Pittacus Lore: Kilencedik titka

Nagy igyekezetemben, hogy még decemberben olvashassam, kétszer is megrendeltem, aztán nem győztem elnézést kérni az eladó bácsitól, és magyarázni, hogy melyiket vinném inkább el, mert arra több a kedvezmény és bocsánat, és ne haragudjanak, és... Ezek után muszáj volt, hogy jó legyen!

Negyedik össze van zárva Kilencedikkel, akit egyre kevésbé kedvel, ráadásul csak arra tud gondolni, hogy vissza kell mennie. Valami nagyon fontosat hagyott hátra, amit a hirtelen és nagyhangú védőtársa nem ért, nem érthet meg.

Hatodik még időben érkezett, ezért most Hetedikkel és újdonsült barátaikkal Indiába tartanak. Repülőn! A lánynak minden idegszála visít, de a lehetőség, hogy találhatnak egy új társat, erősebb mindennél. Már csak abban bízik, hogy bár nem ér oda a megbeszélt találkozóra Johnnal, a fiúkkal azért minden rendben van.

James Frey és Jobie Hughes, én imádlak titeket! Újabb zseniális könyv, újabb csavarok az amúgy sem egyszerű történetben, és most aztán ember legyen a talpán aki követni tudja az eseményeket. A történet haladását figyelembe véve, fogalmam sincs, hogy lesz vége a hatodik kötettel. Egyszerűen nem tudom elképzelni a boldog befejezést, és nem azért, mert nem lehet az, hanem mert nem hiszem, hogy mindenki számára tökéletes lesz.

Felváltva ugrálunk, Negyedik, Hatodik és Hetedik fejében. Ezt egy kicsit zavarosnak találtam, mert bár az elejére jellemző az egy fejezetet, egy szereplő szabály, ezúttal három hangot kellett elkülönítenem magamban, ami gyakran csak néhány mondat elolvasása után sikerült. Viszont, ami a nehéz benne, attól gyönyörű is.

Még mindig fantasztikus az itt és most ennyire erős jelenléte, és akárhány könyvélményt is gyűjtök be ezután, soha semmi nem veheti el tőlem, hiszen ez volt számomra az első. Azt sem, hogy részt veszek mindenben, hogy megélem, azonosulok, hogy néha sejtek dolgokat előre, de semmi nem biztos. Soha semmit nem lehet készpénznek venni.

A tét tovább nőtt, már nem csak a védők vannak veszélyben, és egye fogy azoknak a száma is, akikben megbízhatnak. Hiába közös a cél, ha mások teljesen a személyiségek, ami miatt nem tudtam minden karaktert egyből megkedvelni. A szereplők határozottan elkülönülnek egymástól. Ettől egyszerűen csak élni kezd a történet, ami miatt könnyebb elfogadni a sorozat köré épült legendát is. Tudniillik, hogy minden jelenleg és a Földön történik, méghozzá nem is olyan messze tőlem. A mogok valós fenyegetést jelentenek, a harc pedig életre-halálra megy. A miénkre is.

Minden író egy ennyire működő koncepcióra vágyik, de pontosan ez jelenti az igazi kockázatot is. Valaki vagy megszereti a sorozatot, vagy sosem kapja el a hangulat. Nincs átmenet, középút, táncikálás a lehetőségek között. Most valóban csak a fekete és fehér létezik.

A borító, bár még mindig filmes, továbbra is szerethető. A perforált könyvjelző olyan kedvenc, aminek elmaradása már rosszul esne. A fordítás ezúttal is kitűnő munka. A szöveg gördülékeny, könnyen olvasható.

Gyorsan végeztem vele, túl gyorsan, mert annyira rövid volt(288 oldal, vastag papíron), hogy ez a szegény kicsi blogger itt, vagy harminc percig picsogott miatta. Ennek ellenére, vagy pont ezért, a pontszám változatlan:

10/10.

A negyedik kötet, a The Return of Lorien, 2013. augusztusában érkezik angolul, de a várakozás idejére itt van nekünk az I Am Number Four: The Lost Files: The Fallen Legacies, és a december 31-gyel megjelenő I Am Number Four: The Lost Files: The Search for Sam (Lorien Legacies), amelyek e-book formában elérhetőek az Amazonon.

Magyar kiadó: Cartaphilus Kiadó

Fordította: Illés Róbert

I Am Number Four hivatalos honlap: http://www.iamnumberfour.co.uk/pittacus-lore/