Akkor, ahogyan ígértem, jelentkezem. Két kézzel, négy ujjal és felettébb lelkesen.
Befejeztem A negyediket és a véleményem változatlan. Viszont, ahogyan egy kolléganőm felhívta rá a figyelmemet, én nem számítok, mert furcsa vagyok. Épp ezért elejéről kezdeném az ismertetést. Hogyan jutottam el az érdeklődőtől a megszállottig, avagy vannak még normális emberek, akik nem én vagyok.
Lássunk egy kis háttér infót.
Pittacus Lore azonkívül, hogy Lorien bölcse, írói álnév, ami nem kevesebb, mint két személyt takar. James Frey és Jobie Hughes együttműködésének eredményeként jelent meg az I Am Number Four 2010 augusztusában. 7 hétig vezette a The New York Times Best Seller listáját, gyermekkönyv kategóriában. Azonban ekkorra a DreamWorks megvásárolta a 6 kötetes széria első darabját. Mégpedig 2009 májusában(Már önmagában ez a tény felkeltette a kíváncsiságomat. Miféle könyvet vesznek meg a kiadása előtt?).
Mondhatnánk, kissé elsiették, hiszen a könyv nem a film alapján született. Egyszerűen arról van szó, hogy a megjelenés és az alkotás között eltelt némi idő, a filmes cég pedig biztosra vette a sikert az alapötlet alapján. Nem sokat kockáztattak, bár ezt akkor még senki sem tudhatta. A 2011. február 18.-án debütáló mozifilm, véleményem szerint igen jól sikerült. Alig akadt fanyalogni valóm a könyvhöz képest!
Na de vissza igaz szenvedélyemhez, az írott szóhoz!
Igazából nem tudom, hogy a fordítás tette, avagy eredetileg is ilyen formára íródott. Minden fordító akaratlanul hozzá tesz valamit az eredetihez önmagából, de az alapok nyilván szabottak, így az alkotóknak jár a pont.
A jelen idejű fogalmazással, gyakori tőmondatokkal elérték azt, hogy érzelmileg eltávolodjak a könyvtől. A szokatlan stílus megzavart. Ha őszinte akarok lenni, az első ötven oldal után erős kétségeim támadtak. Aztán valami nagyon fura történt...
Képek kezdtek peregni a szemem előtt. Mozit láttam, mégpedig folyamatosan narrátorral. A képzeletemmel nincs baj, néha tán túlságosan is elrugaszkodott. Az olvasás számomra kaland. Bejárok minden helyszínt, megharcolok minden csatát, elvesztek minden szerelmet. Jelen vagyok. Mégis mire észrevettem, hogy az élmény más, mint a többi, újabb száz oldalt áldoztam a kíváncsiság oltárán és többé nem volt megállás.
Ha jól emlékszem, most esett meg első alkalommal, hogy nem sírtam egy megható jeleneten (Ja, kérem! Jól idomított tömegfogyasztó vagyok. Sírok, nevetek ott, ahol ezt elvárják tőlem. Borzongok, megijedek, és ugrálok a székben. Bárki, aki nézett már velem filmet tanúsíthatja, az akcióimtól hamarabb frászt kapott, mint az álarcos gyilkostól.), nem kellett zsepi után kutakodnom, nem hajtogattam, hogy ez nem igazság. Mégis mélyen megérintett. Talán mélyebben, mint eddig bármi. Mert barátaim, láttam! Sebastian döbbenhetett meg ennyire a Végtelen történetben.
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi a csuda történt! A szavak azonban nem engedtek. Muszáj volt olvasnom és valamiért kénytelen voltam lassítani is. Korántsem haladtam olyan tempóval, mint más könyvek esetében. A vetítés miatt tarthatott tovább...
Az írók nem sokat vacakoltak a karakterek megrajzolásával. Nagy általánosságban elég felületes leírást kapunk a külcsinről. Négyeske csini (más szemén át), a csaj dögös és kék szemű, a focista bugris, a különc gyerek, különc és valójában ő az akiről egy pindurit többet tudunk. Ebből a szempontból nem is baj, hogy előbb néztem meg a filmet, de mivel a könyv eredeti karakterei fiatalabbak (gyerekkönyvről, ifjúsági irodalomról beszélünk), tudatom ki is hajította őket , majd kreált valami fiatalosabbat.
Ismételni tudom magam. Zseniális! Nyilván lesz, aki azt mondja majd erre, elment a józan eszem. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem áll módomban. Ilyen hatással volt rám az ez idáig ismeretlen, újszerű stílus (Nekem!). Nem mindennap fordul elő, hogy magam is részt veszek egy könyvben.
Ha volt vele bajom, hát az az, hogy vastag papírra, nagy szóközökkel nyomtatták és idő előtt véget ért. Bírtam volna még ezt a különös élményt.
10/10
Érdekesség-e vagy sem, de tény, hogy nálunk nem kapott ifjúsági besorolást. Sci-fiként jelentették meg.
A második kötet várhatóan októberben jelenik meg Hatos fokozat címmel. Bár a honlapon csupán ennyi szerepel: The Power of Six - 2011.
Magyar kiadó: Cartaphilus Kiadó
Fordította: Illés Róbert
I Am Number Four hivatalos honlap: http://www.iamnumberfour.co.uk/pittacus-lore/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése