Álmatlanság és menetrendszerű csalódás

Az éjszakák igen hosszúak tudnak lenni, ha az ember lánya nem tud elaludni. Miközben magamban hordom még az elmúlt hét fáradságát és szorgalmasan pakolom rá az újabbakat, rengeteg időm akad minden másra.

Tegnap, azaz ma, valahogy nem volt kedvem olvasni.  A legutóbbi alvás nélküli olvasós éjszaka kivitte a lécet, az íráshoz már nem voltam elég koncentrált, takarítani nem akartam, mert a szomszédok, fene a perverz mindenüket, aludtak hajnali fél egykor. Szóval nem maradt más, mint hogy nézzek valamit.

Film szóba sem jöhetett, a sorozatok sem csigáznak fel, bár a heti kettőt (True Blood, Teen Wolf) feltornáztam háromra (Rizzoli and Isles). Azt tettem tehát, amit olyan háromnegyed éve teszek, az animékhoz fordultam. Átlagos 22-23 perces részei nem igényelnek komoly koncentrációt, ráadásul olyan rég néztem már, hogy a héten begyűjtöttem négy külön sorozatot, csak az íze végett.

Tudtam, jól fognak jönni, no meg ki is voltam éhezve valami újra.

Neki estem, és el is kapott, mint a gépszíj. Egyből felfedeztem hasonszőrű vonásokat egy jelenlegi kedvenc manga sorozatommal, és némi keresgélés után kiderült, ez azért van, mert a mangaka egy és ugyanaz. Ó! Jó hír! Biztosan élvezni fogom!

Na, élveztem! Nem is tudtam leállni, és mivel elég rövid sorozat volt, nagyjából három óra alatt pipa került az évad végére.

Álmos még mindig nem voltam, sőt fel is pörögtem. Nagyjából négyfelé járt a mutató, korán volt még. Közben leszakadt az ég, nekem meg eszembe jutott, hogy az udvaron hagytam a szandimat. A hátamra kaptam egy törölközőt (Pont elpakoltam a pulóvereket és a kabátokat a szekrénybe. Mégsem vagyok túl előrelátó.) és rongyoltam ki.

Killarcat nyomakodott mellettem, de tudtam, hogy nem fogja szeretni. Az első lépcsőfok után be is fékezett. Bőszen visszaugrott és a farkát becsapva szimatolt ki. Majd átestem rajta visszafelé menet. Villanyt ugyanis nem gyújtottam, őnagysága pedig fekete. Tökéletes mimikri.

A hátam így is elázott, viszont álmos továbbra sem voltam, és arra gondoltam, ha tetszett animében, mangában imádni fogom. Nosza, keresgélés!

Először is szomorú lettem, mert kiderült, hogy bár egy amerikai kiadó megvásárolta, az csődbe ment és most senkihez sem tartozik. Ez annyit tesz, hogy nem lehet megvenni nekem tetsző nyelven.

Tudom, le lehet tölteni, kb. egyperces keresés után meg is találtam angolul, de nem lesz a polcomon.

Érdekesen állok ezekhez a kérdésekhez. Bőszen látogatok manga fordításokat közzétevő oldalakat, elolvasom mindet, aztán megnézem elérhető-e magyarul. Ha nem, márpedig általában nem, akkor megveszem, helyesebben megvenném angolul.

Amikor ráleltem, már tudtam, ez a lehetőség nem játszik. Japánul sajna nem tudok, akkor most mi van?

Tudom, hogy nem igazán környezetbarát, főleg annak tükrében, hogy nálam szelektív szemétgyűjtés van és az izzókkal, elemekkel is elsétálok a kijelölt helyekre, de egyszerűen kényszert érzek a könyvespolcom feltöltésére.

Mostanában könyvet is alig-alig, mangát meg egyáltalán nem vettem. Likviditási problémáim akadtak, ami még könnyen orvosolható, csak kordába kellett hajtanom könyvoholista énemet. Arról nem is beszélve, az amerikai mangák ára helyenként elég borsos lett. Tudom én, hogy gazdasági világválság, de amit olyan kettőezer körül megvettem, most a duplája, miközben a könyveknél nem tapasztaltam ugyanezt.

Ekként méláztam, mikor kiderült, négy mangából is érkezett frissítés. Nem vágtam bele az újba, inkább a meglévőkben igyekeztem magam szintre hozni.

Jé! A kedvenc sorozatomban is van kettő új feltöltés! Hamar, gyorsan!

Ez különben egy olyan sorozat, ami a kilencedik kötetig megjelent már angolul, és ahogy volt pénzem, el is kezdtem gyűjteni. Még csak az első négyig jutottam, de közben más is volt, pénzem meg nem, és akkor holnap meg is rendelem a következőt…

Visongva nevettem egy-két jeleneten, és bár tudom, hogy a japánok öt könyvvel járnak az angol nyelvű piac előtt, hála a lelkes fordítóknak, ha naprakész nem is vagyok, de a lemaradásom sem tetemes.

Na, akkor elérkezett az idő az alváshoz! Öt óra múlt, mivel nem dolgozom, le is feküdtem. Ha dolgoztam volna, öt ötvenkor csörög az ébresztő. Nem lett volna értelme, de ebben az esetben néhány órát még szundíthattam.

Tíz után kicsivel ébredtem. Magamtól. Szerintem a testem beállt erre az öt órára. Mindegy én mennyire vagyok fáradt, ki is veri az álmot a szememből.

Az első gondolatom az volt, megrendelem a mangám következő részét. Ebben a hónapban minimumra szorítottam a kiadásaimat, a hétvégi költőpénzeimet kis plusszal megkerestem, akkor megérdemlek egy mangát! Meg én, ha már könyvet nem vettem. Csak egyet…

„A kiadó bezárása miatt nem áll módunkban… visszahívta az összes példányt… Sajnálatosan, csak a kilencedik részből van elérhető… „

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Nem akarom! Nem, nem, nem és nem! Most miért?

Meg akartam (a szerettem volna részen rég túlléptem) venni az egész sorozatot. Mindet el akartam olvasni vagy ezerszer!

Mikor egy cég tönkremegy, miért kell bevonni minden termékét? Így biztosan nem termeli meg azt a kis pénzt sem, amire különben számítani lehetne. Komolyan mondom, ez volt a nap rossz híre. Tudom, sose legyen nagyobb bajom! Magam is kiegyeznék egy ilyen mélyponttal, de csalódás ért. Most mi lesz velem?

Tanuljak meg japánul? Még az angolomat sem tökéletesítettem, a finnt anyagi és tanulási okok miatt hagytam abba, ha lenne rá pénzem, azt kezdeném elölről.

Nem is értem, miért morognak a letöltések miatt. Ha nem lennének ezek a lehetőségek, egy csomó dolog eltűnne a süllyesztőbe, örökre!

Most megrendeltem a kilencedik kötetet, Hétfőn felfújom magam, és próbálok más forrást keresni, hátha valahol még elérhetőek, csak az a gond, hogy mangák esetében használtat venni rizikós.  A ragasztott táblák ugyanis szétesnek, elég könnyen és nem mindenki vigyáz úgy rájuk, mint én. No meg, ha meg is találom, annyi pénzem nincs, hogy az egészet megvegyem. Bárki lenyúlhatja előlem.

Utólag azt mondanám, jobban jártam volna, ha átalszom az éjszakát. Most már nagyjából, telesen mindegy!

Mindenesetre ismételten levontam a következtetést, ha valami megtetszik, meg kell venni azonnal. Az sem baj, ha adósságba verem magam, mert később biztosan nem lesz.

Sokadjára jutok ugyanerre, de nem tanulok belőle…

Kavai *-*