasztó. Kicsoda valójában Tessa? Tényleg alvilági vagy csak egy félresikerült mondén?
Nos, a könyv kezdete lassú és kicsit unalmas volt. A Prológus tökéletesen felesleges. Tudom, hogy mindig a kezdés a legnehezebb, és Cassie meg szerette volna kímélni magát a visszautalásoktól, de azok így is előkerültek. Tessa fogságának idején elgondolkodik dolgokon, nos az lett volna a tökéletese hely erre.
Ekkor mutatja be nekünk Willt és Jemet is. Ez a rész még rendben lenne, de valami hiányzott onnan. Nem kapott el a hangulat. Úgy éreztem nem jó helyen van az egész. Hiába lett fontos később, mert ez magyarázta meg, Will mit keres a Sötét Nővéreknél.
A fejezetek kezdetén olvasható versrészleteket viszont imádtam. Nem csak hogy passzoltak az elkövetkező fejezetre, de tökéletesen illeszkedtek a könyv hangulatához is.
A karakterekkel voltak problémáim. Persze nagyon örültem Magnusnak és egyéb ismerősöknek, rengeteg név visszaköszönt, de egy-két kivételtől eltekintve nem találtam őket elég élőnek.
Willt sokan hasonlítják Jace-hez, pedig az azonosságnál sokkal több az eltérés. Ez a fiú sokkal sérültebb, zárkózottabb és az egész személyisége sötétebb. Jem ellensúlyozza a zordságát, mint Alex teszi a szöszkével, csakhogy míg ez utóbbi meleg karakter lett, Jem látszólag rosszabbul járt. Tessék elolvasni, nem mondok többet.
Tessa olyan fura. Néha nem értem mit és miért csinál, ugyanakkor pedig az egyik legátláttatóbb szereplő, mivel az események nagy részét ő uralja. Deeeee ez gyenge!
Jessamine igazi kettős személyiség, de akármelyiket is hordja éppen, rettenetesen idegesítő. Már ez is kimondottan zavart, de az, hogy teljesen kiszámítható a jövője, egyenesen bosszantó. Ami a legtöbb karakterre igazából elmondható. Van néhány kétesélyes dolog, de a két esély az nem meglepetés. Ahogyan az első rész vége sem sokkolt különösebben.
Mondjuk bevallom, nem az volt a Magiszter, akire elsőnek gondoltam, de a tényleges fő gonosz ott álldogált szorosan a második helyen.
Talán most úgy látszik, hogy csak szidni tudom, pedig alapvetően nem volt rossz. Cassandra Clare még mindig tud írni. A párbeszédei, a könyv tempója alapvetően jó. Sokat nevettem, hozta a tőle elvárhatót, legalábbis stílusban. A steampunk szál érdekes, sőt, az egész háttér érdekes! Az árnyvadászok világa továbbra is fantasztikus.
Rengeteg oldalon azt olvastam, hogy mennyivel jobban szeretik, mint az anya szériát. Igen, Will-Tessa-Jem szál valóban rejt némi csavart, de... de valami alapvető hiányzik. Talán a hangulata sokkal sötétebb, és nem az XIX. századi Anglia miatt, mert azt a részt szerettem.
Nehéz megfogalmaznom, hogy mégis mi a bajom vele. Hiába volt olvasmányos hiába peregtek az események. Gondoljatok bele, ha ez én helyesírásommal szemet szúrtak olyasmik, mint Apa és Anya. Szomorú tény, de tény, helyesen az bizony anya és apa, ahogyan például, az angollal szemben, a hét napjait és a hónapok neveit sem írjuk nagybetűvel. Igen, ilyesmik kötöttek le, pedig tényleg akartam szeretni, és annyi potencia van benne, hogy érdemes is folytatni. A történet maga tényleg nem volt gyenge, csak valahogy a lelke hiányzott.
Bajban vagyok a pontozással. Az egész könyv olyan, mintha Clare nem akarta volna, hogy összehasonlítsák a két sorozatot, ezért mindenre rátett még egy lapáttal, ami számomra soknak bizonyult. Ráadásul többet vártam tőle. Ez egyértelműen az én hibám. Az is előfordulhat, hogy csak nem voltam képes ráhangolódni. Ugyanakkor pedig meg tudott nevettetni, Will és Tessa édesek, a fájdalmasabb fajtából. A történet még csak most kezd bontakozni, ezért várhatóan a második rész még pörgősebb lesz. Hiába okozott egy kis csalódást, mégsem adom fel, mert úgy érzem, remélem és hiszem, megéri kitartani.
7/10
Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordította: Kamper Gergely (Külön köszönöm, hogy maradt A végzet ereklyéiből ismert fordító. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése