A krimim épp kezdett érdekelni, és mégis, valami belsőkényszer hatására félretettem. Kis olvasási, meg mindenféle válságban leledztem a múlthéten, ezért arra gondoltam, nem olvasok. Majd meg arra: még sem illik, hogy ne forgassak semmit kötve! Ezért abban bízva, egy más irány majd felráz, lekaptam valamit a polcról.
Hát, öööö... Mellé nem nyúltam, érdekel is, meg jól is haladok vele, de csak a huszadik oldalon jöttem rá, mit martam el vaktában. Rég készülök rá, hiszen filmen már megvolt, csak olvasni nem olvastam. A hangulatomhoz annyira nem passzolt, de bánja kánya, csak lesz valahogy!
Gimmerton harangjai szóltak még; a megáradt patak zúgása felhallatszott a völgyből, és kellemesen simogatta fülünket, pótolva a nyári lomb zizegését, mely elnyomja a víz zenéjét Thrushcross Grange körül, mihelyt felöltik díszüket a fák. Szelesdombon mindig ezt a zúgást hallottuk csendes napon, nagy olvadások vagy záporok után.
Emily Brontë: Üvöltő szelek
