2012. augusztus 23., csütörtök

Fifty Shades of Grey/A szürke ötven árnyalata

Nos, mikor az Ulpius először lehozott belőle részletet, még angolul, már tudtam, hogy nem érdekel. Az erőszakos reklámkampány egyszerűen csak növelte az ellenkezésemet. Bementem egy könyvesboltba és az egész kirakatban csak ezt láttam. Minden második blogon ott virított a képe és bár önmagamat könyvoholistának titulálom, ismét nemet mondtam. A trilógia különben Twilight fanficként látta meg a napvilágot, ez egy újabb ok volt ellene.

Még a barátnőm ajánlgatta angolul. Akkor még nálunk nem jött ki, mondván, hogy szerinte nekem tetszene és én annyit adtam neki kölcsön, most ő... Inkább nem mondom, hogy mit válaszoltam, de kikerekedett a szeme attól, ahogyan nemet mondtam, ahogy attól is, amikor mégis kölcsönértem.

Hogy mi történt közben? Hát Tótisz meg a Leiter Jakab történt közben. Már máskor is felmerült bennem a gyanú, hogy egy egy könyvnek megváltozik a hangulata, ezáltal majdnem hogy fogyaszthatatlanná válik számomra. Például pont a Twlightot sorozat esetnén történt meg, hogy szerettem angolul. Magyarul épp csak hogy, de a második résztől... Anyanyelvemen, a csodáson olvasva sarokba vágtam a sok rinyálós Bella szöveg miatt, pedig eredetiben egész rendben volt.

Nem a félrefordítások érdekeltek elsősorban, hanem az, ahogy azok nyilatkoztak róla, akik angolul olvasták és azok, akik magyarul. Az általam olvasott könyves blogokon egytől egyig lehúzták. Meg tudtam érteni, engem sem érdekelt, de tényleg ennyire rossz, vagy valami más van a levegőben?

Megnéztem a Molyon milyen az átlag értékelése és az történt, hogy az első rész, magyarul 62% körül van(angol olvasatban 64%), a másik kettő viszont karcolja a 80%-ot. És azokat még nem lehet kapni. Véletlen?

Ana, a 21 éves irodalom szakos egyetemi hallgató, elvállalja beteg barátnője helyett , hogy interjút készít a rendkívül sikeres, 27 éves  Christian Greyjel. Szó szerint beesek az irodájába és részben egy két kérdéstől, de sokkal inkább a férfi jelenlététől elkezd dobogni a szíve. Fura dolog ez. A hölgy még szűz, soha senki nem keltette fel az érdeklődését, erre itt van Mr. Tökéletes és neki vége van. Ráadásul még azt is megkérdezi tőle, hogy meleg-e. A kérdéseket nem ő állította össze, de akkor is el tudna süllyedni szégyenében.  Amikor "véletlenek" sorozata után összekerül Christiannal, a meccs koránt sincs lefújva. A férfi BDSM megszállott, ő maga a domináns fél, és azt várja a lánytól, hogy engedelmeskedjen neki. Mindig és mindenhol.

Hogy ki mit csinál a saját hálószobájában, az engem egyáltalán nem érdekel, bőven elég a sajátom, és igaz, semmit sem utasítok el elvből, de legyen annyi elég, mindenféle részlet nélkül, ez nem az én műfajom. És mégis... Lehet most nem leszek népszerű, de nekem egészen rendben volt.

Olyanokat olvastam:

- Gray undorító kéjenc, aki kényszeríti szegény kis Anát.

Van egy hírem. Nem teszi. Ha szeretünk valakit, teljesen normális, hogy megosztanánk a számunkra örömteli élményeket is. Mr. Grey elvárja Anától, hogy csatlakozzon hozzá, talán kis nyomást gyakorol rá, de semmi esetre sem erőszakoskodik. Nagyon korrekt, ügyvédek által megfogalmazott szerződést tesz elé (Szörnyű, rémes nyelvezet,  sosem fordítanék ügyvédes sorit.), ami mindkét felet egyformán védi, és átbeszélik mi az, ami belefér a lánynak és mi az, ami már nem. Amit ő mond: próbáljuk meg, ha nem tetszik, abbahagyjuk. Amit Ana csinál: összeszorítja a száját és nem szólal meg. Gray meg is jegyzi, hogy e-mailben sokkal jobban tudnak kommunikálni, mert a lány végre őszinte vele. Ugyanis enélkül egész biztosan nem működhet semmi. Ó, és szögezzük le, egy bizonyos pontig Ana nagyon is élvezi a játékot.

- Csak akkor élvez el, ha fájdalmat okoz Anának.

A könyvben van jó néhány normális, Christian által vanília szexnek titulált jelent is. Jólehet mindig ő a domináns, de ezek még az én véleményem szerint benne vannak a normálisban. A srác többszörösen sérült személyiség, és nem igen kedveli, ha megérintik, ezért megtiltja a lánynak, hogy hozzá érjen. Lefogja vagy megkötözi a kezét, de nincs benne semmi különösebb. Ráadásul nem is mindig tartja be. Igazából a mellkasa, ami teljesen tabu téma, a hajba túrásért meg nem is tiltakozik.

- Leselkedik, nyomoz, zaklat.

Nos, ez nagy részben igaz. Nem engedi ki az irányítást a kezéből. Lenyomoz mindenkit, mindent bárhol. Szeret tudni mindent és ehhez megvannak az eszközei is. Nem zaklatózik, de azért a többit el kell ismerni, mert tény.

- Állandóan tömi (kajával) Anát és személyi edzőhöz is küldi.

Ebben mi a bizarr? Amit elvár a lánytól, az eléggé felemészti az energiákat. Amit hogyan lehet vissza nyerni, vagy elérni azt, hogy bírja a strapát? Megfelelő táplálkozással és erőnléti edzésekkel. Ez lehet, hogy úgy tűnik, Grey uralni akarja Ana életét, de valójában azt a célt szolgálja, hogy megvédje. Épnek és egészségesnek kell maradnia, hogy kielégítse urának vágyait. Oké, ez önző tett is, de egyben teljesen érthető. A későbbiekben azért ez is változik.

- Ana naiv, idióta, idegesítően ostoba, basszanytu, szent szar, szent tehén.

Hát kissé naiv. Vagyis inkább tapasztalatlan, de koránt sem ostoba. Pontosan tudja, hogy mi az, amit nem akar, és azt is, mi az amitől fél. Ezeket közli is. Némi idő és szelíd erőszak hatására. Tisztában van a következményekkel. Felnőtt nő, az ég szerelmére, nem egy tizenéves csitri. Testileg, szellemileg és erkölcsileg is teljesen rendben van. Muszáj volt huszonegy évesnek lennie, mert a szado-mazo kicsit meredek egy tininek, ez pedig minden ország és állam szerint a legális nagykorúság határa.

Elhangzik néhány holy shit, hell, shit, fuck, tán egy-kettő holy cow, de nem lennék olyan bátor, hogy ezek bármelyikét basszanytunak, vagy szent szarnak fordítsam. Az a helyzet, hogy ezek a kifejezések, amik ugyan nem túl meredekek angolban,  ilyetén fordítva a hölgyet fiatalabb szellemi szintre helyezi, mint ahol valójában tart. Rengeteget vívódik. Nem feltétlen hisztizik, bár egyszer- egyszer előfordul némi kis sírás. Viszont komoly fejtörést okoz neki az, hogy mit is tegyen a helyzettel.

Egyetlen hatalmas hibája van. Beleszeretett Mr. Álompasiba. Barrons mondta a nőkről és  a szerelemről, a nők évezredek óta elkövetik azt a hibát, hogy beszeretnek abba a férfiba, aki lehetne. És ő mondta azt is, a nők elveszítik lelkük egy darabját szex közben. Bölcs pasi, tényleg.

Mert hölgyeim, mielőtt pálcát törtnének Ana felett, tegyék a kezüket a szívükre és mondják meg, mennyire voltak kontrollálatlanok az első szerelemek, az igazinak érzet szerelmek alatt? Nem vállaltak be olyan dolgot, amit nem akartak, nem alkudtak meg valamivel a békesség, a boldogság kedvéért? Nem gondolta senki azt, hogy megváltja a világot, a férfit? Hogy képes szeretni kettő helyett is, és majd minden rendbe jön? Vagy csak az én szerelmi életem ennyire elbaltázott?

- Ana fél Greytől.

Nos, igen... bár inkább azt mondanám, tart tőle. Mert általában tudja, hogy tilosban jár, vagy valami rosszat mond és tesz. Azt is tudja, hogy mennyire furcsa szerzet, szóval egyáltalán nem meglepő ez a reakció. Ana alkalmazkodni akar, azt szeretné, nem is, akarja, hogy a férfi szeresse. Ebben nincs semmi fura, életében először szerelmes. Eggyel feljebb bőven kifejtettem. Ja! Bella is félt egy kicsit Edwárdtól. Aztán úgy döntött, teljesen rábízza magát. A mi lányunk is így dönt. Azt hiszi,
Edward, bocs, Christian nem lenne képes megütni, ha úgy szereti, ahogyan ő teszi. Meglepően életszerű reakció. Csak az a baj, hogy még az életben sem így működik, akárhány nő képzeli ezt, akkor sem. Itt van az a szál, amivel a bántalmazott nők mentegetik kedvesüket. Akit nagyon sokáig teljes szívükből szeretnek.

- Folyton elpirul és rágja a száját.

Na, ez tényleg idegesítő. Különösen a könyv első részében. Vannak nők, akik ilyenek különben. Pirulósak. Van egy barátnőm, aki minden apró kis figyelmet hatalmas szerelemnek gondol. Kivirul, elpirul, ficánkol mint egy kiscsikó. Az én koromban már nem igen pirulnak el, de komolyan mondom, néha irigykedem, mert csak egy évvel fiatalabb nálam...

Rágja, hát rágja. Ez egy pótcselekvés. Van aki a körmét, körömágyát tépkedi, van aki a fogát kocogtatja vagy a torkát köszörüli állandóan. Rossz beidegződések és engem mind egyformán zavar. Ezektől azonban még nem lesz valaki szellemileg tizennégy éves.

Nem csodálom, hogy mami pornónak becézik. A szex jelenetek, azonkívül, hogy túl sok volt belőlük, elég kevés BDSM elemet tartalmaznak. Mondjuk a dominancián kívül. Ne ítéljünk el senkit, amiért vér komolyan veszi... Nos, ha már vér,  az a fürdőszoba jelentet... Hát én már semmin sem csodálkozom.

A pszichológiai háttere nagyon érdekes, ha kevesebb lenne benne a szex kimondottan élveztem volna. Meg is tudom indokolni, hogy miért.

Grey a domináns. A vezetőbeosztású emberek általában, nincs ugyan kőbe vésve, de hangsúlyozom. ÁLTALÁBAN, az alárendelt szerepét játsszák. Annyi mindet kell kontrollálniuk az életükbe, annyira fárasztó a folytonos uralom, hogy arra vágynak, valaki vegye le ezeket a terheket róluk. És ha ehhez csizmát kell nyalniuk, hát megteszik. A gyár igazgatók is gyakran húznak lyukas mackót otthon vagy amikor nem látják őket, és a legtöbb, magas beosztásban dolgozó nő szeretné, ha otthon csak egy egyszerű háziasszony lenne, akinek semmi más dolga nincs, mint hogy gondoskodjon azokról, akiket szeret. Hiába nem szeretnének erősek lenni, mert a legtöbben ezt nem kaphatják meg. Az élet ugyanis kegyetlen, így hát levezetik máshol a feszültséget.

És ebből nagyon erősen kilóg Christian. A gyerekkorában nyilván bántalmazták,  és 15 évesen vezették be a fájdalom szentélyébe. Ezektől éppenséggel lehetne extrém erőszakos vagy egy kontrollált pszichó. Ő inkább ez utóbbi lett. Talán a gyerekkorában lesz a kulcs... Az erő, az az igazi lényeg.  Most rendelkezik azzal, amivel akkor nem.

Greyt nem a fájdalom indítja be. Persze az is a része, de amennyire én ismerem a műfajt,  a domináknál rendszerint nem a fájdalom a lényeg, hanem az uralkodás. A helyzet teljes vezénylése, a leszorítás, elnyomás, megalázás, A HATALOM. Nem tudom, hogyan keveredünk majd ki eddig, de érdekes lesz. Mondjuk vannak ismerőseim hasonló difivel, mégsem ítélem el őket.

Szóval érdekel a szál, hogy hogyan fog meggyógyulni és mivel magyarázzák meg az eltéréseket.

Anna esetében az elejétől nyilvánvaló, hogy ezt nem neki találták ki. Mindketten tudják. A saját ostobaságának köszönhet mindent. A saját akaratának, a saját óhajának. A vége borítékolható volt az előzmények tükrében, de meg kell mondjam, megkönnyeztem kicsit (Tudom! De én vagyok az, aki pityeregtem A csodálatos pókemberen is). Megtette azt, amit Bella sosem tudott. Értelmes kérdéseket tett fel és egyedül döntött.

Christian abba bízik, tudja iránytani, edzeni, úgy, hogy neki is jó legyen, a nő meg abban, majd meggyógyítja szegény kicsi sérült szerelmét. Mind a ketten elszakadtak a valóságtól. Sokáig azt hittem, Grey csak uralni birtokolni akarja, és nem képes szeretni, de a vége bebizonyította, hogy tévedtem. Szüksége van rá, és mint mindig, most is megesett a szívem a szerencsétlen szenvedőn.

Különben nagyjából az egyharmada után már nem érdekelt, hogy fanfic. Egyre jobban foglalkoztatott ugyanis a háttér szál, vagyis a pszichológiai része, ami, ahogy olvastam a magyar blogokat, egyáltalán nem, vagy alig derült ki a fordításból.

A nyelvezet könnyen olvasható. A stílusa gördülékeny. Amikor olvastam gyorsan haladtam, csak sajnos sok könyvet olvastam egyszerre, meg mindig jött valami, ami fontosabb volt, mert az alaptéma... nos az egyáltalán nem érdekelt.

Hatalmas hiba, hogy a könyv egyharmada teljesen a Twilightra hajaz. Rengetegen nem jutottak túl rajta és ott befejezték, aki meg folytatta, már teli volt előítélettel. Aztán ugyan több ponton visszatért, például ahogyan Ana beszél álmában vagy a siklórepülőzésnél, de nem zavart annyira, hiszen volt más, ami lekötött.

Christian egy az egyben Edward koppintás, még csak elrejteni vagy tagadni sem akarja senki, Ana viszont bizonyos szempontból sokkal komplexebb mint Bella volt. Más oldalról meg az állandó kérdéseivel elég idegesítő tud lenni. Amikre azért Grey türelmesen válaszolgat. Ez is kilóg különben. Furcsa, mert Anát megértem úgy, ahogyan Bellát sosem.

A sokkoló hírem az, be fogom fejezni a sorozatot. Annyit nem ér, hogy meg is vegyem, de szeretném tudni, mi lesz a vége. Jó, azt tudjuk, elvégre Bella vámpírrá vált. Lehet Ana domina lesz, vagy meggyógyítja a bánatos árva fiút, de hogyan? És ez a kérdés most nagyon izgalmas.

Azt is olvastam valahol, hogy a könyvnek idehaza nem volt szerkesztője (Nem voltam ott, nem tudom biztosan, csak olvastam.), mert állítólag, hogy lektora nincs, az teljesen normális (Erről egy nagyon érdekes cikket olvastam épp tegnap.).  Nem az a baj, hogy vannak benne félrefordítások. Ez előfordul, és bár azért sokat von  le az értékéből, de az sokkal zavaróbb, hogy senki nem szólal meg az ügyben. Amennyire én látom a külföldi blogokon is megosztott a vélemény, szemetezik, vagy imádják. Vérmérséklet, beállítottság szerint. Itthon is így van ez, csak van egy nagy különbség.

Aki szereti, valószínűleg a Twilight szál miatt szereti, való igaz Edward kiváló  ember lenne ostorral, és nem szeretik, mert Ana miket mond, hogy Grey mennyire pszichopata. De senkitől nem olvastam azt, ami számomra lényeges. Ez pedig nagy mértékben a fordítás miatt van, hiszen ha az egyik karaktert teljesen infantilissá tesszük, furcsán megváltozik a hangulat.

Különben nagyszerű görbe tükör azokról a dolgokról, amiket egy parafickóban teljesen elfogadunk, egy embernél meg farkast kiálltunk.

A pontozásnál bajban vagyok, mert van egy része, ami egyáltalán nem érdekel, és van egy része, ami pedig kimondottan fantasztikus. Voltak pillanatok, amiket szerettem, mert kedvesek, vagy viccesek voltak. A mail váltások például. Ez ugye ötven-ötven, de számomra kiderült az is, hogy mitől lett bestseller. Jó, ahányan olvasták, annyi indokuk van erre, de látom azt a szálat, amit szerintem a magyarul olvasók többsége nem, így pedig nem kaphatnak teljes képet.

Nem azt mondom, hogy jó, sosem lesz szépirodalom, még csak azt sem, hogy reklám nélkül a célcsoport jelentős része kézbe vette volna.  Azt mondom, találtam benne valamit. Olyasmit, amit senkinél nem olvastam még.

Nem kell szeretni, magam is egy kicsit meg vagyok zavarodva, de el kell ismernem, hogy van olyan része a történetnek, ami érdekel. Bárcsak ne lenne benne ennyi, semmire sem jó szex (Biztos direkt van, mert Edward és Bella ugye nem...)! Ha valaki nem kedveli, mert a stílus nem jön be, azzal nincs gond, ha azért nem, mert baszantyu, azzal nem tudok mit kezdeni.

Jaj...

Egy halovány 6,5/10... esetleg?

4 megjegyzés:

  1. Kíváncsivá tettél, hogy tényleg ennyire sokat rontott-e rajta a fordítás. Lehet, hogy belenézek angolul a 2. részbe. (Az 1. részt nem bírnám még egyszer végigolvasni... :D) De akkor is úgy gondolom, fordítás ide vagy oda, maga a történet, a jellemek, stb. egy nagy nulla. Kidolgozatlan, gyerekes, Romana stílus. Unatkozó háziasszonyoknak való. Vagy nekik sem, mert hamis képeket kelt bennük az álompasiról, mintha a szép külső meg a pénz lenne minden.
    Sok mindennel amúgy egyetértek abból, amit írtál, de nehéz lenne kiemelni, egy külön posztot is kitenne. :)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem rengeteget. Én sem tudnám megint elolvasni, megértem :D
    Az a baj, hogy a csodás magyar nyelv kifejez olyan hajszálnyi különbségeket is, amit az angol nem képes, ezért meg szárazabbnak érezzük és egy ilyen könyvnél ez kimondottan jó. :)
    Minden háziasszonyoknak szoló könyv így van felépítve. Írtam is, soha nem lesz szépirodalom. ezeket a könyveket nem is azért veszik. :) Mert sokan szeretik. Ami engem mindig ámulatba ejt, de akkor is. :D
    A jellemek és karakterek átemeltek, azokon tovább nem dolgozott, de azért Christian egy nagyon jól fejlett pszichopata. Különben ezért, tudom, az én hibám, szimpatikus is volt. Ő ismeri magát. Ana meg csak hiszi.
    Azért örülök, hogy vége. :D
    Biztosan befejezem, írtam az okokat, de most még lazítok egy kicsit. :D

    VálaszTörlés
  3. Teljesen ugyanígy voltam vele én is, bár nekem kb 10 %ban jött le a twilight feeling és az is max Ana szüleinél meg egy-két jelenetnél. Igazából ez vagy tetszik valamiért (Isten sem tudja, hogy miért, de érdekel ez a két félnótás macska egér játéka) vagy utálják. Nekem tetszett (angolul olvastam), pedig ugyanazokat mondtam mint te mikor mindenhol ezt láttam és ajánlgatták. Viszont a 2. rész kezdett meg már elmenni a nagyon nyálas irányba, az meg nem volt valami érdekes, de voltak benne jó részek és konfliktusok (más kérdés, hogy túl egyszerűen oldódtak meg), a 3.-at már 1 hónapja olvasom és még mindig az elején tartok. Azt hiszem nálam csak az első résznél tartott a varázs, mivel ez volt az első RL olvasmányom. De most már azért befejezem...valamikor.... de ja pénzt én sem adnék ki érte.

    VálaszTörlés
  4. De jó! Nem vagyok egyedül! Azt hittem, meg fognak kövezni :D
    Engem a pszichológiája, teljesen nyíltan bevallom, megfogott. Szóval egyértelműen befejezem. Nem tökéletesek, de nagyon érdekesek. Nekem :D
    Szerintem ez erősen hangulat könyv. Még ebben is sok volt, az én ízlésemnek a csöpi, és tényleg felkészültem rá, hogy a másodikban több várható, de még nincs itt az ideje. :)
    Szerintem nekem azért köszönt vissza többet Alkonyat barátunk, mert... nos... háromszor olvastam. Ö... nem négyszer. :D Meg tudom magyarázni, csak nem akarom...
    Viszont egy idő után tényleg nem zavart, annyira sok eltérés van, és érdekelt a háttér.
    Az első RL-ed? Csak fantasyket olvasol? :o Hű... Az nekem sok lenne. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...