Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 1.

A Netflixen látható, ugyanezene a néven futó sorozat negyedik részének magasságában jöttem rá, hogy ez egy könyvsorozat alapján készült, és arra is hogy nekem ezt olvasnom kell. Hamar kiderült, hogy magyarul is kapható az első rész, és az is, angolul még nem adták ki. Ezt erősen fájlaltam, mert a sorozatot angol felirattal néztem, és hozzászoktam már a nyelvezetéhez, viszont néhány nap töprengés után csak megrendeltem. 

Wei Wuxian, Yilingh pátriárka már 13 éve halott, a lelke meg ki tudja merre csatangol, amikor Mo Xuanyu, a Mo család egy kissé félnótás tagja felajánlja számára a testét, hogy beteljesítse bosszúját azokon, akik ártottak neki. A szerződés egyoldalú, az elfoglaló lény véleményét nem kérte kis senki, de el sem állhat tőle, különben a lelke elveszik örökre. A dolgok jól alakulnak, a Mo család kisebb sétáló halott problémával küzd, ami miatt a Gusu Lan klán néhány kultivátora a helyszínre érkezik. Teszik a dolgukat serényen, de amikor az események kezdenek zavarossá válni, megérkezik a klán második embere, Lan Wangji is. Őt viszont szívesen elkerülné a friss testben ébredő egykori pátriárka, mivel túl jól ismerik egymást ahhoz, hogy előbb vagy utóbb nem derüljön fény a jelenlétére. Csakhogy, dacára  a szökésének, mire feleszmél, újra Felhőzugban találja magát, a szamarával, Almácskával, és egy testét vesztett kósza balkézzel együtt. A helyre, ahol a korábban is utált háromezer helyett már négyezer különböző szabály, és a szokatlanul türelmes Lan Wangji is él. 

A filmsorozat teljesen levett a lábamról. Az új test birtoklásával kezdődik, majd két rész után visszatérünk a múltba, és bár tudtam, hogy lesz benne dráma, elvégre Wei Wuxian (születési néven Wei Ying) meghal majd egy bizonyos ponton, csakhogy a zene, a tájak, a folyton vidám, mosolygó, újabb kalandot és zsiványságot kereső Wuxian (Zhan Xiao), meg a mozdulatlan arcú, a szabályokat betűre követő, merev Lan Wangji (Yibo Wang) párosa tökéletesen működött. A repülő kardtechnikák, a harcok, a tájak szépsége, a mágia, és úgy egyben a történet lebilincselő, még akkor is, ha CGI tekintetében nem áll magas fokon. Erősen szórakoztató minden drámájával együtt, és a sírások ellenére is rengeteget nevettem rajta, ezért és a hangulata miatt minden hullámvölgyet meg tudtam bocsájtani. 

A történelmi Kínára hasonlító világban a kultivátor klánok tartják fent az egyensúlyt. Ők azok, akik levadásszák azokat a lényeket, szellemeket, démonokat, amik terrorizálják a lakosságot. A számtalan kisebb klán mellett az öt legnagyobb kiemelkedő szerephez jut. Mindegyiknek megvan a saját területe, jelképe és mottója, ami szerint élnek, viszont pozíciójuk megőrzésének érdekében hajlandók kisebb - nagyobb részben politikai csatákba bocsátkozni. Szinte természetes, hogy ilyen háttér mellett szövetségek köttetnek, és persze ellentétek is születnek. 

Minden kultivátor legbecsesebb eszköze a kardja. Az igazán erős és híres kardok képét és nevét mindenki ismeri, ezért beazonosítható a használója akkor is, ha a kard markolatán nem lóg a gazdája. Lan Wangji kardja a Bichen (jelentése: Porkerülő) meglehetősen híres, ahogyan a másik varázseszköze is a Wangji, ami egy pengetős hangszer. Wei Wuxian kardja a Suibian (Ahogy akarod), szintén különleges és erős darab. Jóllehet elismert kardforgató, de hírhedté a fuvolája, a Chenqing (mintha olyasmit olvastam volna, hogy Érzelmek közvetítője...) tette.    

Az eszköz akkor került köztudatba, amikor a Wen klán olyan hatalom megszerzésén dolgozott, ami felborította volna az egyensúlyt. A harcban Wei Ying is részt vett, és hozzájárult a győzelemhez is. A hatalom azonban képes korrumpálni a legnagyobbakat is, így a briliáns, de erősen lázadó, és tiltott gyakorlatokat folytató Wei Wuxian hamarosan közös ellenségé válik. Ezen a ponton még nem derül ki a regényből, mit követett el, az sem, miért. A saját bevallása szerint nem igazán nevezhető gonosz léleknek, bosszúszomj sem fűti, de az is tény, mondott badarságokat gyilkosságokról, és minden beszélgetésben előbb vagy utóbb előjön a neve, mivel úgy tűnik, ő a forrása minden rossznak.   

Szerencsére vastag bőr van a képén, alapvetően pedig vidámságra hajlamos, az újdonságokra nyitott szabadszellem, ami miatt hozzászokott már igen korán, hogy az élet nem feltétlen úgy működik, ahogy szeretnénk, de ahhoz is, hogy nem kell ezt annyira a szívünkre venni. Fogadott családjában a Yunmeng Jiank klánban is gyakran kapták bajkeverésen, igaz, akkor fogadott testvérei mellette álltak, ami nem könnyű olyankor, amikor rendre megtagadja a szabályokat. 

Nincs ez máshogy tizenhárom évvel a halála után, a második életében sem. Régi barátai szinte mind ellenségei lettek, a családja kitagadta, de valami rejtélyes okból kifolyólag Lan Wangji - akinek hivatalos neve vagy titulusa helyett néha bizalmasan a születési nevét, a Lan Zhant használja - mellette áll. Amikor újra találkoznak, hogy elkerülje a lelepleződést, no meg mert nem kedveli Felhőzug szabályait, kihasználva új testének rossz hírét, mindent megtesz azért, hogy kidobják. Eredménytelenük. A dolgok akkor változnak meg, amikor közösen útra kelnek Lang Zhangal, és az ő erősen próbára tett, végtelennek tetsző türelmével, hogy kiderítsék, kihez tartozik az a nyughatatlan kéz, ami csonkán, a teste nélkül is teli van ártó szándékkal. 

Az csak később derült ki számomra is, mivel a sorozatban nem volt szignifikáns - a 10. résznél jártam...-, bár ezen a ponton még a regényben sem, hogy a könyvsorozat tulajdonképpen sónen-ai, azaz a fiuk vagy férfiak közti szerelemmel foglalkozik - jó, jó, a borítón a danmei, a kínai yaoi megfelelője is szerepel, de azt nem szúrtam ki, persze utólag egy pár dolog más értelmet is nyert. Na most, ez ne tántorítson el senkit! A stílusban néhány csók, ölelés, és legfeljebb ráutalást a szexre található, de ha lesz is, az is majd csak jó sokára várható. Ez az irányzat inkább arra koncentrál, hogyan alakul ki maga a szerelem, miként bimbózik ki a kapcsolatuk. A testiség nem központi kérdés, és mivel sok minden történhet és történik is hőseinkkel, ritkán édes. Nem kivétel ezen szabály alól a The Untamed sem. De szólok, ha majd esetleg yaoiba fordul.  

Nyíltan nem jelenik meg a szereplők szerelme, Wei Wuxian egyáltalán nem is érti a helyzetet, ő csak szeretne a rejtély végére járni, titkolni a kilétét addig, amíg lehet, az unokaöcsét életben tartani, de azt világosan lája, hogy Lan Wangji furcsán viselkedik. Arról viszont fogalma sincs, miért. Ha az olvasó tudja, hogy mit olvas, akkor ő ugyan sejti, de ha kissé gyanútlanul belelovagol, ahogy én tettem, kell egy kis idő, míg a kép összeáll. És azt gondolom, jól is van így.  

A kiadást a Művelt Nép Könyvkiadónak köszönhetjük, amiért tényleg hálás vagyok, de van némi fenntartásom velük kapcsolatban. És miközben annyira szerettem volna, hogy erre a berögződött előítéletre rácáfoljanak, meg sem döbbentem, amikor hibákra leltem. A kisebb dolgok nem zavarnak, gyakran észre sem veszem azokat - hála a diszlexiámnak -, de amikor éjszaka fél egykor azt olvastam:" Honnan lett volna pénze egy semmirekellő, nincstelen embernek pénze egy ekkora nagy esküvőre?", akkor bevallom egy pillanatra meglepődtem. Előszőr csak arra gondoltam, bennem van a hiba, mert már késő van, fáradt vagyok, és biztos jó ez! Az is eszembe jutott, csak képzelődőm. Reggel persze megértettem, hogy ez ugyanazon mondtat két változatban, és egybe gyúrva. Ha az első pénze szót hagyjuk ki, a mondat ugyanúgy értelmes, mintha a másodikkal tennénk, csak az a baj, hogy itt mindkettő benne maradt. 

Aztán újra megtörtént... "Kettőt mutatott, de Lang Wangji nem válaszolt, csak kinyújtotta a kezét, és megmarkolta Wei Wuxian ujjait.                                                                              Kettőt mutatott, de Lang Wangji nem válaszolt, csak kinyújtotta a kezét, és Wei Wuxian ujjaira markolt." Igen, ez a két mondat ebben a formában, és egymás alatt szerepel. Ugyanazon mondat két változatban. Egyiket sem vették ki, én meg ültem egy kicsit a második éjszakán, úgy kettő felé, és próbáltam ezen felülemelkedni.

A fordítást nem tudom megítélni, a regény különben könnyen olvasható, stílusában inkább egyszerűbb, ifjúsági irodalomra hajaz. Kiss Marcell munkája, és ezt köszönöm, de közben elgondolkodtam azon, hogy vajon az arcvesztés, mint kifejezés, mikor lett ennyire elfogadottan része a magyar nyelvnek... Hagyjuk is a témát, mert lehet, csak túl öreg vagyok már ehhez is. Egyébiránt külön köszönet illeti a filmsorozat magyar fordítóit is, nekik köszönhetően tűnt fel a kiadónak, hogy ebben a könyvben van lehetőség, és még néhány, álltaluk kitalált megnevezést is átvettek a fordításkor. 

Amíg a sorozatban több mint 30 rész a múlttal foglalkozik, és csak 20 a jelennel, addig a könyvben inkább ez utóbbi áll a központban. Minösszesen egy fejezetet töltöttük visszaemlékezéssel, és ha valamilyen múltbéli esemény ismerete fontos a történtekhez, valaki elmeséli. Remélem, a későbbiekben is így marad, a sorozat második felét kicsit hiányosnak érzetem, amihez alighanem köze van annak is, hogy kínai feldolgozás, így a férfi szerelemből vágyódó pillantások, összeakadt tekintetek és néhány mosoly lett.  

Alapvetőn ez egy történet az ellentétek vonzásáról, árulásról, hűségről és szerelemről, egy megszelídíthetetlen, szabadszellemű, és egy magát, valamint érzelmeit a világ elől elzáró férfi kapcsolatáról. Szórakoztató mese érdekes karakterekkel, kellemes világteremtéssel mágiával és kardokkal. Laza fantasy, ami meg tudott nevettetni, és képes volt kiszakítani egy szép szeletet az alvásra szánt időmből, csakhogy nem érdemes tagadni azt sem, hogy az értékelésben erősen közrejátszik a filmsorozat elbájoló hangulata is. Várom a folytatást.   

9/10

Magyar kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó

Fordította: Kiss Marcell