Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 2-4.

Az első rész nagyon feldobott, persze, erősen hatott rám a filmsorozat is, amit már vagy háromszor láttam, de tény, hogy kevés könyvet vártam tavaly annyira, mint a The Untamed következő részeit. Vagyis, akarom mondani, semmit sem vártam ezt leszámítva, mert hogy az az év nem tett jót az olvasói szokásiamnak.  Fogalmam sincs, miért, de megnyugtatott a sorozat. Újra elvarázsolt, és visszarepített abba világba, amin annyit nevettem, sírtam és izgultam. Még akkor is, ha  könyvek érzelmileg fele annyira szélsőségesek sincsennek, jó volt újra és újra kézbe venni. 

Wei Wuxian, Yilingh pátriárka már 13 éve halott, a lelke meg ki tudja merre csatangol, amikor Mo Xuanyu, a Mo család egy kissé félnótás tagja felajánlja számára a testét, hogy beteljesítse bosszúját azokon, akik ártottak neki. A szerződés egyoldalú, az elfoglaló lény véleményét nem kérte kis senki, de el sem állhat tőle, különben a lelke elveszik örökre. A dolgok jól alakulnak, a Mo család kisebb sétáló halott problémával küzd, ami miatt a Gusu Lan klán néhány kultivátora a helyszínre érkezik. Teszik a dolgukat serényen, de amikor az események kezdenek zavarossá válni, megérkezik a klán második embere, Lan Wangji is. Őt viszont szívesen elkerülné a friss testben ébredő egykori pátriárka, mivel túl jól ismerik egymást ahhoz, hogy előbb vagy utóbb nem derüljön fény a jelenlétére. Csakhogy, dacára  a szökésének, mire feleszmél, újra Felhőzugban találja magát, a szamarával, Almácskával, és egy testét vesztett kósza balkézzel együtt. A helyre, ahol a korábban is utált háromezer helyett már négyezer különböző szabály, és a szokatlanul türelmes Lan Wangji is él.