2016. március 15., kedd

Vámos Miklós: Beatles és én

Az utóbbi években gyakorlatilag a tartalom ismerete nélkül mondok igent Vámos Miklós könyveire. Eljutottam ugyanis arra az olvasói álláspontra, hogy számomra mindegy miről ír, biztosan szeretni fogom – ha másért nem, hát azért, ahogyan ír. Azért ennél a könyvnél, őszintén megvallva, először rezgett a léc…

Aligha akad ember, aki ne ismerné a The Beatles számait, és aligha akad bárki is, aki ne tudna közülük néhányat eldúdolni. Az átkosban ilyesmit hallgatni talán sikk volt, de koránt sem veszélytelen, a nyugati dekadenciát megtestesítő gombafrizurások ugyanis csak a fiatalság körében voltak népszerűek, az idősebbek veszélyt láttak bennük, és az őket körülvevő jelenségben. Bomlasztónak és erkölcstelennek titulálták, így aztán vonzónak tűntek a Szabad Európa Rádión, szigorúan titokban nevelkedett közönségnek. Tehát a cím alapján egy korrajzra, és számtalan bulizós sztorira számítottam, ám az elvárások sokszor nem találkoznak a realitásokkal. Azt késséggel elismerem, mindezek megjelentek ebben a könyvben, de akad más is: valami, amire nem készültem fel.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...