Egyesítve - könyvekről röviden #4

Próbálom behozni az elmaradásomat, de nem vagyok könnyű helyzetben. A tavalyi, kínkeservvel összehozott 35 könyvel szemben már 43 olvasottnál tartok, és korai lenne elkiabálni, mégis elkezdtem hinni abban, hogy talán összejöhet egy ötvenes is. Persze ez semmi a néhány évvel ezelőtti 100-150 könyvhöz képest, ellenben határozott fejlődés.
A heti merítésben, nem meglepő, de kizárólag fantasyk kaptak helyet - leginkább urban -,  amik fura módon különböző színeit hozzák ugyanazon stílusnak. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az összeset angolul olvastam, de a négy kötetből kettő kapható magyarul is. Három íróra vetül a reflektorfény, viszont csupán egy férfi van a sorban, és ez azért fura, mert talán 4-5 írónőt tudnék megnevezni, akik igazi kedvencek. S mivel férfiakból azért ennél jelentősebb magasabb a szám, éljen az írók egyenjogúsága! Ti pedig válogassatok kedvetekre.

J. M. Gulvin: Hosszú számolás (John Q #1)

Nem nagy titok, de egyszerűen imádom a krimiket, és ha már krimik, akkor a hangulatos, talán kicsit lassabban csordogáló, „lábmunkát igénylő” darabokat élvezem igazán. Ahol a sztori szépen építi magát, és nem guglizza ki senki sem a perdöntő bizonyítékokat, ahogy nyuszikat sem rántanak elő a kalapból. Az agy szedegeti a földre hullott mozaikokat, és próbálja szépen a helyükre illeszteni azokat. Szerencsémre épp ilyennek ígérkezett J. M. Gulvin új szériájának bevezető darabja.

A vietnámi háború gőz erővel robog, az országban egymást érik a háborúellenes tüntetések, ezért a létező összes rendvédelmi erőt a várható vagy aktuális zavargások helyszínére vezérlik. Így esik, hogy amikor egy rendőrt félig agyonvernek a saját gumibotjával Winfieldben, ami bőven túl van az államhatáron, Texasból küldenek rangert. John Q. az odavezető úton belebotlik egy állítólagos öngyilkosságba. A nyomokat figyelembe véve azonban úgy véli, gyilkosság történt. Hamarosan azon kapja magát, hogy üldözi a rendőr támadóját, aki elvakult ámokfutásában hullákat hagy maga mögött, ugyanakkor szívén viseli az „öngyilkos” ügyét is, akinek a fia, Isaac nem rég tért haza Vietnámból arra a hírre, hogy az apja halott, a fivére pedig eltűnt. Sok feldolgozandó hír egy napra...

Összevontan - könyvekről röviden #3

Egy újabb gyűjtő poszt, mivel ezt az elmaradást már soha, de valószínűleg soha nem tudom behozni. No meg, jelenleg a kissé szétszórt és botorka állapotomban olyan 1-2 hét alatt csak megírok egy ilyen posztot. Minden más, ha nem is esélytelen, de kisebb százalékban játszik.
A jelenlegi szórásban sci-fik és fantasyk kerültek terítékre. Ezúttal egy angol és három magyar olvasmányt hoztam. A különlegességük, hogy minden darab egy sorozat része, és elképesztően kellemes olvasmány.

A hűség ára

Lehunyta szemét és megelevenedett minden, amit eddig teljes erejével próbált elnyomni. Látta katonáinak haláltusáját, s hallotta fájdalmas kiáltásaikat. A zajt többé már a feltámadó szél hangja sem volt képes elnyomni. Hogyan tehetné, mikor kizárólag a fejében szólt.
Az emberek arca bezárult, csupán szemük árulkodott hitükről, miszerint itt fognak meghalni. Mégsem menekültek. Persze nincs hová menni, jóllehet, a kapu kint nem tarthat senkit, legalábbis nem örökké, viszont bentről egyelőre lehetetlen a távozás. Ide szegezte őket valami különös keveréke a hűségnek, kitartásnak és reménytelenségnek. Lenézett és ismét megállapította, a várárok semmilyen védelmet nem nyújt. Temérdek halott hevert benne, üveges szemekkel az eget kémlelve. A láthatárt rég kitöltötték a létrások, azok az átkozott, égig nyúló létrák, amik mögött lomhán gurult két kőhajító.

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Amikor hazavittem magammal, arra gondoltam, talán be kéne fejeznem olyan könyvek kérését, amikről nem tudok semmit... Az a helyzet, hogy Pajtim Statovci könyve már a második a sorban azok között, amiket csak azért vállaltam be, mert megtetszett a borítójuk, és ez kiváló mentséggel szolgált arra, hogy kicsit kikukkantsak a komfortzónámat gondosan ölelő falak mögül. Nem tudtam, miért ez a könyv, igazán érthetetlen, biztos azok a sárga macskaszemek csalogattak, és hagytam magam.

A történet két egymástól térben és időben eltérő szálon fut. Az egyikben Bekim útját követjük nyomon húszas éveinek elején Helsinkiben. Élete a folyamatos útkeresésről szól: meleg, halk szavú, születésétől magányos lélek, de valahogy mégis szeret idegen macskákkal ismerkedni. Viszont nem áll meg az ismerkedésnél, haza is visz egy kis bundást. A gyönyörű és ravasz kandúr lassan eluralkodik valóságán, és folyton többet követel annál, mint amit adni képes. A második történetben 1980-ban járunk, Koszovóban, ahol Emine készül az esküvőjére. A kérő családja dolgos, szorgos, jómódú; elhalmozzák őt és családját eljegyzési ajándékokkal, ékszerekkel, drága ruhákkal. Jövendőbelije tanult, több nyelven beszél, és kimondottan jóképű. Bármennyire fél az ismeretlentől, apja meg van győződve arról, boldog élete lesz, hiszen jövendőbeli vejére jól kereső állás, valamint fényes karrier vár, így nincs, bár nem is lehet ellenvetése.

A könyvmoly esete a bizonyossággal

Van valami végleges és felfoghatatlan a kijelentés bizonyosságában. Megtörtént, kimondták! Eddig is sejtetted, most csak annyi változott, hogy tudod is; és elkezdődik egy egészen másfajta tánc, amit ezúttal kizárólag magaddal lejtesz. A szíved, mint egy ötéves gyerek, pánikba esik, aztán szakadatlan önti feléd kétségeit, te meg csak állsz, és vonogatod a vállad: Fogalmam sincs! Ne kérdezz, nem tudom!

Teaser kedd #163

Az a helyzet, hogy eredetileg valami igazán vidám, kacagtató könyvre vágytam. Nehéz volt a választás, mert legyünk őszinték, kevés az igazán szórakoztató darab, aztán némi keresgélés után kézbe is kaptam Bödöcs új könyvét. Úgy két fejezet után rájöttem, ezen én most nem tudok nevetni. Szórakozni sem, ami azt illeti. Viszont az univerzum törvényei alapján köztudott tény, hogy 42, meg az is, az ellentétek, valami belső és perverz vágytól vezérelve vonzták egymást. S pontosan így kötöttem ki a mostani könyvemnél.

De te hoztad a gépet, rendíthetetlen voltál, nem sírtál, úgy csináltál, mintha ez teljesen természetes volna, hogy egy anya kopaszra nyírja a felnőtt lánya fejét. Azt mondtad, milyen szép, különben is sokkal jobb így, mert úgy nézek ki, mint az a híres énekesnő, aki a Nothing compares-t énekelte valamikor a kilencvenes évek elején. 



Szentesi Éva: Hamvaimból

Jonathan Stroud: The Amulet of Samarkand (Bartimaeus #1)

A Lockwood &Co széria után szinte evidens volt, hogy az író korábbi, világhíres sorozatával is meg fogok ismerkedni. Magyarul éppen nem találtam, angolul pedig az a kiadás, amit kerestem, szintén nem volt kapható. Aztán szerencsére találtam egy olyat, aminek a borítójától nem vert ki a frász, és már csak röpke fél év telt el addig, míg kézbe is vettem.

Nathaniel 12 éves, ígéretes varázslótanonc, bár a mestere szerint ostoba, gyenge képességű gyerek. Talán mert ő maga sem áll magasan a ranglétrán, a biztos jövedelem felé terelné a fiút, és bizonyára ez az oka annak is, hogy amikor a gyermeket megalázza néhány kollégája, nem áll ki érte. Nathaniel tehát nem tehet mást, kiáll önmagáért. Kegyetlen büntetésének hála, elveszíti majdnem az összes vigaszt az életéből, ezért bosszút esküszik. Megidézi Bartimaeust, a  rendkívül felvágott nyelvű és pimasz démont, aki elvileg magasan a képességei felett áll, és hozzálát tervének megvalósításába. Fogalma sincs róla, mibe keveredett, hamarosan sokkal nagyobb lesz a tét, mint azt valaha is gondolta. 

Vegyes felvágott - könyvekről röviden #2

Január elején egy gyűjtőposzttal kezdtem, és most ismét arra fanyalodom. Mostanában nagyon jól, legalábbis normális tempóban haladok az olvasással, de sajnos az írás már egy más kérdés. Keveset és ritkán, ez lett az új mottó, és bár szeretnék változtatni rajta, már semmiképpen sem tudnám behozni azt eddig felgyűlt elmaradást.

Akadt néhány jó, számos közepes, és egy-két kiemelkedő darab az elmúlt időszakban. Ez utóbbi esetekben fizikai fájdalmat érzek a rövidítés miatt, de legyünk őszinték, nem minden könyvről lehet litániákat zengeni. No meg a kevesebb sokszor több. Ráadásul erősen gyanús, hogy ez egy több körös sorozat lesz.

Ahogy legutóbb, most is változó stílusban, témában olvastam. Lesz itt fantasy, ifjúsági regény és egy kis dráma is. Jóllehet több angolul olvasott könyv került most szórásba, viszont közülük  a legtöbb megjelent magyarul, tehát válogassatok belőle kedvetekre.

Alan Bradley: Elég már, a csontok suttognak (Flavia de Luce #4 - 5)

Még blogturnés koromban kaptam rá Flavia kalandjaira, és mi sem bizonyítottja jobban a sorozat kiválóságát, hogy már rég kiszálltam, mégis megmaradt bennem a vágy a folytatására. Oké, oké! Készséggel beismerem, le vagyok (khm... voltam) maradva, no de számít az, ha valami jó?! Bea jóvoltából akadtunk újra össze, és ismételten megállapítottam, nekem való, jóféle 9+-os krimi, amit igazán kár lenne kihagyni.

A negyedik és ötödik részt, előzetes szándékom ellenére, meglehetősen közel olvastam egymáshoz, és arra jöttem rá, ha meglenne a hatodik rész, mostanra már azt is kézbe vettem volna. Erről írtam korábban, de számomra az ifjúsági regények a mentsvárat jelentik, azt a védelmi vonalat, ami áthatolhatatlan buborékkén megvéd. És nem szépítem, mostanában görcsösen kapaszkodom azért, hogy a felszínen maradjak. Hogy felkeljek reggelente és bemenjek egyáltalán dolgozni. Ilyenkor pedig olyasmire van szükségem, amit tényleg és teljes szívvel élvezhetek.