2014. december 30., kedd

Teaser kedd #125


Újra kedd van, és bár a múlthéten kihagytam a rovatot, most nem szándékozom. Annál is inkább, mert végre kipipálhattam az évre vállalt 50 könyves kihívásomat. Azt most hagyjuk, hogy az utolsó könyv mennyire vékony volt, egy combosabb képregényben több a szöveg, és azt se firtassuk, ebből mennyi volt manga, de megvan!
Tavaly ilyenkor 100 könyv felett jártam, az idei év azonban nem kedvezett a könyvoholista szellememnek. No nem baj, majd jövőre. Ideje temetni az óévet, még akkor is, ha egy nap hátravan, és készülni az újra.

Ugyan tervezek holnap még írni, de ha mégsem, akkor mindenkinek nagyon boldog új évet! Jövőre veletek ugyanitt!




- Természetesen teljesen őrült - mondta Sándor.
- És mostanáig várt azzal, hogy elmondja a világnak?

Scott Westerfeld: Góliát

2014. december 29., hétfő

Benyák Zoltán: Csavargók dala

Benyák Zoltán már évekkel korábban a látóterembe került, de valahogy soha nem kereszteztük egymás útjait. Igazából nem tudnám megmondani, miért nem. Valahányszor megláttam egy könyvét ellenállhatatlan vágyat éreztem a beszerzésére, függetlenül attól, mit súgott a fülszöveg. Persze ebben nagy szerepe volt a borítóknak is, sőt, eleinte szinte csak azoknak, csakhogy egyre több blogger nyilatkozott róla elismerően, így komolyan kezdett érdekelni.

Kócosban, Priuszban és Flúgban azonkívül, hogy ragadványneveken ismertek, sokáig egyetlen közös dolog volt, mind a hárman hajléktalanok, akik az utcán tengetik életüket, együtt guberálnak. Egészen addig, míg egy épp annyira reménytelenen napon, mint az előző volt, nem lelnek valami igazán meglepőt, egy csecsemőt. Némi töprengés után elhatározzák, hogy megkeresik a gyerek édesanyját, no de milyen lehetőségei vannak egy csapat csavargónak? Sok dolog bizonytalan az életükben, például az esti vacsora is, de egyetlen dologban mind egyetértenek: a rendőrökhöz nem fordulhatnak.

Szerintem már szóba került, hogy valaha kortárssegítőnek készültem, és mint jövőbeli szociális munkás, gyakran megfordultam hajléktalanok, drogosok, alkoholisták és ezen csoportok tetszőleges elegye között. Azt nem állítom, hogy én lettem volna a jövő nagy reménysége, de érdekelt a munka, és akkoriban komolyan dolgozott bennem a világmegváltó láz. Magabiztosan, sőt, kevélyen hittem, a világot meg kell váltani, valamint biztosan én leszek az, aki ezt megteszi. És természetesen, mint sokan mások előttem, én is rájöttem, hogy az élet nem feltétlen olyan, ahogyan azt elképzeltem.
Ráadásul a romba dőlt álmaimmal még csak nem is én vagyok az, aki rosszul járt. Senki sem tervezi gyerekként, hogy hajléktalan lesz, senki sem sejti, születése pillanatában, hogy a szülei otthontalanok, így neki sincsenek rózsás esélyei.

A legerősebb erénye ennek a regénynek az, hogy rávilágítja a reflektort egy olyan csoportra, amelyet divat nem meglátni. Egy olyan zárt közösségről beszélünk, ahová koránt sem nehéz bekerülni, de ha valaki már ott van, hirtelen eltűnik a társadalom ölelőnek nem nevezhető, de legalább valóságos karjaiból. Többé senki nem számít rájuk komolyan, a hangjuk sem hallható, és ha van is családjuk, lassan ők is megfeledkeznek róluk. Ebben a közegben, meglepő módon mégsem áll meg az élet, szerelmek születnek, barátságok köttetnek, harag és nézetletérés támad, ahogyan egy seregnyi más emberi érzelem is. Ez az a pont, amit a regény tökéletesen feltár. Persze az író elképzelése nem mentes egyféle pátosztól, az utcai élet nehézségei nem teljesen kidolgozottak, de szerintem nem is ez a cél.

Sokan megfeledkeznek arról, hogy akik guberálnak, épp olyan emberek, mint bárki más, álmaik, vágyaik vannak, élnek köztük csendes szavúak, akik segítenek másokon, kötekedő, összeférhetetlen alakok, akik senkivel sem barátkoznak, és gyakran előfordul, hogy kirabolják egy társukat azért a kevéske holmiért, ami neki jutott. Létezik hierarchia és rend köztük is, sokan próbálkoznak, küzdenek, hogy kimásszanak a gödörből, és sokan már nem képesek máshogy létezni. Benyák Zoltán feltárta ennek a világnak egy kicsi élettel teli szeletét, és megmutatta, hogy a hajléktalan emberek is lehetnek tehetségesek, ostobák, erősek, gyengék, betegek és egészségesek, egyszóval emberek. Nem mások, csak a körülményeik azok.

A könyv nyelvezetére elmondható, hogy könnyen olvasható, gördülékeny, rengeteg jelzővel és képpel. Szinte már éreztem a szagokat is. Igaz, az elején volt valami bizonytalanság, majdnem túlírtnak találtam, mintha nem lett volna egyértelmű, hogy szép- vagy szórakoztatóirodalom készül, majd talán három oldal után hirtelen megszűnt. Azt hiszem, az én fejemben ugrottak helyre a dolgok, és elmondhatom, hogy igenis szerettem a fanyar humorát, a szomorkás, néhol sötétebb hangulatát, az apró, reményt csillantó eseményeket, a szereplőink bemutatását, ahogy megtudjuk kik is ők, honnan jöttek és hová tartanak. Ahogy a kislány élete összefonódik hőseinkkel, és ahogyan a végzetükké válik. 

Volt egy pont, amikor azt gondoltam, tudom mi lesz a vége, ez még az egyharmada tájékán volt, és körülbelül a felénél meg is dőlt az elképzelésem. Nem szántak a regénynek cukrosan ragadó boldog véget, sem égrengető tanulságot. Ami itt van, az néhány gyengéden szerető és önző ember, különböző célok és vágyak, döntések, amiket meg kell hozni, vagy amikkel meg kell alkudni. És mégis jó volt olvasni.
Kicsit szomorkásan ültem az utolsó oldal után, mert még érdekelt volna egy sereg dolog, és bár az összkép teljes, a részletek tekintetében nem voltam elkényeztetve. Az író ugyanis mindent elmesél nekünk, ami fontos lehet hőseink életében, ami befolyásolhatja az eseményeket, de ami nem tartozik ide, vagy kikerült a látóterünkből, az nincs többé. Sem következmények, sem felelősség. Azt hiszem ettől is jó annyira, mert úgy volt tökéletes, hogy hiányos maradt.

A borító nagyon megkapó, szerettem, sőt, beleszerettem, és bár a regény nem teljesen realista - nem merül el azokban az apróságokban, amik miatt a hétköznapokban elfordítjuk a fejünket, elvégre ez egy fikció,- mégis megmutatja a szívet ott, ahol annak a leginkább dobognia kell.

9/10

Kiadó: Grafoman Kiadó

A könyvet köszönöm a szerzőnek, de azért ez a kardba dőlés tipikus esete volt. Annyira tudtam, hogy nem kellett volna kérnem, most kénytelenen leszek elolvasni a többi Benyák Zoltán regényt is.

2014. december 26., péntek

A hetedik fiú - röviden

Mostanában különösen a filmértékelőket hanyagolom, ezért arra gondoltam, bevezetek egy új rovatot, a rövid filmértékelést, azaz lánykori néven a rövidfilm -et. Tudom, hogy valójában nem rövidfilmekről lesz szó, de a filmekről röviden olyan... nem is tudom, nem én vagyok. Mégis ebben a formában - 10 sorban az első benyomásról - hamarabb össze tudom szedni a gondolataimat, mint egy kifejtő postban. Természetesen nem szűnnek meg a hagyományos, reeásan bőbeszédű bejegyzések sem, csak legfeljebb ritkábban várhatóak.

És akkor kezdjük!
A hetedeik fiút NEM ajánlom azoknak, akik olvasták Joseph Delaney: A szellem inasa (Wardstone-krónikák #1.) könyvét, és ugyanezen okokból NEM ajánlom olvasásra azoknak sem, akiknek esetleg tetszett a film. Óhatatlanul csalódni fognak, komolyan kár a kidobott pénzért. Azonban ha egy olyan fantasyit kerestek, ami inkább kalandregény, kidolgozatlan forgatókönyvvel, ellenben jó szereplőgárdával és látványvilággal, akkor ez a film nektek készült. Találtok benne számos poént, szép tájakat, szörnyeket, sárkányokat, tiltott szerelmet és ármányt, titkokat, önzetlenséget, szeretetet.

Ezek alapján akár jó is lehetne, és nem kétlem, lesznek jó páran, akik élvezni fogják, nálam azonban szigorúan egyszer nézhető darab. Nem elég látványos egy silány folytatáshoz, és különben sem értem, miért kellett ehhez megvenni egy zseniális ifjúsági sorozatot - ami csak nálunk az, valójában gyermek fantasy a besorolása, 10+-os -, és készíteni belőle egy 16 karikás filmet.

A film egyébiránt erősen spoileres a sorozat többi kötetére nézve, de mivel a forgatókönyv amúgy is pocsék, és kimaradtak igen fontos lépések, a befejezés is épp annyira kurtácska, furcsácska, mint a kezdet.

Nem mondom, hogy unatkoztam rajta, de azt sem állítanám, hogy végig lekötött. Nagyon vártam már ezt a filmet, de a legnagyobb jóindulattal is csak:

6/10


2014. december 23., kedd

Majdnem egy teaser kedd, de inkább karácsony

Normál esetben most idézgetnék valamit, csakhogy eltelt egy év, és a karácsony már a sarkunkban topog. Ha kinézek az ablakon, nehezemre esik elhinni, hogy tél van, de a naptár egyértelműen jelzi. No és azt is, holnap karácsony. Én pedig, mint minden évben ilyentájt kis blog-szabadságra megyek, hiszen a sütés, főzés, és legfőképpen a családozás számomra is nagyon fontos.

Holnap ilyenkorra már állni fog a fa, remélem minden ujjunk a helyén marad, édesanya készíti a szokásos, hagyományos vacsorát, én a vegán változatát, és közösen eltöltünk egy valóban békés karácsonyt. Furcsa dolog ez, mert sokáig nem igazán lelkesedtem ezért az ünnepért, bár azért voltak érdekes pillanatok.
Példának okáért abban az évben, mikor egyszerre kaptam meg a Harry Potter első négy részét, egy hétig éjszakába nyúlóan olvastam - képtelen voltam letenni. Igen, az határozottan jó év volt, és azóta ha karácsony, hát HP.
Idén olvasni nem lesz időm, de talán újranézem a filmeket, mert a terv, hogy nem csinálok semmit, még mindig fennáll.
És itt van még a fadíszítés, azt is szeretem, egye kánya, még az unásig ismételt filmek ellen sincs kifogásom. Mintha az énem gyermeki fele hangosabban, lelkesebben kiabálna, és így a felnőttek engednek a szelíd erőszaknak.
Ezért most elvonulok, és csinálok valamai böszmeséget, teszem azt olvasok, és élvezem a nyugalmat magamkörül.

Mindenkinek békés karácsonyt! Ránk fér és megérdemeljük.



2014. december 16., kedd

Teaser kedd #124 - retró #10


Nem mondhatjátok, hogy nem tartom a szavamat, retró rész jön. A Queen of the Damned meg én tökéletesen elvagyunk, már majdnem a könyv felénél vagyok, ami meglepett. Az előző részek szépirodalmi nyelvezettel rendelkeztek, nem  olyannal, amihez hozzá vagyok szokva, most viszont, bár még mindig nem pongyola, minden fejezet egy kicsit más, és van amivel gyorsabban haladok, de meg kell valljam, az egészet imádom!

Amit viszont ma hoztam, az egy olyan könyv, aminek hamarosan érkezik a filmfeldolgozása, és ahogy az lenni szokott, a film, nyomokban majd könyvet is tartalmaz. De szigorúan csak elvétve.
Csak magamat tudom idézni egy tavalyi tumblr bejegyzésemből: "Idehaza a Könyvmolyképző gondozásába jelent meg, a most 12. résznél tartó széria első három kötete, igaz, hogy az utolsónak is már vagy két éve. Azóta pedig semmi. Gyanús, hogy elkaszált sorozatnak tekintik a kiadónál, amin a mozi most sokat lendíthet, hiszen hirdetés, reklám nélkül elsikkad minden könyv. Még a legjobbak is. Márpedig ez egy igazán klassz ifjúsági sorozat. Kár, hogy az össze-vissza felvásárolt nyálas YA könyvek tengerben odaveszett…"

Szóval ez egy ifjúsági sorozat, a filmnek megint semmi köze a könyvhöz, de ettől függetlenül adok neki egy esélyt. Több éve a 3. résznél tartunk, bár még csak kettő volt meg a részemről, viszont a negyediket már kénytelen leszek angolul olvasni. Mindenesetre a KMK kiadta az első részeket filmes borítóval, ami ugye jó, hátha fellendül a forgalom - ráadásul igen jó áron -, és rossz, mert aki megveszi a film után, némileg csalódni fog.




Mát kezdett sötétedni, mire a Szellem megérkezett.
- Biztos, hogy ő a hetedik fiú? - kérdezte.

Joseph Delaney: A szellem inasa (Wardstone-krónikák #1.)


2014. december 9., kedd

Teaser kedd #123


Itt a kedd, itt van újra, azaz elérkezett a Teaser kedd ideje. Aki várta, tegye fel a kezét, és egyenlőre érje be ennyivel, mert az év hátralévő heteiben valószínűleg csak retró rovat lesz. Ennek az oka igen egyszerű, ellenállhatatlan vágyat éreztem Anne Rice olvasására, és ebből három dolgot következik:
1. lassan fogok haladni, de nem tudok mellette mást olvasni;
2. minden percét élvezni fogom;
3. és ismétlésre van állítva a Queen of Damned soundtrack.

A könyv hangulata, már így a 30. oldal környékén is magávalragadó, annyira sajátságos, édes és bús egyszerre, de pont ezért nehezebb is, mert a tömören, apró betűvel szedett sorok inkább a szépirodalom kategóriát erősítik, mint a fantasyét. 





THE SHORT HAPPY LIFE OF BABY JENKS AND THE FANG BANG
Bent forward, scowling with her little pouting mouth turned down, she looked mean, and deceptively cute. 

Anne Rice:  Queen of Damned



2014. december 3., szerda

22 év, sajtótájékoztató és egyéb dolgok

forrás
Már több ízben is megemlítettem a kedvenc többnyelvű könyvesboltomat, és hogy milyen jól működő kapcsolatot ápolunk már vagy öt éve. Szinte hihetetlen, hogy elment az idő, és az elmúlt fél évtizedben bizony kissé össze is nőttünk. Úgy járok oda, mintha haza mennék, és teszem ezt nem csak azért, mert az összes eladót ismerem, hanem, és ez a legfontosabb, ők ismernek engem. Megszámlálhatatlan sok könyves élményt köszönhetek nekik. Rengeteg írót ajánlottak, több sorozatba csak azért vágtam bele, mert egyszerűen az élvezettel előadott összefoglalók, ismertetők, vagyis a lelkesedésük magával ragadott, és ezt soha, ezalatt az idő alatt még egyetlen egyszer sem bántam meg. Akkor sem, amikor a nadrágvásárlása szánt pénzemet hagytam ott, és akkor sem, amikor órákat álltam a pulttal szemben, elmélyülten ecsetelve, vagy éppen hallgatva az aktuális könyvélményeket.
Jóllehet nem vagyok része a Bestsellers csapatnak, mégis egy darabka bennem kimondottan úgy érzi, ezért akármilyen napom volt, széles mosollyal az arcomon lépek be az üzletbe. Ott ugyanis ismernek, megbecsülnek, mint vásárlót, és a visszajelzéseim számukra is fontos.

Emlékszem az első alkalomra, amikor náluk jártam.
forrás
Még a blog előtt történt, és én azt vettem a fejembe, hogy bizony angolul fogok olvasni. Nem törte le a lelkesedésem, hogy az angolom elégé alapszinten járt, a szókincsem talán ha egy maréknyi szóból állt, és ez azt jelentette, nagyon munkás kezdetekre számíthatok, de hát ismertek, vagy csak higgyetek nekem, ha valamit elhatározok, azt mindenáron végigviszem. 
Jöhet jégesős és hóvihar, baj csőstül, kitartok. Az első problémám egyből ott jelentkezett, honnan vegyem a könyveket? Az Amazonról már akkor is rendelhettem volna, de mint mondtam az angol nyelvvel még voltak problémáim - szünet nélkül küzdünk... -, és a postázási költséget elég tetemesnek találtam. Egy-egy nagyobb könyves hálózat tartott idegennyelvű könyveket, de rendkívül szűk készlettel, és akkor a net elvezetett a Bestsellershez.

Elküldtem nekik, hogy kitől és mit szeretnék, és mivel nem kötöttem ki, hogy csupán egy bizonyos kiadvány érdekel, válaszként kaptam egy komplett felsorolást arról, ami akkor a piacon kapható volt. Amerikai, angol kiadások vegyesen méret és ár szerint. Ez utóbbi manapság is az egyik legvonzóbb tulajdonságuk, ha egy bizonyos kiadványra vágyom, amit sehol nem lehet kapni, de egyébként a piacon van, ők megtalálják. Tucatnyi esetben örvendeztettek meg olyan könyvekkel, amiket a tartalmuk mellett a borítójuk miatt választottam, de máshol nem tudtam beszerezni. És persze akad olyan eset is, hogy nem találták meg, de akkor is értékeltem az erőfeszítést, amit a kutatásba öltek. Értékelem ma is, mert kevés helyen tapasztalom ezt a fajta odaadást, lelkesedést, tehát amikor meghívtak a sajtótájékoztatójukra - hogy eljussak a lényeghez is -, egyből igent mondtam. Úgy éreztem, ideje visszafizetnem valamit azért a sok kellemes élményért, amit tőlük kaptam.

forrás
Számomra hihetetlen, mert csupán néhány éves az ismeretségünk, de maga a Bestsellers könyvesbolt már 22 éves, és ez alkalomból megújították a honlapjukat. Mi tagadás, igen szépre sikerült. Azt a titkos vágyat kívánták ezzel megtestesíteni, hogy haza kihívójává váljanak az Amazonnak. Amire, ha figyelembe vesszük a különbségeket, még esélyük is van. A honlap már most hihetetlen mennyiségű (3 millió) könyvet tartalmaz- bár elsősorban angol kiadásokat -, de a kör folyamatosan bővül, és meghagyták a kérés lehetőségét.
 
Egy rövid regisztráció után már böngészhetünk is. Ha volt bármi hibája a helynek, hogy eddig nem volt lehetőség postázásra. Ez most megszűnt, mert kiszállítják futárral, vagy átvehetjük Pick Pack Pontokon és természetesen az üzletben személyesen is. Fizethetünk készpénzzel, kártyával és PayPallal. Mivel az üzlet könyveit különben is postán kapják, a külföldi szállítást nem terhelik a vevőre, a belföldi szállításnak természetesen ára van, de ezen aligha lepődik meg bárki is.

Amikor elkezdtem járni hozzájuk, még csak angol és francia könyveket, újságokat vásárolhattam, mostanra már kibővült a kör spanyol, orosz és német nyelvterületről származó kiadványokkal is.
És ha már itt tartunk, az üzlet díjazza a hűséget, engem például megajándékoztak egy 10%-os kedvezményre jogosító kártyával, de ezenkívül lehetőség van egyfajta pontgyűjtős akcióra is.

A honlap bal oldalán találjátok a Can't find? Quick Request névre keresztelt funkciót, ahol feladhattok keresést olyan könyvekre, amit nem találatok meg a honlapon. Lehetőség van egy speciális kiadvány keresésre, vagy csak simán a címre. Megadjátok az e-mail címeteket vagy a telefonszámotokat, és hamarosan megérkezik, milyen lehetőségeitek vannak, és a mi fő, mennyiért.
forrás
A kerestetés nem jelent egyet a vásárlással, még mindig dönthettek úgy, hogy nem kértek semmit, én is megtettem már néhányszor. 
A szállítási idő különben 2-4 hét között van, attól függően honnan érkezik az olvasnivalónk. 

Távol álljon tőlem, hogy mindenkit rádumáljak, de én szépen lassan átszokom oda. Ellenőriztem néhány könyvet azok közül, amiket megszerettem volna rendelni, és összehasonlítottam a Book Depository  áraival. Csupán egy tucatnyi könyvet csekkoltam, minden esetében 85-100 forinttal került többe a Bestsellersnél, gyanítom a valuta váltás miatt, de mivel  van 10%-os kedvezményem, sokkal jobban jövök ki. És ráadásul, mint írtam fentebb, imádok oda járni. 
Szükségünk lenne több olyan helyre, ahol ismernek, emlékeznek ránk, pontosan tisztában vannak az igényeinkkel, és mindent megtesznek azért, hogy elégedetlen távozzunk. Különös és kellemes kivételt jelentenek ebben a személytelen, távolságtartó világban. 
Ó, és külön figyelmetekbe ajánlanám a Penguin Books bögréit és táskáit. Ha nem lenne ötletetek a karácsonyi ajándékomra... Csak mondom!   

2014. december 2., kedd

Teaser kedd #122


A visszatérő olvasóim tökéletesen tisztában vannak vele, hogy alapvetően két típusú könyvet olvasok lazításként: nívós és szórakoztató ifjúsági regényeket, valamint laza kis krimiket. Mostanában az előbbi csoport van rendszeres terítéken, talán mert egyre nehezebben viselek egy pár dolgot a hétköznapokban, és ahogyan kifejtettem korábban, ilyenkor a belső gyerkőcömhöz menekülök, mégpedig bekötött szemmel és fejjel előre.

A kis kópé cinkos mosollyal és kitárt karokkal fogad, komolyan mondom, még a szeme sem áll jól, de nem bánom. Jól esik kiszállni a hétköznapokból, és az élet apróságaira koncentrálni. Azokra a dogokra, amik mellett gyakran elszaladunk, de ha a szemedet egy mindenre elszánt, huncut gyerek irányítja, ugrásszerűen megnő a lehetőségeid száma. Ha másra nem is, egy jó kis nevetésre biztosan. 




You, on the other hand, are wrong a bizarrely large amount of the time. Statistically, it's quite amazing. 

Derek Landy: Skulduggery Pleasant Dark Days