Looper - A jövő gyilkosa

színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 118 perc, 2012

rendező: Rian Johnson
forgatókönyvíró: Rian Johnson
zeneszerző: Nathan Johnson
operatőr: Steve Yedlin
producer: Ram Bergman, James D. Stern
vágó: Bob Ducsay

szereplő(k):
Joseph Gordon-Levitt (Joe)
Bruce Willis (Joe)
Emily Blunt (Sara)
Piper Perabo (Suzie)
Paul Dano (Seth)
Garret Dillahunt (Jesse)
Jeff Daniels (Abe)

Hűűűűűű! Ez egyszerűen zseniális volt, de nagyon meg leszek lepve, ha nem bukik meg. Már a rövidke teaser elég volt ahhoz, hogy úgy döntsek, nekem ezt látni kell. A téma érdekesnek tűnt, a főszereplőket szeretem, mi kellhet még a sikerhez?

Joe egy nagyon érdekes foglalkozást űz, a maffiának dolgozik, akik a jövőből, egy betiltott technológia segítségével embereket küldenek vissza. Ő ebben az abszurd jelenben(2044-ben) kivégzi a delikvenseket. Ahonnan jönnek, onnan ugyan hiányoznak, de ahova kerül, ott nem keresi őket senki sem.

A munka része az is, hogy elvarrja a szálakat. Ha még életben van harminc év múlva, őt is visszaküldik, és múltbéli énjének meg kell ölnie saját magát. Egy bibi van, Joe idősebb mása nem akar meghalni. Kész tervvel érkezik, és az ifjabb  önmagának csak annyi lenne a dolga, hogy meneküljön. Csakhogy az élet mindig rácáfol az elvárásokra.

Nem olvastam kritikát, mert nem szerettem volna, ha bármi is befolyásol. Tény, hogy a bemutatók alapján sokkal pörgősebb akcióra lehetett számítani, de már öt perc után nyilvánvalóvá vált, ez egy nem olyan film. Vagyis olyan, csak nem annyira és nem... Nos, ez a film valahogyan más.

Lassan, komótosan csorog, ahogy Joe élete is. A múltja, a munkája, a piszkos jelene drogfüggővé, önzővé teszi. Bármit megtesz a túlélésért és a nyugdíjas éveire elhelyezett ezüstkészletéért. Ezt kiválóan szemléltetik nekünk, amikor hősünk választásra kényszerül, és ő elbukik. Lehet felette pácát törni, de én megértettem. Tökéletes tervel rendelkezik a jövőre nézve, és ez az, amit akar. Az ő jövőjét, Franciaországot, gazdagságot.

Harminc év elteltével már egy kicsit másként látja a dolgokat, de a múlt és jövő találkozása a jelenben egy picit félresikerül. Willis karaktere olyasmiért harcol, egy olyan lehetőségért, amit fiatalabb énje nem is akar. Ő csak el szeretné varrni a szálakat, visszakapni a pénzét, az életét és a reményeit. Egy beteg világ beteg gyermeke, aki nem tud mit kezdeni azokkal a dolgokkal, amik még meg sem történtek.

Zseniálisan álltak hozzá az időutazós részhez. Aprólékosan kidolgozták, megmagyarázták a változókat. Például a jövőből jött miért nem emlékszik arra, ami történni fog, vagyis a saját múltjára. A szándékai is tökéletesen érthetőek az elkövetkezendők tükrében, de mivel még nem tette meg, a lelkiismeretével neki is ott és akkor kell megküzdenie. Talán kicsit zavarosan hangzik, de nagyon igyekszem, hogy ne mondjak konkrétumokat, mert engem többször is sikeresen megleptek, no nem feltétlen a történettel, sokkal inkább azzal, ahogy hozzá álltak. Bár tagadhatatlan, volt néhány momentum, amire nem számítottam, mivel ez egy amerikai film, szóval azt úgy sem... De aztán mégis.

Zseniális az ötlet, hogy bármi történik a múltbéli mással, az nyilvánvalóan megjelenik a jövőbelivel. Logikus, persze, de olyan elemekkel példáztatják, hogy a szőr szaladgált a karomon. Sokkal hatásosabbá tették ezt az apró tényt, sokkal döbbenetesebbé, pedig nem igen mutattak semmilyen folyamatot. Csak eredményeket.

A film egy részénél megváltozott a nézőpont és utána két Joe szemén át követhettük az eseményeket. Érdekes volt, hiszen a két személyiség gyökeresen különbözik egymásól, így mindent másként ítélnek meg. Ha valami, ez tényleg hordozz néhány meglepetés elemet.

Joseph Gordon-Levitt felfedezése mostanában ért tetőpontjára, igaz, hogy gyerekszínészként kezdtek. Erősen átmaszkírozták, hogy jobban hasonlítson Willisre, ennek következtében voltak pillanatok, amikor fel sem ismertem. A mimikája emiatt sérült, de a szemei változatlanul beszédesek, ami némileg kárpótol a hiányosságért. Érdekes különben, hogy ami idősebb önmagának jól áll, fiatalabbként kissé taszító, de nem elég az állat, a szájat igazítani, ha a fejforma sem egyezik meg. Gordon-Levitt mindenesetre elindult felfelé. Hajrá!

Bruce Willis természetesen szokásos módján fantasztikus. Egy érett, tapasztalt és sok poklot végigjáró férfit alakít, aki ki tudja, ki akarja mutatni az érzelmeit. Akinek van értékrendje és legfőképpen valamije, amiért érdemes küzdeni. Önzőséggel vádolja fiatalabb énjét, de ő maga is csak a saját érdekeit tartja szemelőt. Szereti a "kicsién"-t, megmenti az életét, de a jövőjét sokkal fontosabbnak tartja a személynél. Nagyon érdekes választás volt erre a szerepre, de engem megvett.

Persze, lehet kötekedni. Ha feltalálták az időutazást, a maffia miért hullák éltüntetésesre használja? Végül is a film szolgál egyfajta magyarázattal. A hullák eltüntetése különben rendkívül jövedelmező. Nem szükséges távolabb menni és megváltoztatni a múltat, mikor így is ők utalnak mindent. Ez pedig elég.

Vannak apróbb hibák ezenkívül is. Például, annyira titkos ez a munka, hogy csak mindenki tud róla. Mégis annyira magával ragadó, jól felépítette a történet, hogy hajlamos vagyok felülemelkedni mindenen. A lezárás meglepett. Logikusan következhetett az előzményekből, de attól még nagyszerű húzás volt.

A feliratban akadtak bakik, de én már nem is akadok fel ilyeneken. Egy nálam jobb angolost bizonyára idegesít, ha nem azt hallja, amit írnak, és ezeket nem feltétlen a felirat táblák hossza, azaz a szöveg tömörítése az okozza. No de az eredeti nyelv mindig hordoz többlet információkat.

Alapvetően lassú tempójú, komótosan csordogáló film, néhány felpörgetett akcióval, szokatlan meglátással, eredménnyel és rengeteg furcsasággal. A megoldás csak fél. A vége lezárja ugyan Joe történetét, de nyit egy újat, amiről semmit nem tudunk. Nem is tudhatunk, mert a jövő azon a ponton megváltozik. Lehetne ugyan folytatni, de hiba lenne.

Külön imádtam a végét követű szünetet. Egy kis pause, és össze is néztünk, hogy akkor most vége van? Mikor elindult a stáblista lassan kezdtek tápászkodni az emberek. Mi speciel az utolsó betűt is megvártuk, mert jól eset ülni és azon morfondírozni, mennyire zseniális volt, hányan nem fogják megérteni és mekkorát fog bukni.

Rövid gondolkodás után nem adhatok maximum pontszámot, mert hát nem vagyok vak, az ujjam azért remeg a ravaszon.

9/10

Nevada Barr: Ördögkatlan

Tetszett a beharangozás, a tartalom. Nekem való, kellemsen borzongató olvasmánynak tűnt, de a borító színei fogtak meg igazán. Kicsiben azt hittem, ez valami  örvény. Jó, tudom, tudom, de nem értettem a piros színét.

Anna Pigeon az élete elől menekül a Glen Canyonba, ahol idénymunkásnak áll. Csak el akar tűnni egy kicsit, elege van és magányra vágyik. Megkapja, bár nem egészen ezt akarta. Meztelenül, kiugrott vállal tér magához egy víznyelő mélyén. Szédül és hányingere van, nem emlékszik semmire, kiút nincs. A fejében lefuttatott párbeszédek legalább segítenek elhatározásra jutni. Nem fog odalent meghalni. Különben is, a rangerek hamar meg fogják találni.

Ez alatta a kollegái élnek tovább, mintha minden rendben lenne. Nem keresik a különös, nyilvánvalóan szó nélkül lelépett nőt, aki volt annyira gondos, hogy még a csomagjait is magával vitte.

A könyvvel kapcsolatos érzéseim eléggé vegyesek. Alapvetően tetszett. Se többet, se kevesebbet nem kaptunk annál, mint amit a fülszöveg ígér, kivételesen helytálló darab. Tehát ez a része rendben is lenne.

Anna gondolatai, hozzáállása az ügyhöz, az akarat és a küzdés rendkívüli módon tetszett. Szerintem jól megírt, pszichológiailag is helytállónak tűnő momentum. Az én meglátásom szerint alapvetően kétféle embertípus van (Leegyszerűsítve természetesen, mielőtt valaki belekötne abba, hányféle személyiségtípust különböztetünk meg egymástól. Segítek, négyet.), az áldozat és a túlélő.

Hasonló helyzetben az áldozatok mind végigmennek egyfajta lelki folyamaton, és létezik egy pont, ami eldönti, hogy valaki küzd a végsőkig, vagy beletörődik a sorsába. Sosem egyszerű feladni az életet, de kitartani mellette sokszor még nehezebb, ezért a túlélők személyiségén mindig visszamarad valami, ami azelőtt sosem volt jelen.

Ez a része fantasztikus, izgultam is rajta, vártam, reméltem, és bár néhány dolog picit meglepet, eddig még laza 10/10.

A könyv két fejezetre osztható: a víznyelőben és azon kívül. Az első fele tökéletes, a második néhol gyengébb, aminek több oka is van.

A váltott szemszög érdekesnek tűnt. Gyanúba kevert embereket, vagy éppen elterelte róluk a figyelmet, kicsit utaztatott és közben szórakoztatott. Hagyta, hogy azt gondoljunk, amit csak akarunk. Az olvasókat sokféle módon lehet vezetni, ez a fajta pedig jó volt, mert a keretet adott az egésznek.  Vagyis majdnem az egésznek.

Jenny képviselte a tájvédő szerepkört, aminek eleget is tett. Ismeretterjesztésből jár az ötös! Ha esetleg oda látogatnék, biztosan nem jelentene problémát a higiéniás előírások betartása, ennek ellenére a ranger nekem kicsit sok volt. Egyedül öt érzetem néha irreálisnak, és az ő karakteréből jóval kevesebb is elég lett volna, hacsak a későbbi könyvekben nem lesz visszatérő alak, amit ugye még nem tudunk. Ha igen, akkor megbocsájtom, és azt mondom, alapozás. De milyen mellékszereplő az, akit enyhe túlzással többet boncolgatnak, mint a főszereplőnket?

A meglepetés faktor jól működött, bár szerintem az olvasóknak nem igen lesz az. Tudom, nem  mindenki én vagyok, és lehet páran tényleg felkiáltanak majd, hogy: Ó!, de azért így is van benne egy aprócska csavar, ami miatt elnézhető, hogy kitaláltam a végét.

A fantasztikus tájleírások kimondottan varázslatosak. Szinte láttam magam előtt az egészet. Imádtam a környeztet, az ember kiszolgáltatottsága a természettel szemben többször is felszínre kerül, újabb környezetvédelmi szál, újabb alapigazságok és sok izgalom.

A könyv alakja meg valami mesés. Szeretem az amerikai puhatáblás könyveket, mert azok ilyen picikék. Ez a pont jó méret. Kényelmesen elfér a kezembe, a polcomon is kisebb helyet foglal. Minidig is fájlaltam, hogy nálunk nem terjed el ez a méret, viszont a súlyán még lenne mit faragni. Gondolom a papír miatt ilyen nehéz, de ne legyünk telhetetlenek. Kettőből egy is szép arány. Remélem a következőkben is maradt az alak.

A borító innen nézve már szép és érdekes is. A lentről nézett szűkülő világ, ami pusztán egy darabka ég, pont az, amit Anna láthatott a víznyelő mélyéről, és a könyv ismeretében más szemmel nézem.

A szöveg könnyen olvasható, gördülékeny, amin szerencsére nem bővelkedik szlengben, viszont kapunk jó sok színházi utalást. Ugyan nem olvastam angolul, de mivel semmi kirívót nem éreztem a szövegben, úgymint nem a szövegbe illő, karakter idegen megjegyzések, hajlok arra, hogy szép volt felkiáltással zárjam ezt a bekezdést.

A kötet ugyan előzménynek tekintendő, azaz 0. rész, de valójában csak idén jelent meg The Rope címmel. Tökéletesen elénk vetíti mindazt, amire a későbbiekben számíthatunk, és amiket a többi könyvben nyilván nem mesél el Barr. Az Oroszlánkörömökben feltételezhetően már egy kész karaktert kapunk (Az első rész és 1993-ban jelent meg.), most viszont lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk a születésénél.  Szerintem mi jártunk jobban.

Mindenesetre várom a következő történetet. Úgy érzem, rengeteg izgalmat tartogat a számunkra, több gyilkossággal és egy felettébb eltökélt Annával.

9/10

Magyar kiadó: Cor Leonis

Fordító: Illés Róbert

Teaser kedd #11

Bár jelenleg mindenkit a Hősnők viadala tart izgalomban, amit én tökéletesen meg is értek, főleg mert a játékkal nyeremények is járnak; no de mégiscsak kedd van, tehát elérkezett a teaser ideje.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

E heti teaser:

Theo egyébként megfigyelte, hogy az apja, és ritkábban ugyan, de az édesanyja is rendre a rengeteg munkára hivatkozik, amikor nem akar megcsinálni valamit.

- Ha ott lát a tárgyalóteremben, amikor iskolában lenne a helyed, leállítja a tárgyalást, és utasítja a törvényszolgát, hogy vegyen őrizetbe.

John Grisham: Theodore Boone a kölyökügyvéd

Hősnők viadala 2012 1. forduló

Elérkeztünk a nagy naphoz! Útjára indul a verseny, azaz kezdődnek  a beszavazások. Jöhetnek a csitrik és matrónák, mindenkit tárt karokkal fogadunk. Az első tizenhat mérkőzik majd a második menetben. Fontos, hogy elég időt szánjatok a válogatásra, mert a végén csak egy maradhat!

Kérlek fokozottan ügyeljetek a szabályokra!

A szavazatotokat leadhatjátok az 1. pontban szereplő aktív linkre, vagy a képernyő jobb oldalán található bannerre kattintva. Kísérjétek figyelemmel a hősnőitek harcát, miközben ti magatok is versenybe szálltok a nyereményekért.

Az első menet október 8-13. között zajlik, amikor is leadhatjátok a szavazatotokat összesen 10 jelöltre.

1. Mivel tanultunk az első játékból, ezúttal 5-5 jelöltet javasolhattok fiatal felnőtt(18 éves korig) és felnőtt kategóriában. Ez azért fontos, mert Reni és Mac biztosan nem kerülhet egy csoportba. Nem muszáj mindkét csoportban jelölni, de megadott értékeket alulmúlni vagy túllépni nem lehet. A szavazatokat kommentben fogadja Andie, a verseny házigazdája, a Könyvek Háborúja oldalon.

2. Kérem, hogy mindenki vésse eszébe, csak és kizárólag egyszer adhatjátok le a listátokat, ha többször teszitek, az előző is érvénytelennek számít.

3. Egy karaktert csupán egyszer jelölhettek. Amennyiben ettől eltértek, természetesen érvénytelenítitek az elsőnek leadott szavazatot is.

4. Kategória megkötés nincs. Jöhet szépirodalom, kortárs, ponyva, sci-fi, fantasy, dráma, thriller, ifjúsági, történelmi, krimi és a többi. A sokszínűség gyönyörködtet.

5. A karakter mellett tüntessétek fel a könyv, amennyiben sorozat, úgy annak a címét. Azonos néven több hölgy is található, így a félreértések elkerülése végett már az elején tisztázni kell a hovatartozást. Ennek hiányában a szavazat szintén érvénytelen.

6.  Az első round október 13-án éjfélkor zárul.

Természetesen lesz nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról megosztják, like-olják a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel a megosztás nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít.

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Változás!!!

Mivel a Fumax kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Érdemes figyelni a többi blogot is(katt. a linkre). Ennek különösen az első forduló után lesz jelentősége, amikor is kezdetét veszik a kampányok. Hajrá csajok!

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=VgSMxY6asoE]

Ezek után azt hiszem, újra kell néznem a Rocky sorozatot! :)

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a parázna lódoktor

A sorozat második kötete, amit természetesen elsőnek olvastam, mert ilyen kis oktondi vagyok, ötvenszázalékos akcióban kopogtatott be hozzám. Nyugodtan mondhatom, betalált, mint  Ronnie O'Sullivan a lyukba.

Agatha hazaérkezik a nyaralásból, ahol hiába próbálta becserkészni a szomszédjába költöző jóképű, leszerelt katonát. Sértett, unatkozik, Londonba utazik, hogy előröl kezdjen mindent. Kevésen múlik, hogy ő, aki dörzsölt, rámenős és kérlelhetetlen, nem esik bele egy előre kiásott pénzügyi verembe. Visszatér hát Cotswoldsba. Ennek leginkább a macskája örül, de meglepődve tapasztalja, mennyire felbolydult a falu női lakossága. Az újonnan praktizáló állatorvos képességeit kétségbe lehetne vonni, de hogy jóképű, és ért a hölgyek nyelvén, az kétségtelen. 

Hirtelen bekövetkező halála azonban felvet bizonyos kérdéseket, és Agatha elhatározza, hogy a végére jár ennek a rejtélynek. Teszi ezt többek közt azért is, mert ezzel végre felkelti James Lacey figyelmét, aki olyan sikeresen meglépett előle nyáron.

Első könyvnek kitűnő volt, bár már a legelején éreztem, hogy valamiről lemaradtam. Aztán ugyanilyen okok miatt nem is igen értettem a hősnőt. Csak ültem és csodálkoztam, milyen idegesítő, hogy el van telve a vezetői képességével, aztán micsoda palimadár. Bevallom, még erősen kételkedtem abban is, hogy szeretni fogom. Aztán minden megváltozott. Ahogy haladt a történet, egyre érthetőbbé vált a személyisége, és rendkívül jót szórakoztam a minden bájt nélkülöző, pukkancs természetén.

Mondjuk, ha sorban haladtam volna, akárcsak más normális ember, fel se merültek volna ilyen dolgok problémának, hanem rögtön nagy lelkesedéssel kacaghattam volna a fiatal nyugdíjas kalandjain. Viszont így sem maradtam le sok dologról. Való igaz, hogy az első rész alapozását kihagytam, de az események olyan szépen követték egymást, oly természetesen épültek egymásra, hogy bár észrevettem micsoda hatást vált ki Lacey hősnőnkből, mégsem éreztem, hogy elmulasztottam valamit.

Csak utólag derült ki, hogy valóban nem sokat. Ugyanis Agatha érdeklődése kevés szerepet kapott a Spenótos halálpitében. Más foglalta le, mégpedig, hogy tisztára mossa a nevét. Ami utána történt, arról pedig nem tudunk, így a rövidke beszámoló épp elég.

A bepillantás James fejébe nagyon szórakoztatott. Meg van róla győződve, hogy a nő nagyon veszélyes, és szinte zaklatja a szerelmével. Menekült előle, aztán meg szégyenli magát, amiért túl nagy feneket kerít az egésznek. Természetét nézve szöges ellentéte az erőszakos szomszédasszonyának, és gyakran ez maga a konfliktus forrás.

Aztán valahogy csak egy kocsiba keverednek és elkezdik  a közös munkát, minek során Agatha párszor bolondot csinál magából, a férfi pedig zavarba jön, de ez az élet rendje. Haladnak valami felé... Akkor is, ha ezt egyenlőre csak Bill Wongnak, Agatha nyomozó barátjának, no meg a lelkész feleségének, a boltosnak, a... egyszóval Laceyn kívül mindenkinek feltűnik.

Egybe faltam fel, és rendkívül élveztem. Utána beszereztem a többi megjelent könyvet is, szóval hamarosan újra elmélyedhetek az akaratos reklámszakember és a nyugalmazott ezredes történeteiben. Vagyis nagyon remélem, mert határozottan tetszik ez a párosítás.

Könnyed, vicces olvasmány, nem csak nyárra.

9/10

Magyar kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó Kft.

Továbbra is idegesítő az Ulpius azon szokása, hogy vagy 30-50 oldalnyi előzetest nyom a könyvek végébe. Nem lehetne ezért panasszal élni? Még soha nem olvastam el őket, és nagy valószínüstéggel ezentúl sem fogom.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin (A fordító váltás nem hatott ki a könyv hangulatára. Szerencsére, de jobb szeretem, amikor egy sorozatot az visz tovább, aki elkezdte. Persze ez megint magánvélemény. )

Az ajándék...

Az a ló, aminek nem nézzük a fogát! Ha eltalált ajándékról beszélünk, az én visszafogott módomon, őrjöngve tudok örülni. Azaz felvonom a szemöldököm, diszkrét mosolyra húzódik a szám, finoman magamhoz szorítom, megforgatom, kibontom. A szemem csillog, de az arcom ekkor még rezzenéstelen. Aztán itt kettéválik a történet, aszerint, hogy egyedül vagyok-e avagy társaságban. Ha nem vagyok magam, akkor szintén két eset lehet. Az arcom fokozatosan felenged, átüt rajta az elégedettség, és újra meg újra kézbe veszem, vagy udvariasan megköszönöm, a kezem birtoklóan a környékén matat, de nem repkedek látványosan.

Jelenesetben egyedül voltam. Eláztam, mert ernyőt minek vinni, pedig három is van, de ahogy beléptem a kapun, botorka szemem egyből rátalált a postaládából teljesen kilógó csomagra. Vártam már, igen! Tudtam, hogy jön, de szerdán kora este valamiért különösen boldogan éltem meg. Beléptem a lakásba, csak két ujjal fogtam a csodát, mert mindenhonnan csöpögött a víz. A fejemre tekertem egy törülközőt, tapsikoltam párat, majd aprókat sikkantva feltéptem a borítékot, ami üdítően merevnek tetszett.  Amikor kiborult a csomagolásból, mit szépítsem, sajátságos táncot lejtettem, azaz néhányat lépkedtem jobbra majd balra, és nem, nem kellett kimennem... Csak  kontrollálatlanul örültem!

Azt kaptam, amit kértem, azaz amit nyertem. Könyvet, szóval számomra az ideális ajándékot. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem édesanyának... Nem, az egy másik műsor. Most köszönöm a postásnak, hogy ugyan csak két centire sikerült, de azért megpróbálta betuszkolni a ládámba, köszönöm a lakótársaknak, a házban áthaladóknak, hogy senki sem vitte el a csábító, bárki számára látható, és különösebb erőfeszítés nélkül elérhető borítékot, de legfőképpen a Geopen Könyvkiadónak, amiért rugalmasak voltak, és megengedték, hogy válasszak másik könyvet (mert az eredetileg felajánlott Murakami életműből mindegyik megvan), no meg, hogy már el is küldték.

Csak olvasni kell! Ehhez szükségeltetik még egy kis idő, de biztosan elkövetek majd egy írást a témában. És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek!

Teaser kedd #10

Az idő ugyan borús, bár mondhatnám azt is, hogy esik, de kedd van. Ezért fittyet hányva a beköszöntő őszre és a csepergő esősre, olvastam a villamosra várva. Ezt pedig ismét muszáj megosztom veletek.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.

Amit tenned kell:

- kapj kézbe egy könyvet;

- üsd fel valahol;

- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;

- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Az átázott mondatok:

"A "vén fekete galamb" Anna Pigeon volt, Jenny házszomszédja és kakigyűjtő segédje a víztisztasági programban.

Felháborítónak találta, hogy egy Jenny adottságaival rendelkező bombázó egy kalap alá veszi magát azzal a girhes nővel, aki kizárólag feketében jár, keresztülnéz az embereken, és semmit nem lehet leolvasni az arcáról."

Nevada Barr: Ördögkatlan

Hősnők viadala 2012

A nagy port kavaró hősök után itt vannak a hősnők is. Idén első ízben kerül megrendezésre, összesen 16 blog részvétellel, a hősnők viadala, mely remélhetőleg hasonló izgalmakat ígér, mint az előző játék.

A szabályokról:

Ahogyan megszokhattátok, öt forduló során mérik össze erejüket az irodalom küzdőszellemű hölgytagjai.

Az első menet október 8-13. között zajlik, amikor is leadhatjátok a szavazatotokat összesen 10 jelöltre.

1. Mivel tanultunk az első játékból, ezúttal 5-5 jelöltet javasolhattok fiatal felnőtt(18 éves korig) és felnőtt kategóriában. Ez azért fontos, mert Reni és Mac biztosan nem kerülhet egy csoportba. Nem muszáj mindkét csoportban jelölni, de megadott értékeket alulmúlni vagy túllépni nem lehet. A szavazatokat kommentben fogadja Andie, a verseny házigazdája, a Könyvek Háborúja oldalon.

2. Kérem, hogy mindenki vésse eszébe, csak és kizárólag egyszer adhatjátok le a listátokat, ha többször teszitek, az előző is érvénytelennek számít.

3. Egy karaktert csupán egyszer jelölhettek. Amennyiben ettől eltértek, természetesen érvénytelenítitek az elsőnek leadott szavazatot is.

4. Kategória megkötés nincs. Jöhet szépirodalom, kortárs, ponyva, sci-fi, fantasy, dráma, thriller, ifjúsági, történelmi, krimi és a többi. A sokszínűség gyönyörködtet.

5. A karakter mellett tüntessétek fel a könyv, amennyiben sorozat, úgy annak a címét. Azonos néven több hölgy is található, így a félreértések elkerülése végett már az elején tisztázni kell a hovatartozást. Ennek hiányában a szavazat szintén érvénytelen.

6.  Az első round október 13-án éjfélkor zárul.

Természetesen lesz nyereményjáték is.

A résztvevő blogok által felkínált könyveket, csecsebecséket azok között soroljuk ki, akik mind az öt fordulóban részt vesznek majd. Mivel a többszörös szavazókat törlik, ők egyértelműen nem kerülnek a közös kalapba.

És még egy apróság! Nyertest az ötödik forduló lezárása után hirdetünk!

A közösbe rakott Libba Bray: Rettentő gyönyörűségén kívül kívül felajánlok még egy plusz könyvet is, amit azok között sorsolok majd ki, akik az oldalról megosztják, like-olják a versenyről szóló bejegyzéseimet. Mivel a megosztás nem követhető személy szerint, és kizárólag az ismerőseimét látom, hozzászólásban kéretik jelezni az aktuális poszt alatt. Minél több poszthoz szólsz hozzá, valamint osztod meg, annál többször kerül a neved a kihúzandók közé, de bejegyzésenként természetesen csak egyszer számít. Azért senki se lepődjön meg, ha alkalmasint ellenőrizni fogom. :)

Jóllehet, a pocskondiázás is hozzászólás, de az ilyen tartalmú megjegyzéseket határozottan kitörlöm. Tessék szépen játszani!

A plusz ajándék választható. Lehet Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos vagy Tonya Hurley: Szellemlány című könyve.

Mivel a Fumax Kiadó volt olyan kedves és felajánlotta nyereménynek Dan Wells könyvét, így a Szellemlányt is ki fogom sorsolni. Azaz, két nyertest hirdetek a végén!:)

Egyenlőre ennyi a fontos információ. Már lehet gondolkodni azon, hogy kiket jelölnétek. Érdemes figyelni a többi blogot is. Ennek különösen az első forduló után lesz jelentősége, amikor is kezdetét veszik a kampányok. Hajrá csajok!



A második forduló október 15-31. között történik.

Mindkét csoportból az első tizenhat mérkőzik meg egymással, és a végén csak 8-8 marad. A párok véletlen szerűen kerülnek össze, de kétnaponta új küzdőre szavazhattok. Sűrű lesz a program, érdemes naptárba írni. ;)

1. páros - okt.15-17.

2. páros - okt. 19-ig .

3. páros - okt. 21-ig .

4. páros - okt. 23-ig .

5. páros -  okt. 25-ig .

6. páros - okt. 27-ig .

7. páros - okt. 29-ig .

8. páros - okt. 31-ig .

Már mondanom sem kell, hogy mindenki csak egyszer szavazhat, és a kör 31-én éjfélkor, az utolsó pársokkal zárul.

A harmadik meccset november 1-9. között vívják.

A 8-8 hölgyből csak 4-4  főre redukálódik a létszám.

1. páros - nov. 1-3.

2. páros - nov. 5.

3. páros - nov. 7.

4. páros - nov. 9 .

Természetesen akkor is csak egyszer szavazhattok majd, és a 9-én éjfélkor ér véget a bunyó.

A negyedik mérkőzést november 10-14. között rendezik.

A fennmaradó 2-2 párból 1-1 pár lesz, és kezd nagyon meleg lenni a helyzet.

1. páros - nov. 10 -12.

2. páros - nov. 14.

Nem győzőm ismételni, körönként egy szavazat engedélyezte, és a küzdelem 14-én éjfélig tart.

A végső harc november 15-17. között esedékes.

Eldől, hogy ki az az egy ifjú és idősebb hölgy, akik maguk mögé utasították az egész mezőnyt. És mikor mindenki kiörömködtek magát, egy nyertest is hirdetünk a szavazók közül.

Folyamatosan frissítem a posztot, amint beindul a móka.

A játékban részvevő blogok:

Könyvek háborúja, avagy az olvasó visszavág! (Házigazda)
Kelly olvas
Magnolia
Kristina blogja
Casperson olvasmányai
Alsyniai regék
MFKata gondolatai
Akiknek élmény az olvasás
Lylia Bloom
Forró csoki és jó könyv
Wee blogja
Nem harap a...
Secret Dream Time
Sötét Lélek Naplója
Elhaym blogja
Napi falat

Egyensúly (Mindent vagy Semmit #6)

Újra dolgoztak. A munka jó! Elterelte a figyelmét minden olyan dologról, amivel nem akart, vagy csak nem mert foglalkozni. Semminek is jót tett a normális rutin. Már nem nézett rá olyan különösen, amikor azt hitte, nem figyel, és valahányszor megérintette, az elméjéből kiolvasható első kérdés, nem a különtöltött heteket firtatta.

Érdeklődésének helyét szép lassan átvették azok a kérdések, melyek már előtte is uralták a férfi gondolatait. Elhívhatja-e Mindent máshova is a munkán kívül? Milyen lehet a hajának tapintása, a bőre illata?  Praktikus okokból közös lakosztályon osztoznak, de külön szobában alszanak, ez most mit is jelent? Jelent egyáltalán valamit?

Igyekezett csak akkor mosolyogni rajta, amikor egyikük háttal állt, mert az én tudom, hogy tudod, hogy tudom típusú helyzetre még nem értek meg. Inkább elfordították a fejüket, lesütötték a szemüket és úgy tettek, mintha nem is lenne semmi köztük. Társa továbbra sem merte elhívni direkten, és bár megkönyörülhetett volna rajta, tudta jól, hogy ennek nem örülne.

A felemás helyzetük miatt furcsa szituációkba keveredtek. Rendszerint a közös nappaliban ülve olvasgattak, és onnan együtt mentek az étkezésekre, majd onnan vonultak vissza aludni is. Néha kínosan topogtak, de akadt, mikor otthonos természetességgel kéz a kézben indultak valahova. Már mindenki róluk pusmogott, és ők jó szokásukhoz híven úgy tettek, mintha fogalmuk se lenne az egészről.

Most is, ahogy ujjai Semmi ujjai közé fúródtak, futólag észlelte, ahogy a férfi szája mosolyra húzódik, majd szemei az ő elpiruló arcára szegeződnek. Ezután fordult csak meg, hogy maga mögött húzva vezesse. Pedig mindketten ismerték a járást. Nem is olyan régen voltak itt, igaz, azóta minden megváltozott.

Megálltak az alvó ágyánál. Szorosan egymás mellé simultak, tenyerük úgy összetapadt, minta egy végtag része lenne, és csendesen figyelték az alvót. Vagyis az alvókat.

A nő az oldalán feküdt. Arca kisimult, mélyen, nyugodtan lélegzett. Hozzásimulva, arcát nyakába temetve egy férfi szuszogott csendesen. Karját a nő melle alatt átfűzve ölelte lazán magához.

Minden lassan elengedte Semmi kezét,  majd óvatosan megérintette az összeforrt párost.  Mivel a képessége olyan volt, akár egy vákuum, mindent magába szívott, lényegtelen hova helyezte kezét. Elég egy körömhegynyi bőrfelület, mely érintkezik egy másikkal, és az elméjét már nem egy, de két ember élete tölti ki.  Felkészült a két hangra.

Csend, zaj, suttogás, sikoly, normalitás, őrület, szeretet, gyűlölet, közöny, akarat. Rengeteg-rengetek akarat és félelem. Tengernyi félelem. Zavarodottan nézett fel. Abban a pillanatban találkozott Semmi mosolyával. Szerette azt, ahogy mosolyog. Századokkal könnyebbnek látszott a lelke.

- Látszólag sokkal nyugodtabb, de szinte minden megvan, ugyanúgy.  Legutóbb segíthettünk volna rajta. Mégsem tettük. Alig változott valami. Sőt, néhány dolog csak rosszabb lett. De ezúttal hozzá jöttünk. Most akkor miért?

A férfi széttárta karját és megrázta a fejét.

- Nem tudod?

- Pontosan nem. Talán te tudnád, ha elég mélyre ásnál. Az összefüggések néha alig látszanak, azért mégis ott vannak.

Igen, ezt megtanulta az első ittlétük alkalmával. Vajon most miért nem látja az egész képet?

- És mit veszel el tőlük?

- Csak tőle - mutatott a nőre. - A büszkeségét. Vagyis egy részét. Nem az a cél, hogy megalázza magát, csupán az - elgondolkodva kereste a hasonlatot -, hogy képes legyen hajolni. Jelenleg az elvei gúzsba kötik, és inkább eltörik, de akkor sem enged. Meg kell tanulnia, hogy másoknak is lehet néha igaza.

- De ez így kevés lesz!

- Igen, ezért vagy te itt. Nem csak az én nagyon kedves... - hirtelen elhallgatott, azután félmosolyra húzta a száját és csintalan szikrákkal a szemében nézett rá. - Szóval nem csak a nagyon kedves lakótársam vagy, hanem a kollegám is. Együtt dolgozunk. Te adsz, én elveszek.

- Én adok, te elveszel - gondolkodott félhangosan. Újra az ágy felé fordult és összehúzott szemel méregette a továbbra is mozdulatlan párt. Persze, ha felébrednének se történne semmi, egyikük sem látná őket, de rendszerint jobban érzete magát, ha az alanyaik alszanak. - Türelem és belátás - mormogta-, ezekre van szükséged.

Egy sóhaj kíséretében felállt.

- Nem lehet. Veled ellentétben számomra már egyek. Annyira szorosan tapadnak össze, hogy ha most adok valamit,  mindketten megkapják. Márpedig a férfinek ezekre nincs szüksége.  És ha jól sejtem ő most nem lényeges.

Semmi a keze után nyúlt és lágyan megszorított. A sajátjával együtt emelte meg, majd Mindenre mutatott velük.

- Te adod - mondta, aztán tenyerét saját mellkasához vonta, és éppen csak annyira tartotta közel, hogy ujjbegyei egy leheletnyit hozzáérjenek. - Én elveszem.

A férfi gondolatai rég benne cikáztak, de a felismerés mégis egyszerre zúdult rá. Nem fogják megbeszélni, nincs mit megbeszélni. Van, ami szavak nélkül is egyértelmű.

Bólintott. Ők így ketten teremtik megy az egyensúlyt. Ugyanazon dolog ellentétei. Már azelőtt összetartoztak, hogy ismerték volna egymást. Annyira egyszerű a megoldás, csak fel kell hagyniuk a tettetéssel.

Egyszerre fordították fejüket az alvók felé. A munkát még be kell fejezniük, aztán hazamehetnek.

Nem engedték el egymás kezét, miközben felváltva a nő arcához értek. Akkor sem, mikor Semmit követve megkerülték az ágyat, hogy társa a férfihez is kényelmesen hozzáérhessen. Aztán sokáig csak álltak ott. Egyikük sem akart elindulni, mert itt jöttek rá, emiatt az asszony miatt értették meg, kik is ők valójában.

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Az ember fura lény. Az otthon melegéből szívesen borzong. A sorozatgyilkosok pedig egy olyan téma, amit rengetegszer el lehet adni. Mivel Dexter az egyik kedvenc karakterem, egyértelmű volt, hogy ezt a könyvet nekem írták.

Háááát... Persze hazudhatnám, hogy nem volt jó, de tény az, hogy tegnap hazafelé elfelejtettem leszállni a metróról. Ilyen igen rég esett meg velem utoljára, főként azért, mert ismerem magam, tehát fokozottan figyelek a közlekedésre. De most, a tökéletes, stílusban illő zene dübörgésének, no meg a csillagok kedvező együttállásának köszönhetően megfeledkeztem az időről.

John Wayne Cleaver lehetne egy átlagos tizenöt éves, de valójában, még ha nem is egyedi, igen ritka példány. Kiskora óta megszállottan vonzódik a sorozatgyilkosokhoz. Mindent tud róluk, jobban ismeri őket, mint a profilozók többsége és régóta sejti azt is, csak valami apróság hiányzik hozzá, hogy maga is azzá váljon.

Amikor a városban rejtélyes gyilkosságok történnek, izgatottsága szinte az egekbe szökik. Személyiségrajzot kezd készíteni, a saját szabályait lassan áthágja és mindezt azért, mert meggyőződése, hogy el tudja kapni a tettest. Csakhogy arra nem számít, hogy akihez a nyomok vezetnek korántsem átlagos bűnöző.

Dexterhez szokták hasonlítani a fiatalembert, és nem is alaptalanul, sőt, így is reklámozzák. Ennek ellenére legalább annyi a különbség is, mint az azonosság. John az édesanyja és nagynénje által üzemeltetett halottasházban szeret tevékenykedni. Rendszeresen segédkezik a balzsamozóban, szóval szokva van a hullákhoz, amik teljesen el is bűvölik. Saját magát kordában tartandó szabályokat állít fel, és ezeket követve veszi az életnevű akadályt.

Van egy saját kis belső része, amit jól elzárva tart és fallal vesz körül, de az események hatására a régóta szunnyadó szörnyetege lassan erőre kap. Dexternek Sötét Utasa van, aki külön lény, de John a saját részének tekinti szörnyetegét, nem misztifikálja. A szemléletmód is azonos, csakhogy a mi kis hősünk már évek óta nem látta apját, és nők(!) veszik körbe, akik saját vérmérsékletüknek megfelelően kezelik a helyeztet. Mire a pszichiátere kimondja, hogy antiszociális személyiségzavara van, a fiú már mindent tud a helyzetéről. Jól felkészült, alapos fiatalemberrel van dolgunk.

Gyakorlatilag profilokat olvastam, de rendkívül élvezetes köntösben. Hátborzongató részletességgel ecseteli például a balzsamozás folyamatát, ahogyan a lélektani oldalt is megfelelően alátámasztja. Az empátia hiánya nem jelenti, hogy valakinek nincsenek érzései, és nem lesz mindenki sorozatgyilkos, aki ágyba vizelt, tüzeskedett és állatokat kínzott, de tény, hogy a legtöbb sorozatgyilkosnál fellelhető ez a hármas. Wells erre is figyelt.

És persze, ha meg is van a hajlam, kell még valami, ami meglódít, egy stresszor. Dextert a csecsemőkén átélt tragédia és Harry indítja útnak, aki kiképezi és rámutat az első áldozatára. John életében még nem érkezett el ez a pillanat. Ő valójában mindent megtesz azért, hogy elkerülje a végzetét, akkor is, ha nem érti a legtöbb alapvető emberi érzelmet, kötődést.

Ez utóbbit remekül ábrázolja Wells. Johnak sajátságos, szarkasztikus humort adott, ami különben Dextert is jellemzi. Ez  is olyan elem, ami elkülöníti a többiektől. Föléjük emeli kissé, mássá teszi. Okosabbá, érettebbé változtatja. Minden eszére szüksége is van, hiszen egy normál tizenévesnek sem könnyű, na de egy pszichotikusnak!

Nem képes eljátszani pusztán az érzelmeket és gyakran kibukik a száján az, amit gondol. Ez sokszor megdöbbenti a környezetét, miközben ő töretlenül halad előre. Tisztában van a korlátaival, de az erősségeivel is. Ezekből pedig meglepően sok van.

John pedig egyáltalán nem Dexter kicsiben. Vannak dolgok, amiben sokkal nyitottabb, így nem korlátozódunk csak egy sémára. Valójában a Lindsay könyvek ennél sokkal lágyabbak.

A végkifejlet egyébiránt nem sokkoló, már az elejétől kapunk nyomokat, amik előrevetítenek mindet. A gyilkos személyére is meglepően hamar fény derül, de ez sem von le a könyv értékéből, mert thriller és nem krimi. Az út a legfontosabb, mégpedig az, amit John jár be, és ebből a szempontból majdnem lényegtelen, hogy ki a gyilkos.

A fordításról, mivel nem olvastam eredetiben, érdemben semmiképpen sem nyilatkozhatom, de jól olvasható, gördülékeny tempójú. Semmi sem akasztott meg, és az Anyák és Apák is kikerültek belőle.  Egy rossz szavam sincs.

A borító... Nos a borító tervek közül nekem eleve a füzet tetszett. Pont olyan, amilyennek egy kamaszfiú naplóját elképzelem, tépet és koszos. Minimál stílus, egyszerű és hatásos. Na de amit a Fumax háza táján tettek az alapötlettel, az megvett kilóra! Ma nem kis remegéssel a hangomban toltam a kollega/barátnőm orra alá azzal, hogy nézze meg az új kicsikémet. Mivel ismer már nem képedt el, hanem a borítót kezdte vizsgálni, még akkor is, ha egy ilyen könyvet sosem venne a kezébe. Egy kis idő után azt mondta: Hűűű! Én meg csak bólogattam, hiszen tényleg hűűű.

Puha kartontáblás és dombornyomott. Nem a betűket emelték ki, hanem egyenesen kinyomták a papírból, amik különben úgy néznek ki, mintha valami besűrűsödött festékkel, vagy ami sanszosabb, alvadó vérrel festették volna fel őket. Az anyag nem fed jól, van ahol vastagabb a réteg, akad ahol az ecset nyomát is látni, de ahol sűrűbb, ott buborékot vetett. Ezek az apró hólyagocskák pedig kiszáradtak és pinduri krátereket hagytak maguk után. Őrület!

Szóval nagyszerű történet felépítés, karakter kidolgozás, izgalmas cselekmény, újszerű szemszög, hiszen csak egy sorozatgyilkos palántával van dolgunk; könnyű olvashatóság, fanyar humor és jellemfejlődés. Beteg, a szó perverz értelmében, de egyben magával ragadó is.

Teljesen beleéltem magam. Tegnap vacsikészítés közben Killercat kisurrant én meg nem vettem észre, csak olvastam nyugodtan tovább. Amikor elunta bájosan megkapirgálta az ajtót. Kis híján kiugrottam a bőrömből. Nem tudtam honnan jön a hang és mivel John kiselőadást tartott éppen, frászt is kaptam.

Ami fontos, a besorolása misztikus thriller, amit kéretik észben tartani! És csak hogy mondjak valami negatívumot is, akad hibája. Piszkosul rövid, csak 240 oldal. Most komolyan?!

A John Cleaver trilógiának tavaly jelent meg az utolsó része. Tehát most várom a következőt, mert ebből még bármi lehet. Nagyon remélem, hogy lesz akkora sikere, ami miatt megéri befejezni itthon is. Nincs bosszantóbb a felemás könyveknél.

10/10

Magyar kiadó: Fumax Kiadó

Fordító: Szebegyinszki Szilvia

Tökéletes zene az olvasáshoz: