A nyegyedik

Ó, hát hol is...

Talán ott, hogy a filmet már láttam. Természetesen imádtam!

Rendszerint, mikor könyvadaptációt készülök nézni, igyekszem előre beszerezni betűformában. Ez különben semmi másra nem jó, mint hogy az ember fanyaloghasson a pocsék feldolgozáson, és spoilerezze azon információkat, amelyek a néző számára sosem derülnek ki.

Kivételesen a beszerzés csúszott. A film magával ragadott és mint minden normális betűbanger, csak arra tudtam gondolni, bizonyosan sokkal jobb könyvben.

Muszáj, meg kell... akarom... drágaszágom!

Utána keresgéltem kicsit és a vélemények elég szerteágazóak lettek. Egyenesen pocséknak vagy zseniálisnak titulálták. Közép út nincs. Miért?

Azt hiszem van rá egy válaszom. Nem biztos, hogy tuti, viszont legalább a sajátom.

Mostanában jó néhány könyvet olvastam, ami egyes szám első személyben íródott. Ellenben nem emlékszem, hogy valaha is  a kezembe került olyan könyv, amit jelen időben írtak.  Most csinálom, most érzem, most, most és most.

Kicsit olyan, mintha naplót olvasnék. Ettől van benne valami intim, valami perverz és valami igazán fura.

Tudom, hogy a keretsztori szerint az író a Lorien bölcse. Azt sugallja, amit olvasol valóság, nem pedig fikció.  Valami, ami az orrod előtt játszódik és mégsem veszed észre. Valami, amit nem vagy képes teljességében felfogni, ezért korlátozott kis agyaddal mesévé változtatod.

Most őszintén, ki nem olvasott világ megmentős történetet, ahol egy az igaz, a hős és a kiválasztott?

Ez a könyv más. Teljesen. Újszerű, döbbenetes!

Tetszik, mégpedig nagyon!

Most, a falás szakaszába léptem.  Amikor elfogyasztottam (örök probléma, hogy ki,-avagy elolvasunk :D ) , még jelentkezem. ;)