2017. január 22., vasárnap

Rick Riordan: Demigods & Magicians (Percy Jackson & Kane Chronicles Crossover #1-3)

Rick Riordan keresztsorozata a félistenek és mágusok között három részig jutott, három elég rövid novelláig, de így együtt már egy 240 oldalas külön történetté nőtték ki magukat. Miután elolvastam, tudom - és most még jogosan is emlegetem -, hogy piszok rövid lett. Ebből, Riordan kvalitásaival minimum egy 500 oldalas könyvet lehetett volna írni. Nem értem, hogy miért nem így történt, de be kell érnünk azzal, ami jutott.

Mindenki, aki végigült néhány történelemórát, pontosan tudja, létezik egy sajátos összemosása a görög és egyiptomi kultúrának, isteneknek, de azért mégis kérdéses volt, hogyan fog ez működni. Ne találgassatok, elárulom: tökéletesen!

The Son of Sobek


Carter egy hatalmas krokodil szörnyet szeretne ártalmatlanná tenni, csakhogy kiderül, ezzel nincs egyedül. Egy nagyon különös fiú, aki valami félvértáborra hivatkozik, szintén ugyanarra a szörnyre pályázik, és mi tagadás, első találkozásuk nem sikerül túl jól.

A The Serpent's Shadow bejegyzésem végén már néhány szó erejéig szóba került ez a történet, de a véleményem nem sokat változott azóta, elképesztően jó.

Carter szemszögéből kísérhetjük figyelemmel a történéseket. A sztori és az ötlet egyaránt elképesztően szórakoztató, itt még legfeljebb csak sejthetjük merre halad majd a történet, és bevallom, az én képzeletem nem ennyire szárnyaló.

The Staff of Serapis
Forrás


Annabeth rendkívül fáradt, és csak arra a metróra szeretne feljutni, ami Percyhez viszi, amikor egy nagyon bizarr kétfejű szörnybe botlik. Az igazán különös az, hogy a bestia teljesen figyelmen kívül hagyja. A lány nem szokott ehhez hozzá, minden szörny kedvenc eledele a félisten húsi, ezért vágyai ellenére utána veti magát. Mire észbe kap már az életéért harcol a felvágott nyelvű Sadie Kane oldalán.

Annabeth a mesélő, így ő csodálkozik rá a mágusvilágra, de a fiúkkal ellentétben a lányok között sokkal könnyebben alakul ki a közös munka. Érdekes hasonlóságokat talál saját maga és Sadie között, pedig természetben a lány inkább valaki másra hajaz.
A törtnét rövid, végelegesen testet ölt mögötte a rejtett szándék, ami egyformán játszik félistenekkel és mágusokkal. Fény derül egy sereg dologra, miközben kérdések sokaságát veti fel.

Tartottam attól, hogy  fiúk távollétében nem igen fogom kedvelni, és hogy hiányoznak belőle majd azok az elemek, amik különösen kellemesé tették Riordan szériáit, de kiderült, tévedtem. A lányok ellentétes személyisége, és az a néhány közös pont azonban sajátságos elegyét adta mindennek, ami jó. Megér egy próbát.

The Crown of Ptolemy


Már egy ideje tudják mind, hogy valaki mágiát űz  keverve a görög és egyiptomi varázslatokat, azt is, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem készültek fel rá, hogy ennek eredményeképpen a mágus isten akar lenni. Addig kell megállítani, amíg nem halhatatlan, ezért Percy, Annabeth, Carter és Sadie összefog, és közösen veszi fel a harcot a furcsa Elvis imitátorral. 

Megérkeztünk végre! Percy narrálja a sztorit, Rioran legkedvesebb karaktere, aki fura mód sokszor tűnik inkább izomagynak. A humora néha sértő másoknak, sok esetben nyers, és hamarabb odacsap, mint kérdez. Való igaz, ő a tettek embere, de ezen van a hangsúly, ember, aki lemondott a halhatatlanságért egy szerelem reményéért. Ezt persze mind tudjuk, de ez azért sokat elárul a személyiségéről, arról a szívről ami a mellkasában dobog.

Forrás
Aggódik a jövőjükért, és mi tagadás, bár elképesztőek a kalandjaik, de tény az, hogy a félistenek ritkán élik meg a felnőtt kort. S ez persze több mint aggasztó. Innen látszik, a mi fiúnk tényleg felnőtt. Ő is felismer némi hasonlóságot Sadie és Agyaslány között, de tovább is lép eggyel, mert igazából kettőjük keverékével azonosítja. Ugyanakkor felelősségteljes gondolkodása ellenére maradt az a szórakoztató pernahajder, aki mindig is volt, és ez rendkívüli módon megnyugtató.

Mindhárom történet időben a Kane Chronicles befejező része és a The Heroes of Olympus után játszódik, de nem sokkal. Hőseinknek jól esne egy kis pihenés, újjáépítés, randizgatás, nem mindig a világ megmentése, de van, akinek ez jutott.
Alig-alig berzenkednek, teszik a dolgukat, és mindezek alatt egy életre szóló barátságokat kötnek. Percy és Annabeth olyan mint két nagy testvér Carter és Sadie számára, legalábbis egy igen furcsa családban. Némi összecsengés hatására meglátják önmagukat a múltban, és ez furcsa közösségé kovácsolja őket.

Nagyon remélem, hogy idővel visszatérünk még hozzájuk, ha máshogy nem is, egy kalandos és némileg katasztrofális családi vacsora erejéig, mert annyira jók voltak együtt, hogy vétek lenne veszni hagyni.
Riordan ezzel bebizonyította, hogy nincs lehetetlen, és minden megválaszolatlan kérdés, megoldatlan probléma, amivel nem foglalkozunk időben, fontossá válik. Nagyon könnyed, rövid olvasmány hatalmas szórakoztató faktorral.


9/10

3 megjegyzés:

  1. A KMK tervezi kiadni a PJ és a görög isteneket meg még valami hasonló címűt, talán majd erre is sor kerül egyszer. :)

    VálaszTörlés
  2. Azt még nem olvastam, de a polcomon van már ;) És akkor lehet, hogy kiadják a The Demigod Files-t is? De jó lenne :O

    VálaszTörlés
  3. Percy Jackson görög hősei és Percy Jackson és a görög istenek vannak előkészületben. A Demigod Filest nem látom, de hátha. :) Úgy látszik, Riordant megéri nekik végigvinni. :D Személy szerint én ennek nagyon örülök. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...