Eden Finley: Fake Out - (Fake Boyfriend #1)

Tavaly a fejembe vettem, hogy ideje romantikus darabokat is olvasnom. És nem olyasmiket, amik fantasybe meg krimikbe vannak ágyazva, és jó eséllyel alig-alig látszanak, hanem olyan igazi csöpögős és rózsaszín fajtát. Valamit, ami szórakoztató, vicces, amivel együtt tudok élni, ami beillik az annyira szeretett klasszikus romantikusaim közé, és nem érzem úgy, hogy már ezerszer megírták. Nos ez utóbbi elvárásról kiderült, hogy szinte lehetetlen betartani, szóval el is engedtem.

Maddoxtól mindenki azt várta, hogy elvegye a középiskolai szerelmét, és a mikor a nyomás már túl nagy lett, csak hogy könnyebben szabaduljon, azt hazudta, meleg. Azóta nem ment haza. Csakhogy volt kedvese férjhez megy és meghívta a barátjával együtt. Azzal a baráttal, aki nem is létezik. Damon sportmenedzsernek készül, és amikor a húga megkéri, hogy kísérje el a legjobb barátját egy esküvőre, először nemet mond. Aztán kiderül, cserében Maddox bemutatja egy lehetséges ügyfélnek, egy igazi nagymenőnek. Amire viszont egyikük sem számít, hogy ez esetleg többe kerülhet nekik egy hosszú hétvégénél. 

Rick Riordan: The Ship of the Dead (Magnus Chase and the Gods of Asgard #3)

A trilógia befejező része sok izgalmat és rengeteg elvarratlan szálat ígért, kicsit tartottam, tőle, hogy nem érünk mindennek a végére, de nincs jogom Riordant sértegetni! Mindig tudja, hány részre tervez egy sorozatot, és ezidáig nem fordult elő, hogy az utolsó pillanatban megmásította volna az irányt. Természetesen ezúttal sem tette.

Magnusnak vízre kell szállnia, annak érdekében, hogy megakadályozza Loki tervét a Ragnarök kirobbantásáról. A hajókázásnak van némi szépséghibája, mivel nem igazán tanácsos hosszú távon a vízen tartózkodnia, ugyanis magára haragított egy istennőt, aki sosem felejt. Nos, a cél érdekében mindent! A kétségbeesett helyzet kétségbeesett megoldásokhoz vezet, így aztán unokatestvére barátja, Percy, Poszeidón fia, gyorstalpalót tart a hogyan ne halj meg kategóriából. Ezután apja, Frey, egy erősen banánra emlékeztető sárga hajójával ajándékozza meg. Nem is maradt más hátra, mint hogy barátaival tengerre szálljanak.  

Charlaine Harris: Last Poppy All Sleep (Aurora Teagarden 7-10.)

Mivel korábban írtam Teagarden kisasszony hullákat termő kalandjairól, úgy gondoltam, most hogy a széria végére értem, nem szakíthatok a hagyománnyal. Afféle vegyes poszt ez is, csak ugyanattól az írótól és azonos sorozatról van szó. Ha jól emlékszem, legalább két-három esetben írtam hasonlót, szóval remélem, nem találjátok nagyon furának.

Sajnos ez a laza kis krimi szorzat, ami szerencsére átlátható hosszúságra nyúlt, elveszett a hatalmas, hasonló könyveket kínáló piacon, így nem adták ki magyarul. A szerzőt idehaza mindenki csak Sookie Stackhouse miatt ismeri, pedig már 1990-től népszerűvé vált Aurora kalandjai miatt, és már ezt megelőzően is jelentek meg különálló történetei. Így aztán a magam részéről, mivel kedveltem Charlaine Harris munkásságát, szépen lassan, mondhatnám cammogva, de határozottan haladok az életművével.

Jeaniene Frost: Shades of Wicked (Night Rebel #1)

Független attól, hogy a Night Prince széria utolsó két része nem tett maradéktalanul boldoggá, annak a célnak mégis csak tökéletesen megfelelt, hogy felvezesse Ian történetét. Azt a történetet, amit már rég vártam, attól az írónőtől, aki a néhány hónapja még nem tudta megmondani, hogy a sorozat két vagy három részes lesz-e. Kettő biztos, de lehet három - válaszolta Frost a kérdésre. Na most erre mit mondjak?! Túl azon, hogy nem hangzik túl biztatóan, érdekelt, úgyhogy meghallgattam.

Ian laza kis partival/orgiával múlatja az örökkévalóságból hátralévő idejét, amikor nem túl bájosan Veritas rátöri az ajtót, és azt javasolja induljanak azonnal. Iannak esze ágában sincs elmenni a vámpír tanács törvény őrével, ami miatt némi huzavona alakul ki, de mivel az ellenségem ellensége a barátom, Dagonnal pedig mindkettőjüknek komoly problémái akadtak, ha Ian oldaláról nem is teljesen önként, de a szövetség mégis megköttetett. 

Caroline Kepnes: You - Te (a könyv)

Nem olyan rég láttam a Netfilx sorozat első évadát, és mi tagadás, teljesen magával ragadott. A betűfaló vérem kényszerített a Te címen magyarul is megjelent könyv megismerésre, mert szinte minden filmes feldolgozás olyan visszhangot vet, hogy a rajongók esküdöznek, a könyv jobb volt. Végül audiobook formájában találkoztunk, Santino Fontana narrálásában, és eképpen bizony elképesztő volt, elrepült az a 11 óra.

Joe Goldberg egy kis könyvesboltot vezet New York-ban, ahova egy szép napon besétál Guinevere Beck, az első és sokadik pillantásra is elbűvölő írópalánta. Bár az érdeklődés kölcsönösnek tűnik, a történet itt véget is érne, csakhogy Beck bankkártyával fizet, elárulva ezzel a teljes nevét. Mintha tudatni akarta volna, legalábbis Joe szerint. Nem is képes másra gondolni, az internet pedig minden lehetőséget megad, az ismeretlen szépség becserkészésére.

Deborah Harkness: A Discovery of Witches - All Souls Trilogy #1

Az All Souls Trilogy az a sorozat volt, ami pont nem érdekelt. Sokan csak úgy jellemezték: nem más, mint Twilight felnőtteknek. Nos, ez sem csigázott fel különösebben, de ne értse senki félre, nincs semmi baj a Twilight-tal, az első könyvet kedveltem, mert egy klasszikus alapokra helyezett romantikus regény, épp csak akad benne egy csapat vámpír. Azt a véleményemet pedig továbbra is fenntartom, hogy a többi részt kár volt megírni. Szóval nem, a nagy beharangozás ellenére sem volt különösen vonzó 2011-ben, amikor A boszorkányok elveszett könyve címmel megjelent magyarul, és igazából akkor sem vált azzá, amikor mindenki csak erről vagy a folytatásairól beszélt. Aztán valahogy úgy eset, hogy belebotlottam az első részből készült sorozatba Matthew Goode és Teresa Palmer főszereplésével.