Kevin Hearne: Trapped (The Iron Druid Chronicles 5.)

Júliusban jött ki a sorozat hatodik kötete, és én eltökéltem, hogy őszre, amikor a 7. rész érkezik majd, utolérem a kiadást. Nem tudom, miért ilyen sürgős, ha kifogyok Atticus történeteiből rosszabb lesz, de akkor is ez a terv.

Tizenkét, titkos tréninggel eltöltött év után Atticus tanítványa, Granuaile, készen áll rá, hogy összekössék a földdel, és ezzel az élő druidák számában százszázalékos növekedés állna be. Immár ketten lennének. Ehhez azonban fel kell fedniük azt a titkot, amit eddig nagyon jól őrizgettek, tudniillik, hogy élnek. A hír rendkívül sokak számára igazi bombaként robban. Bacchus továbbra sem tett le arról a tervéről, hogy lassan és fájdalmasan megölje Atticust, ráadásul Loki is nyugodt szívvel garázdálkodik. És ha nem lenne elég baja, valaki a Tír na nÓgról sem kedveli különösebben. 

Viszont ez mind nem számít, mert a kötést csak az Olimposz lábánál ejtheti meg, ahol nem csupán a feldühödött római isten ölelő karjai, de egy csapat vámpír is nagy örömmel várja. Tehát szokásos módon nyakig ül a... bajban.

Szerettem ezt a könyvet. Sokkal inkább, mint a  negyedik kötetet, de még mindig nem annyira, mint az első trilógiát. A történet szokásos módon ezer fordulaton pörög, Hearne stílusa lehengerlő, az istenek kavalkádja impozáns, izgalmas és természetesen rendkívül érdekes.
Atticus hozzáállását a vallásokhoz még mindig egyedinek tartom, Oberon szerencsére nagyon elemében van, ezért egyre kíváncsibb vagyok az ő szemszögéből elmesélt történetre, mert állítólag lesz ilyen, de őszintén megvallva, a vége egy kis csalódást okozott.

Motiváció, mert meg tudod csinálni (Variálós vasárnap #7)

Mostanában nagyon divatosak a motivációs trénerek, akik azt mondják nekünk: Meg tudod csinálni! Fel nem foghatom, emberek milliói miért költenek ilyen könyvekre, vagy fizetnek egy-egy előadásárt komplett vagyonokat. Az önbizalom építhető, méghozzá igen könnyedén, csak a szemünket kell nyitva tartanunk hozzá. Azért ez nem olyan nehéz! Vagy mégis?
Néhány embernek szüksége van arra, hogy a nyilvánvalót nyomják az arcába, mert senki sem olyan vak, mint az ember maga, amikor nem akar valamiről tudomást venni. Lehet ez kapcsolati vagy munkahelyi probléma, önértékelési válság, evési rendellenességek, vagy bármilyen más zavar az erőben.

Amikor nyolc évvel ezelőtt elkezdtem Agykontrollozni, engem is hasonló okok vezettek. Szükségem volt segítségre, hogy megbirkózzam azokkal az évekkel, amiket ugyan már letudtam, de még mindig kísértettek. Egyenesbe kellett hoznom az életemet és muszáj volt szembenéznem önmagammal.

Nem gondoltam, hogy egy orvos sokat tehet értem, és ez a hitem onnan fakadt, hogy 22 évesen, amikor először kezdődtek az alvászavaraim és tikkelni kezdett a szemem is, a háziorvosom elbeszélgetett velem és azt mondat: "Nagyon fiatal ahhoz, hogy felírjak egy marék altatót. Nem szabad rászoknia, az nem segít. Tessék megoldani a problémáit!"

Sorba sorolt sorozatok

Az Amerikai Írók Céhe (Writers Guild of America) közzé tette a 101 legjobban megírt TV-sorozat listáját. Lehet vele vitatkozni, hiszen ez is egy olyan kérdés, amiről mindenkinek van saját véleménye, de azért, ha az összes előítéletünktől elvonatkozatva belekukkantunk, biztosan kikiabál belőle pár cím, ami kicsit többet jelent számunkra. Vagy ebben a konkrét esetben nekem mond kicsit többet. És már bajba is kevertem magam, mert mégsem írhatok erről a témáról nyolcmillió karakterben – vagy igen, de akkor csak sorozatban. Kérdés: van a sorozatokban annyi téma, hogy sorozatban írjak róluk? Kezdek kicsit szétszórt lenni. Nyilván azért, mert szívem szerint az első helyezettől írnék vagy öt oldalt, és akkor még el sem jutottam a következő címig. No és persze nem vagyok egy nagy sorozatos szaktekintély sem. Most azért sietve megnyugtatnám a kedves olvasót, nem szándékozom az elkövetkező éveimet sorozatok elemzésével tölteni, tehát szinte kizártnak tartom, hogy folytatásban írnék a témáról. Mindazonáltal célszerű mégiscsak nyitva hagyni egy kiskaput, mert ugye van az a pénz…

Vegyük rögtön az első helyre sorolt The Sopranost, ami 1999-től 2007-ig futott az HBO saját gyártású sorozataként, és 2000-ben végre elérkezett hozzánk is Maffiózók címen. Nekem nagyjából ott volt végem. Eleve imádok minden szervezett bűnözéssel kapcsolatos filmet, könyvet, akármit. Mindegy, ki melyik oldalon áll, hogy rendőr-e, vagy bűnöző, de az alaptéma nálam már hét ponttól indult. Ráadásul ez a sorozat, főszerepben a nemrégiben elhunyt James Gandolfinivel, tényleg zseniális volt. Nem is tudom megszámolni, hogy a családom hányszor kapott frászt tőlem, amikor arra riadtak, hogy a tévére hajolva, körömrágó idegességgel motyogom: „Ideje elpatkolnod! Ez az, Tony, mutasd meg nekik! Jaj! Most miért?” Igen, alighanem ezeket emlegettem a leggyakrabban, csak legfeljebb az „elpatkolni” helyett valami kevésbé bájost dörmögtem. Olyasmit, hogy: „Dögölj meg, te patkány!”, és más hasonlókat. Nincs mit szépíteni: egyszerűen bevadulok, ha a kedvenc sorozatomról van szó.

Teaser kedd #55... vagy nem az

A kép forrása itt.

Inkább lusta keddé kéne átkeresztelni ezt a rovatot, mert most megint nem haladok az olvasással. Jelenleg is az Ender's Game van terítéken, pedig egy ilyen könyv normál esetben, mégha angolul van is, maximum két napot vesz igénybe. De ez ráadásul még jó is, tehát valahányszor alkalmam van olvasni, észrevétlen haladok 20-30 oldalt. Csak az a baj, hogy nem sok alkalmam adódik. Holnaptól ugyan szabadságon leszek, ami csak azt jelenti, hogy nem a munkahelyemen pörgök, de még mindig nem látom, mikor lesz olyan csendes 2-3 órám, amit csak a könyvekre fordíthatok. Mióta alszom éjszaka - ami nem más mint kispolgári csökevény, ha engem kérdeztek -, valahogy nem jutok semminek a végére.
És mivel hangoskönyvet sem hallagatok jelenleg, valami egészen mást kaptok könyvek helyett. Kövezzetek meg érte, de mivel még egy hetet sem hagytam ki, nem szeretnék lyukat a rovatban, és végül is ezt is megírták... aztán felolvasták.

(Ez most ugye nem igaz, de azért mégis, a szabály, az szabály : Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.)

És akkor az egészen más: 

Aradi Tibor - Varga Ferenc József : Star Wars Híradó

A szó ereje (Variálós vasárnap #6)

Mint jól fejlett betübanger pontosan tudom és hiszem, hogy minden kimondott, leírt szónak ereje van. Teszem ezt azért, mert megtanultam a saját példámon. Amikor olvasok valamit, az magával ránt, és ha nem teszi, hát nem jó a könyv, mert az én képzeletemmel biza semmi baj. Ellenben felnőttként már azt is tudom, nem kell mindent elhinni, amit mondanak. A szavak ugyanis nem csak építeni képesek. A képzelet elválasztása a valóságtól sokkal könnyebb, ha ez ember már látott pár dolgot az életben, de épp ez keményíti meg az elménket is, és tesz képtelennek egy csomó dolog befogadására.
A gyerekekkel azonban egészen más a helyzet. Sokszor egészen máshogy látnak dolgokat, és ez nem az ő hibájuk, hiszen egyszerűen csak máshogy működnek. Egyszerűbben, nyitottabban, csodálatosan. Csakhogy mi van akkor, ha ezt a nyitottságot lerombolják, ha olyan családban nőnek fel, ahol nem áldásnak tartják őket?

Nos, létezik egy mondás, ami szerint azért van gyermekkorunk, hogy később legyen mit kianalizáltatni. Mert valljuk be őszintén, mindannyiunk elméjében ülnek olyan mondatok az idő homályába veszve, amit nem is gondoltak komolyan, nem is úgy értették, de akkor ez nem számított, mert belénk vésődött örökre.



Ezt a videót nagyon sokkolónak tartottam, végignéztem és percekig üres volt az agyam utána, próbált újraindulni.

Csak Isten bocsáthat meg

Only God Forgives

színes, feliratos, francia-thaiföldi-amerikai-svéd thriller, 90 perc, 2013

rendező: Nicolas Winding Refn
forgatókönyvíró: Nicolas Winding Refn
zeneszerző: Cliff Martinez
operatőr: Larry Smith
producer: Lene Borglum
vágó: Matthew Newman

szereplő(k): 
Ryan Gosling (Julien)
Kristin Scott Thomas (Jenna)
Yayaying Rhatha Phongam (Mai)
Vithaya Pansringarm (Chang)
Tom Burke (Billy)
Byron Gibson (Byron)
Gordon Brown (Gordon)
Oak Keerati (Porter)
Teerawat Mulvilai (Ko Sam)

Hétfőtől szerdáig moziban töltöttem azt estéimet, és elég felemásak az érzéseim ezzel kapcsolatban. Egy jegyért sem fizettem, mindegyik esetben kísérő voltam, méghozzá premier előtti vetítésen. A Red2-ről már beszéltem pár szót, szerintem a kategóriájában nagyszerű. Ha valaki mást vár, mint amit nyújtani tud, az ugye csalódik, de ha akcióvígjátéknak kezeled, mégpedig úgy, hogy a vígjátékon van az elsődleges hangsúly, csak azután az akción bizonyosan élvezni fogod. Nekem speciel nagyon bejött, ezért biztosan újranézem.Szerdán a Mielőtt éjfélt üt az óra vetítésén voltunk, és egyértelműen imádtam. Sőt, szinte biztosan szentelek neki egy bejegyzést, de ez a film, amiről éppen írnom kéne, csakhogy eddig nem is igen említettem meg, nos ez volt a keddi nap élménye, mert hogy élmény volt, az biztos. Csak ugye a milyenen van itt a lényeg.

Julian Bankokban éldegél bátyával együtt, ahol egy bokszklubbot és terméseztessen jól menő drogüzletet futtatnak.Csakhogy Billy, a nagy testvér másfajta szórakozásra is vágyik. Miután megerőszakol, majd meggyilkol egy 16 éves prostituáltat, hogy, hogy nem holtan végzi. Ekkor érkezik meg a kedves mama. Célja : helyre állítani a világ rendjét, és megbosszulni hőn szeretett nagyobbik gyermekét. 

No, eddig még jó is lehetne. A Drive Főszereplője és a Drive rendezője újra hasít! Meg egy nagy...! Én speciel a Drive-ot szerettem, volt mondanivalója, haladt a történet, leginkább azért mert volt neki, de ennek a filmnek biza nemigen akad. Se eleje se vége. Fél óráig agyaltunk rajta, de végül is meglett a rejtett utalások hadából összeálló értelem, amit nem írnék le, hátha valaki még megnézi. Nem venném el az esélyt senkitől egy jó kis gondolkodásra, de a franc essen bele, erről a filmről csak spoilerekben lehet beszélni, mert annyira nem történik semmi, hogy az már botrányos!

Teaser kedd #54

Meglepően meleg van, hiszen nyáron mást nem is várhatnánk. Én a magam részéről szívesen lógatnám a lábam jeges vízbe, de ha máshogy nem megy, a fejem is megtenné. Csak úgy nem lehet olvasni, de gyanítom, néhány dolgot fel kell áldozni az életben maradás oltárán. Egy kis kellemes hűsölés pedig megtenné... Majd legközelebb!
 
Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Heti kettes:

 

  "I've watched through his eyes, I've listened through his ears, and tell   you he's the one. Or at last as close as we're going to get."

Orson Scott Card: Ender's Game

KÁP2013 - A győztes és a játék nyertese

Nos, igazából nem hittem. Igen, bevallom: én nem hittem teljes odaadással, hogy megnyerhetjük. Magnus szerint kár mindenen görcsölni, mert sima ügy volt, főleg, miután Barrons kiesett. Valahogy ő ott megnyugodott.
Szerinte senki sem képes tartósan ellenállni neki, és ennek semmi köze ahhoz, hogy boszorkánymester. Nem varázsolt el senkit... Nos, legalább múlthét óta nem, de valaki beesett a medvék közé nemrégiben. Nem állítom, hogy köze lenne hozzá, hiszen nyílt, becsületes, egyenes warlock, aki nem szokott senkit hátba szúrni, de senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. Nem azért, mert elbűvöl, ellenben tény, hogy valami különösen sejtelmes lengi körül. Néha kérdéses minden körülötte: 

Egy másik bokszot egy vérfarkaspár foglalt el. Nyers bárányhúst ettek, és arról beszélgettek, ki győzne, ha Dumbledore a Harry Potter-könyvekből és Magnus Bane megküzdenének egymással.
– Tuti, hogy Dumbledore győzne – jelentette ki az első. – Neki ott van az a dögös gyilkos átok.
A második lükantróp epés megjegyzéssel vágott vissza. – Viszont Dumbledore igazából nem létezik.
– Szerintem Magnus Bane sem létezik – mordult föl az első vérfarkas. –Te találkoztál vele valaha?

De akkor is örök igazság: 

"Magnus olyan arcot vágott, mintha dorombolni készült volna. - Felejthetetlen vagyok, az igaz - dicsekedett."

Szóval köszönjük! Mindenkinek, aki segített az első fordulókban, mindenikek, aki fent maradt éjszaka, és lelkesen szavazott, míg az ujja elzsibbad. Bebizonyítottátok, hogy szuper csapat, no meg egészségesen örültek vagyok, és hogy számíthatunk rátok. Cassandra Clare még azon YA írok közé tartozik, akit olvasok, és ez nem véletlen. Magnus karaktere erős, és nem tini. Nagyon nem. Számomra egyértelmű választás volt, hogy ő legyen az, akinek kampánybeszédet írok, hogy miatta korteskedjek, aggitáljak és spammeljem szét az összes közösségi oldalamat. Mert megéri.  Megérte. Nyerünk! Ünnepelünk, bulizunk egyet, mert ez igazán jó indok egy vérbeli Bane partira.

Azonban, és most a KÁP őrületből kimarakodnak mondom, ezzel és ezután visszaáll a rend a normális kerékvágásba. Olvasok, mozibajárok, írok is mindenről, magamról és magamtól is. De előbb még lássuk, ki nyerte a maximum 4,000 forintos, tetszőlegesen választott könyvet. Ehhez egy kedves kollégám segítségét kértem, ő húzott a jóval több mint száz cetliből.

Igen, ilyen nagy fejem van. További kérdés?

És akkor jöjjön a lényeg:

 

tatatrataaaaa..

Gratulálok a nyereményedhez, és arra kérlek, hogy a reeathak@gmail.com e-mail címre küld el címed, valamint azt is, hogy milyen könyvet szeretnél. A tárgyba feltétlen írd be: KÁP nyeremény. 

A jutalom könyv postán érkezik majd. 

Igazán jó kis játék volt. Köszönöm a részvételt mindenkinek, komolyan élveztem.De kövezzetek meg érte, nem bánom, hogy véget ért...

Senki többet

La migliore offerta / The Best Offer

színes, feliratos, olasz romantikus dráma, 124 perc, 2013

rendező: Giuseppe Tornatore
forgatókönyvíró: Giuseppe Tornatore
zeneszerző: Ennio Morricone
operatőr: Fabio Zamarion
producer: Isabella Cocuzza, Arturo Paglia
vágó: Massimo Quaglia

szereplő(k): 
Geoffrey Rush (Virgil Oldman)
Jim Sturgess (Robert)
Sylvia Hoeks (Claire)
Donald Sutherland (Billy Whistler)
Philip Jackson (Fred)
Dermot Crowley (Lambert)
Liya Kebede (Sarah) 

Az egész kaland múlt hét kedden, délelőtt 11-kor kezdődött, amikor egy ismerősöm rám írt, játsszunk premier előtti jegyekért. Játsszunk, mondtam, azaz gondolkodtam vagy fél percet, majd a tartalom ismerete nélkül ugortam egy fejest. Természetesen fogalmam sem volt arról, mire is vállalkozom, de az ugye senki számára nem meglepő, a kritika tükrében különösen, hogy nyertem. Mozizni mindig jó – ha esetleg mégsem, akkor meg felállok, és hazamegyek. Nem kell túlmisztifikálni, főleg, ha még pénzt sem áldoz érte az ember lánya, de így, hogy már láttam, bűnösnek érzem magam, amiért ingyen szórakoztam. Sürgősen meg kell néznem még egyszer. Ki jön velem?

Virgil Oldman (Geoffrey Rush) egy mogorva, magányos lélek, aki történetesen igen híres árverésvezető és értékbecsüs. A szakmájában kimagasló, abban éli ki mindazokat a szenvedélyeket, amelyek a magánéletben nem jutottak osztályrészéül. A nőkkel szemben ugyanis komoly félelmeket táplál, ugyanakkor mélységesen tiszteli is őket.  Egészen addig így marad ez, amíg meg nem keresi őt egy titokzatos nő, aki szeretné eladni értékes örökségét.
Virgil életében először lesz szerelmes, és a majdnem barátja, Robert (Jim Sturgess) siet a segítségére. Az ifjúnak nincs egyszerű dolga, hiszen Virgil végtelen különcsége – saját, monogrammal ellátott étkészlete van az étteremben is – áll szemben a visszahúzódó, agorafóbiás lány kényszereivel. Igazi kiélezett küzdelem ez, ahol a józan ész és a szív viaskodik egymással.

KÁP2013 - döntő

Komolyan mondom, kicsit csodálkozom, hogy sikerült, de sikerült. Marcus a döntőben van, amire azért nem számítottam. Persze örülök neki, csak Cortez mint ellenfél... olyan fura.
Az utolsó fordulóban nincsenek szabályok. Mindenki annyit szavaz, amennyit csak akar, és így kiderül majd, kinek van a legeltökéltebb szavazóbázisa. Nem lehetetlen feladat, de nem is egyszerű. Bátran kattintgassatok, és ha lehet Magnusra, de nyilván semmi sem kötelező. Azért azt megsúgnám, a kedvenc boszorkánymesteremnek igen csak egyedi jellem, aki rendkívül lazán viseli az izgalmakat, és mint tudjuk, nagyon  előkelően kezeli a győzelmet.

Szavazni itt és itt lehet. Hajrá!

Döntő:

Cortez (Szent Johanna Gimi) vs Magnus (A Végzet ereklyéi/Pokoli szerkezetek) - augusztus 3 - 5 (0:00 – 23:59)  

És természetesen ezúttal is lesz nyeremény:

A bejegyzés megosztói között (amit kommentben tessék jelezni, és szúrópróbaszerűen ellenőrizni is fogom) kisorsolok egy maximum 4,000 forintos, tetszőleges könyvet (a nyertes nevezi meg, mit szeretne), enyém a postázási költség is, sőt, ha valaki angol nyelvű könyvet kérne, az is megoldható.
Minél több bejegyzést oszt meg valaki, annál többször kerül a kalapba, de posztonként csak egyszer számolom a hozzászólókat.
Sorsolás az utolsó forduló eredményhirdetése után várható! 

Szóval tessék megosztani, hozzászólásban jelölni ennek a tényét, no meg játszani, játszani, játszani!    

A játékban résztvevő blogok listája: 
 (aktív linkek, kattintással működnek)

1.      Könyvek Háborúja

2.      Árnyvadászok

3.      Dream World

4.      Napi falat

5.      Lylia Bloom

6.      Nem harap a 

7.      Macooka könyvese

8.      Forró csoki és jó könyv

9.      Elhaym blogja

10.  Manga olvas

11.  Kelly & Lupi olvas

12.  Könyvfaninfó

13.  MFKata gondolatai

14.  Reelka' view