Bizarr képzavar azt állítani, hogy Hawking az elméleti fizika fenegyereke. Egy üstökös, aki mindenhova tudást visz, és csóvájában sütkéreznek azok, akik értik is, miről beszél. Bizarr, de attól még nem kevésbé igaz.
Számomra a matematika és a fizika mindig is egy megfoghatatlan, misztikus valami volt. A művelői pedig azok, akik a tudomány szellemeit irtják, sóval, kénnel, meg ami még van. Épp annyira éreztem lehetetlennek, mint kínaiul beszélni máról holnapra; talán elsajátíthatok egy-egy írásjelet, szót és kifejezést, de ezzel még a felszínt sem kapargatom meg. Nagyjából úgy, mintha fokpiszkálóval mennék dinóra. Elég az hozzá, teljesen sötét vagyok, sötétebb a fekete lyukaknál - amik biza sugároznak - upsz, spoiler veszély!-, mert én az iskolában elhittem, hogy ezt sosem fogom megérteni, és mind ez idáig szilárdan tartottam magam ehhez. Ezért aztán nem értem, igazán nem, mi ütött belém másfél éve, amikor megvettem ezt a könyvet. No de ha a legnagyobbak is tévedhetnek, én miért ne tehetném?
"Elképzelhetjük, hogy az Isten teremtette a világot tetszőleges
múltbeli időpontban. Elképzelhetjük ugyanígy, hogy a Nagy Bumm idején
teremtette a világot, vagy egy tetszőleges későbbi időpontban oly módon, hogy
az úgy nézzen ki, mintha a Nagy Bumm idején keletkezett volna. De értelmetlen
lenne azt feltételeznünk, hogy Isten a Nagy Bumm előtt teremtette a világot. A
táguló világegyetem nem zárja ki a Teremtőt, de behatárolja az időt, amikor
munkáját befejezte."
Rendszerint, ha nem teaser keddezem, akkor nagyon ritka, hogy
idézzek egy könyvből, de most fizikai kényszer éreztem
néhány kedvencem megosztására. Nem tudom megtagadni magam, szóval nem
álltam ellen.
