2016. április 17., vasárnap

Absolutely He Never Mr. Right - filmekről röviden

















Ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy én is rácsodálkoztam egy sereg filmre, amikről korábban nem is hallottam. A mai választottaim mind 2015-ben készültek, és bár az utolsót biztosan adják itthon, az első kettőben nem vagyok biztos. Mindenesetre, jóllehet változó intenzitással, de kellemesen szórakoztam rajtuk.

Absolutely Anything


Simon Pegg és Kate Beckinsale egy filmben, amit Terry Jones rendezett, szerepelnek benne a Monty Python tagok, és még egy édes blöki is jelen van? Most komolyan, mit lehet itt elrontani?!

Neil nem igazán szereti a munkáját, tanár, és a diákok borzalmasak. A főnöke állandóan lehordja, egyetlen öröme Dennis, a kutyája és Catherine, az egy szinttel lejjebb lakó dögös újságíró, akibe szerelmes. Fogalma sincs arról, hogy a galaktikus tanács tagjai olyan erővel áldják meg, amivel bármit megtehet. Komolyan bármit, csak hogy a tét nagy, ha elbukik a próbán, a föld megsemmisül. Hősünk erről mit sem sejtve egyre nagyobb ostobaságokat követ el, híven tükrözve azt a mondást: Vigyázz mit kívánsz, mert megkaphatod!

Nem mondanám, hogy különösebb mély mondanivalóval rendelkezik. A célja csupán annyi, hogy jól szórakozz a kissé együgyű, ostoba álmot kergető kisember szerencsétlenkedésein, és hogy drukkolj azért, megkapja a nőt. Közben jókat nevethetsz, és 85 percre kiszállsz a világból. Nem hosszú, nem rövid, pont jó. Kissé felületes, némileg klisés, de szórakoztatóak a karakterek, élvezetesek a szituációk, és közben rájössz, talán te sem csinálnád jobban. Szerintem egy egyszer nézhető, könnyed lazítás. És azt nem is mondtam még, hogy Robin Williams kölcsönzi a hangot Dennisnek.

7/10



He Never Died


Henry Rollins rengeteg, jobbnál jobb filmben szerepelt már, de az az első, amit direkt rá szabtak. Jason Krawczyk rendezte, írta a forgatókönyvet, és egyből tudta azt is, ki lesz a főszereplője. Égben köttetett választás!

Jack meglehetősen visszahúzódó életet él, kissé depresszióra hajlamos, nem érdekli az élet. Nem csoda, majdnem az idők kezdete óta bolyong, szinte az összes nagyobb háborúban harcolt, és különben sem ért máshoz, mint az erőszakhoz. Benne van a Bibliában, emberi hússal táplálkozik, imádja a bingót, és persze tökéletesen hallhatatlan. A semmittevő, értelmetlen, alvással töltött életét zavarja meg Andrea, a korábban nem ismert lánya, aki hirtelen eltűnik, és most mehet kiszabadítani.

Henry Rollins karaktere leginkább egy  Asperger-szindrómásra hasonlít, nem tud, bár igazából nem is akar szociális kapcsolatokat létesíteni. Ez gyakorlatilag nulla mimikát kíván, és szerintem nem is annyira könnyű eljátszani. A totális érdektelenséget áthatja a halál utáni vágya, de ez az egyetlen olyan dolog, ami nem adatott meg neki. Az elején még ugye nem tudni, miért, ráadásul van itt minden, szerelem, meg gyereknevelés, nepperek, gengszterek, és tengernyi, tengernyi vér. Aki ilyen sokat él, annak bizony múltja is van, ami váratlan utolérheti. Egy döntés, amit gondolkodás és megbánás nélkül hozott meg, most a lánya életébe kerülhet.
Na jó, ez a film egy igazán nekem való beteg darab. Kellően meghökkentő, naturista, brutális, kegyetlen és ironikus ahhoz, hogy igazi kedvenc legyen, ugyanakkor annyira egyszerű a története, mint egy faék, szóval tökéletes lazításnak. Nem kell érteni, nézni kell! Annyira beteg, hogy már jó, olyan csavarokkal, amikre valahol számítottál, néha mégis meglepnek. Nincs benne semmi új, és mégis olyan hatást ad. Kissé lassúdad, komótos, aztán bepörög, majd megint komótos, mint egy elhúzott művészfilm, amiben azt nézed, miként múlatják az időt. Az egyetlen különbség talán az, hogy Jack nem múlatja, az csak telik.
Nem hiszem, hogy sokan hallottak róla, hogy bármilyen díjra jelölnék, de nálam tuti nyerő volt.

9/10



Mr. Right


Anna Kendrick és Sam Rockwell egy filmben? Mi van itt? Mi ez a baltával faragott cukiság?! És gyilkolnak benne?! Nagyon, nagyon sokat! Még azt is elnézem, hogy tingli-tangli alapokkal rendelkezik.

Martha Agatha McKay egy csinos, ámbár meglehetősen különös lány, aki rendkívül szerencsétlen módon választja meg a randipartnereit. Az utolsó csalódás után, némileg megzuhanva - mondjuk ebben nagy szerepe van Hannibálnak, a macskának is - belebotlik Mr. Tökéletesbe. A pasiról nem sok dolgot lehet tudni, csak hogy nem hagyja magát lerázni, szemmel láthatóan odáig van érte, jól táncol, maga is kissé különös, és olyasmiket mond, hogy embereket gyilkol. Jópofa és vicces is, a gond csak az, nemigen viccel. Az álompasi egy meglehetősen őszinte bérgyilkos, aki előszeretettel öli meg azokat, akik felbérelik.

Nem tudom, mi volt meg előbb, a szereposztás, vagy a forgatókönyv, mert Rockwell elhíresült táncmozdulatai ezúttal is feltűnnek. Anna Kendrick egyszerűen bájos, ahogy különben mindig, és független attól, hogy az alapsztori zseniális, egy seregnyi klisés romantikus szállal, a szereplőink közötti kémia sokáig nem működik. A párbeszédek némileg laposak, sokszor sutácskák, legalábbis a kezdetekben, és  mégis van benne valami, ami miatt mégis maradtam. Alighanem a bérgyilkos karaktere az, ami arra ösztönzött, hogy ne kapcsoljam ki a filmet, és nem bántam meg. A végére miden összeér, és hozta azt a szórakoztató rátát, amit egy ilyen típusú filmtől elvárok, méghozzá úgy, hogy nem lett komolyan romantikus blődség sem. Hőseink kinyílnak, és megtalálják azt a közös pontot is, amire már lehet építeni.
Az akciójelenetek szépek, bár néha erősen látszik a dublőr jelenléte, Rockwell táncol, Anna pedig nem csak egy szép baba, ahogy az a hasonló filmekben lenni szokott. A mellékszereplők némelyike szintén megérne egy misét, Tim Roth, RZA vagy akár James Ransone mind különös színfoltot jelentenek. Azt hiszem, ezek azok a csacskaságok, amiket minden színésznek el kell vállalnia annak érdekében, hogy megkapja azt a szerepet, amire igazán vágyik. Más magyarázat ugyanis nincs rá, de azért egyszer abszolúte kellemes.

8/10



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése